Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-185

148 185. országos ülés 1911 ez a ház szenved (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és a mely egyik igen súlyos szimptomája a mostani parlamenti rendszer" korhadtságának és petyhüdtségének. Ha a t. kormány az ellenzéknek ezt a lojalitását azzal viszonozza, hogy a nyári ni elég lankasztő befolyására, valamint az ellenzék mezőgazdasággal foglalkozó tagjainak elfoglaltságára való számítással akar itt egy évtizedes küzdelmet, a nemzet megszégyenítésévé] éslealázásával, befejezni: akkor ne csodálkozzék az igen t. ministerelnök ur és az igen t. kormány, hogy az ellenzék lojalitása véget ér. Ha ezért ennek a háznak normális munkája megszűnik és itt harczok és küzdelmek fognak megvivatni, a melyek súlyos megrázkódtatásokra fognak vezetni és a melyek ismét előidézik azon nagy veszedelmeket, a melyek a. közelmúltban megakadályozták a nemzet fejlődését, de súlyos visszahatással voltak a dinasztia hatalmi pozicziójára is : akkor mi az egész felelősséget már most az igen t. kormányra hárítjuk át. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik % Hammersberg László jegyző: Molnár János! Molnár János : T. képviselőház ! Ha a t. kormány nem unja meg a folyton meg-megujuló indemnitás-kérést, akkor nekünk, a kik az indemnitás megadását bizalmi kérdésnek tekintjük, szintén nem volna szabad megunnunk bizalmatlanságunk újból meg újból való megokolását. Mivel azonban ezt rövid egy év alatt háromszor vagy négyszer is megtettük már, azért azt feleslegesnek tartom és egyszerűen kijelentem a néppárt részéről, hogy az indemnitást nem fogadjuk el. Teszem ezt azért, nehogy valaki kiindulva abból az axiómából, hogy qui taoet, consentire videtur — a ki hallgat, az ugy látszik, mintha beleegyeznék — azt hihesse, hogy a néppárt bár hallgatagon, de mégis csak elfogadta az indemnitást. ' Ezt akartam csak kijelenteni, azt hiszem, a t. túloldal nagy örömére, már t. i. csak felszólalásom rövidségét értvén a gaudium oka alatt. (Derültség a jobboldalon.) Elnök : Szólásra senki sincs felirva. Es ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Azt hiszem, igen rövidre foghatom felszólalásomat, mert a túloldalról is jeleztetett, hogy az appropriaczionális vita során lesz alkalom arra, hogy az egész ország politikai helyzetével foglalkozzék a t. ház, és ez a mostam vitatkozás csak mutatójául szolgál annak, a mi az appropirácziós vitában valószínűleg történni fog. Én azért legnagyobb részét annak, mit ma elmondhatnék, f entartom arra az időre, mikor bővebb alkalom lesz rá. Csak igen röviden akarok néhány megjegyzést tenni az eddig hallottakra. Mindenkelőtt szerintem a mai indemnitási tárgyalás nem. egyéb, mint annak a bizonyítéka, hogy a kormány a maga részéről nem kivan semmi eszközt felhasználni arra, hogy jobban imius 2í-én, szombaton. siettesse a költségvetés letárgyalását, hanem nyugodtan bevárja azt, a mig a ház bölcsessége ugy találja, hogy a költségvetés megszavazásának ideje megjött. Persze a kormány szerint ez már régen megjött volna, mert igy nagyon is hátráltatva vagyunk — nem a kormány, hanem az ország érdekében — mindazon munkálatok elrendelésében és teljesítésében, a melyek ezen költségvetés alapján volnának foganatoátandók. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon). Ha ezért szemrehányás érhet valakit, — én nem akarom megtenni — de ha a nemzet e tekintetben mégis számadást fog vetni, valószínűleg azt fogja mondani, hogy a kormány meg akarta csinálni, mert a költségvetésben gondoskodott bizonyos költségekről, de a nemzetgyűlés egy részének az idővel való nem számolása odajuttatta a dolgokat, hogy a nemzet igen sok igénye nem valósulhat meg az idén. Mert már most is kijelenthetem, hogy bizonyos része — és pedig nagy része — azon tervezéseknek, a melyek a költségvetésben kifejezést nyernek, az idén már nem foganatosítható. Ez igen sajnálatos körülmény, de a nemzet e tekintetben nem ránk fog követ vetni. Mezőssy Béla: Onnét többet beszéltek, mint innét! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Apponyi Albert, gróf bizalmatlanságát különösen azzal okolta meg, hogy tegnap a pénzügyi bizottságban történteket vette kritikája alapjául, azt vélve, hogy a kormánynyaí szemben való bizalmatlanságát igy fokozottabb mértékben juttathatja kifejezésre. Én pedig ugy gondolom, hogy hiszen a mi a pénzügyi bizottságban történt, vagy kifejezésre jutott, az semmi ujat nem tartalmazott, a mit ott fejtegettünk, csak ujabban kifejezésre juttatta mindazokat, a miket a kormány már rég kinyilvánított. A kormány azon az alapon lépett a választók elé, hogy más politikát kövessen, mint a minő az előbbi többségnek és kormánynak politika] a volt: t. i. a maga részéről nem akar a ki- és bekapcsolások utján politikát csinálni, hanem egyenesen azt a czélt tűzte ki maga elé, hogy mindent, a mit az ország érdekében szükségesnek tart, a maga idejében és rendjén meg is csinálja, de nem zavarja a dolgokat összekapcsolás utján és nem tesz igy lehetetlenné minden alkotást. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mi, ha nem is mindent egyszerre, de mindent a maga idejében, a szerint, a mint a nemzetnek szánt programmunkban megmondottuk, meg akarunk valósítani. (Helyeslés jobbfelől.) Es azért kár volna itt a felett diskucziálnunk, hogy ki mikor, mit mondott. Azt hiszem, politikai fellépésünknek ez a röviden jelzett czélja magyarázza meg a mi egész magatartásunkat a szóban levő törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával is, akár a pénzügyi bizottságban, akár bárhol másutt is. T. képviselőtársam bizonyos határozatlanságot vetett a kormánynak szemére. Én ezzel