Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

136 l8k országos ülés 1911 Végül szóba hozta a t. képviselő ur a munkásházak kérdését és azon óhajának adott kifejezést, hogy a munkásházak építése minél nagyobb mérvben íolytattassék. A munkásházakra nézve a helyzet az, hogy a törvényhozás a kormánynak erre vonatkozó felhatalmazást, illetőleg utasítást adott, a melynek értelmében, a telekvételtől eltekintve, a kormány 12 millió koronát van jogosítva az építkezésekre felhasználni. Az a programm azonban, mely az eredeti számítás alapját képezte, bizonyos átalakuláson ment keresztül, amelynek az lett a következménye, hogy az építési költségek jelentékenyen felszökkentek, ugy, hogy nem kevesebb mint 36 millió korona mutatkozott annak az összegnek, (Mozgás) a mely okvetlenül szükséges a telekvásárláson kivül, hogy az összes építkezések, a melyek kontemplálva voltak, teljesíthetők legyenek. Ebbe a 36 millióba nincsenek belefoglalva azok a külön kiadások, a melyek ily nagy város létesítésével szükségkép kapcsolatosak, mint a minő az útépítés, a telekbekerités, befásitás, vizrnűlétesités, azután házi vízvezetékek, külső csatornahálózat, házi csatorna berendezése, utczavilágitás berendezése, vasúti szállítás költségei, mindezek még külön okoznak kiadást, ugy hogy a 12 millióra tervezett építkezés körülbelül 48 millió koronát fog igénybe venni, a telekvétel költségeitől eltekintve. (Mozgás.) Hogy ily körülmények közt én aggálylyal néztem a dolgot, azt a t. ház, gondolom, természetesnek fogja találni, és igyekeztem, a mennyire lehet, korlátozni a kiadásokat a nélkül, hogy a végezel koczkázatnak volna kitéve, és remélem, sikerül nemsokára oly megoldást találnom, a mely egyrészt biztosítja a szocziális intézmény létesülését, másrészről leveszi az állam vállairól azt nagy terhet, a melynek viselése, felfogásom szerint, tulaj donképen nem állami feladat. Ezekről természetesen annak idején a törvényhozásnak jelentést fogok tenni. Münnich Kálmán t. képviselőtársam a bányászat köréből igen sok, igen fontos és igen érdekes témát emiitett fel. (Éljenzés a jobboldalon.) Teljesen egyetértek vele mindazokra nézve, a miket ő egy elektrotechnikai és kémiai tanszék felállítására nézve, azután a vizsgarendszer revíziójára, az akadémiai tanári állások betöltésére és a vasbánya-altisztek iskolájának létesítésére vonatkozólag mondani szíves volt. Mindezekben igen helyes eszmék foglaltatnak, melyeknek megvalósítása kétségkívül a bányászati oktatásnak és magának a bányászati iparnak előnyére fog válni. T. barátom megemlékezett a fémbányászatnak szomorú helyzetéről is. Ebben is egyetértek vele, mivel sajnálattal kell konstatálnom, hogy egyes telepeink — ugy látszik — tényleg kimerültek és mindazon erőfeszítések és kísérletek, melyeket évek hosszú során keresztül tettünk ezen bányászatok emelésére, eredménytelenek maradtak, ugy hogy az ottani népesség — különösen Selmecz június 23~án, pénteken. vidékéről szólok — fentartása érdekében okvetlenül szükséges, hogy lehetőleg ipartelepeket létesítsünk, közlekedési eszközöket hozzunk létre, (Helyeslés jobbfelől) hogy igy a nép teljes kivándorlásra ne legyen kényszerítve. Azonban én a szénbányászat sorsát nem látom sötétnek egészben véve, mert habár egyes vidékeken tagadhatatlanul a fémtartalom nagyon csökkent, vannak az országnak más vidékei, hol meggyőződésem szerint fel lehet lendíteni újból a szénbányászatot, értve ezalatt az aranybányászatot. E tekintetben különösen a nagybányai vidékre és az erdélyi részekre gondolok, hol a főfeladat az, hogy nagy mélységű, habár talán szegényebb tartalmú ércztelepek nyittassanak meg, a mi szintén nincs kizárva, mert hiszen nálunk, különösen Erdélyben és Nagybánya vidékén mély mivelésről tulaj donkép még beszélni sem lehet, hasonlítani sem lehet pl. 3bZ OS ztrák bányászati mélymivelésekhez, ugy hogy nincs kizárva, hogy okszerű kutatás mellett jelentékeny telepekre fogunk találni. Es ha tekintetbe veszszük, hogy az erdélyi földgáz felhasználásával a legolcsóbb hajtóerő fog a bányászat rendelkezésére állni, nem tartom kizártnak azt a lehetőséget, hogy ezen az utón a fémbányászat fellendítése újból sikerülni fog. A kutatási munkák tekintetében igen szívesen fogadom t. képvsielőtársam véleményét és magam is azt hiszem, hogy az az összeg, mely e tekintetben be. van állítva, nem lesz elegendő ; azt hiszem azonban, hogy a t. Ház helyeslésével fog a kormány találkozni, ha e czimen többet fog költeni erre a hasznos ezélra. (Helyeslés.) Az opálbányászat kérdésében ugy áll a helyzet, hogy a mint Münnich képviselő ur felemiitette, tárgyalások vannak folyamatban az eladás tekintetében és igen fogok örvendeni, ha ezek a tárgyalások sikerre vezetnek. Felemlítette t. képviselőtársam azután a vasbányászati ipart és ezzel kapcsolatban az ágyúgyár kérdését is szóbahozta, a mire nézve engedje meg a t. képviselőház, hogy ez alkalommal részletesebb nyilatkozatokat ne tegyek. Annyit mondhatok, hogy a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel fogja ennek a kérdésnek kedvező megoldását előbbre vinni (Helyeslés.) és én hiszem, hogy nemsokára abban a helyzetben leszünk, hogy bővebb jelentést is terjeszthetünk a t. Ház elé. (Helyeslés.) Fölemiitette t. barátom a vasércz-kivitel kérdését is. Ez mindenesetre igen jelentékeny baj, melyen azonban segíteni vajmi nehéz, mert hiszen t. barátom nem tagadja azt a körülményt, hogy azokat a bányavállalatokat, melyek Felső-Magyarországon ma az ottani néj3ességet alimentálják, tulaj donkép megszorító és tiltó intézkedések által megsemmisíteni nem volna sem helyes, sem jogos és a magánérdekeknek súlyos sérelmét jelentené, már pedig ilyen tiltó intézkedések nélkül a vasércz kivitelét arról a vidékről megakadályozni nem lehet. Én azt hiszem, a dolog remédiuma talán abban van, ha ugy a magánipar, mint a kincstár uj és