Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-185

150 185. országos ülés 1911 június %h-én, szombaton. A t, képviselő ur azután azt mondja, hogy mi megbízhatóságunkat az által vesztettük volna el, (Mozgás. Elnök csenget.) mert nem felelünk meg annak, a mit a trónbeszédben programmunkul állítottunk fel, midőn ott igenis jeleztük, hogy a választói jog reformját egyik elodázhatatlan re­formpontul tűzzük ki. Lovászy Márton: Legfontosabb és el nem odázható ! (Mozgás ! Halljuk ! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök : Minden szót állok most is abból, a mi a trón­beszédben van. Lovászy Márton : Akkor ne tessék elodázni ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ennek a feladatnak is eleget akarunk és remélem, fogunk is tenni, de csak ugy fogunk annak eleget tehetni, hogy ha azt kellően előkészítve komolyan és jól tudjuk megoldani. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon). Semmi sem lehet olyan sürgős, hogy azt rosszul kellene megcsinálni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon). Bármilyen sürgős is egy fel­adat, azt jól kell megoldani. (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Hát a véderőreform ? Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől). A mi pedig a véderő kérdésének előbb való megoldását illeti, azt hi­szem, hogy az sem lesz választójogi kérdés rendezésének. Justh Gyula: Nem, mert nem fog sikerülni! (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Hohó ! Mozgás balfelöl. Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Mert hiszen igen jól tudjuk, hogy azzal gyanusit­tatott meg a választói jog reformja, — a minek különben sohasem adtam igazat — hogy az csak arra való, hogy a nemzetet letörje. Én tehát azt hiszem, hogyha ezt a momentumot elimináljuk, . . . Bakonyi Samu: Mi az ellenkezőt mondtuk mindig ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . akkor igenis a választói jog javára fog szol­gálni, hogyha nem lehet azt olyan ügyekkel össze­kapcsolni, a melyekre ennek a fogalomnak a bé­lyegét reá lehetne sütni. (Ugy van ! jobbfelől.) Hogy pedig a véderő ügye előbb érett meg, mint a választói jog, ez egész egyszerűen azon alapszik, hogy hiszen a véderő kérdése már tíz­éves, tehát nem uj kérdés. Ennek megoldása már tiz év előtt sürgettetett, ha nem is abban a for­mában, a melyben most. Ennek sürgőssége már akkor is eminens volt és igy ezt különösen kiemelni a jelen alkalommal nem kellett, mert a tények tették azt sürgőssé és nem egy kormányprogramm hanem a körülöttünk élő államok fejlődése tette azt elkerülhetetlenné, hogy az ország nagyobb védelméről gondoskodjék. (Helyeslés jobbfelől.) Itt még csak arra kivánok kiterjeszkedni, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy mi a véd­erővel egyebet nem teszünk, mint hogy a csá­szári hatalomnak adunk meg mindent, a mit ez kivan. Justh Gyula: Ez ugy van! Gr, Khuen-Héderváry Károly ministerelnök; A császári hatalomnak mi nem adunk meg semmit. (Helyeslés jobbfelől. Elénk ellenmondások a bal- és a szélsőbáloldalon.) Lovászy Márton : Akkor nem ülne a helyén a ministerelnök ur ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Mi az ország védelme, az ország érdekeinek meg­védése szempontjából.. . Förster Aurél: Fabriczius ! (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . kivánunk egy erős haderőt, ezt akarjuk bizto­sítani, mert ezt tartjuk a legnagyobb nemzeti érdeknek. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig ezt olyan keretben akarjuk megoldani, (Zaj a bal- és a szélső­baloldalon.) a mely a mi politikánk főkeretét ké­pezi, nevezetesen az 1867. évi XII. t.-cz. értel­mében, ez csak azt bizonyítja, hogy mi követ­kezetesek maradunk ahhoz a jjolitikához, a melyet mindig követtünk, és annak keretében akarjuk nemzeti érdekeinket megvédeni. (Élénk helyeslés a jobboldalon,. Mozgás balfelöl.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezzel igen röviden kifejezésre juttattam azt, a mit az ellen­zéki oldalról falvetett kérdésekkel szemben a ma­gam részéről csak egész röviden kellett ez alkalom­ból elmondanom, mert hiszen, a mint beszédein elején is volt alkalmam jelezni, valószínűnek tar­tom, hogy mi az appropriáczionális vita alkalmá­val ezekkel a tárgyakkal ujabban, talán har­madszor és negyedszer is fogunk foglalkozni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ajánlom az indemnitási javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az előadó ar nem kivan szólni ? Hegedüs Lóránt előadó : Nem ! Elnök : E szerint a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A kérdés az, hogy elfogadja-e a ház az 1911. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fede­zendő állami kiadásokról szóló 1910. évi XIX. t.-cz. hatályának az 1911. év Julius hó végéig való kiter­jesztéséről szóló törvényi avaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen vagy nem? (Fel­kiáltások ! Igen! Nem !) Kérem azokat, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvény­javaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Elsősorban a czim. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Nincs észrevétel? (Nincs!) Észre­vétel nem lévén, a czimet elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) Észrevétel nem lévén, kimondom, hogy az 1. §. elfogadtatik. Következik a 2- §. ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom