Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

122 ÍS4. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. nézetem szerint — ez talán egyéni nézet — ezen a téren sokkal nehezebb tovább menni. Valamit lehet tenni, de — mondom — maga a költségvetés megszavazása nem olyan alárendelt funkczió, sőt az angol parlament tulaj donképen ezt tartja legfontosabbnak. Hogy mennyi időt fordítanak erre, az különböző körülményektől függ. Egy uj kormány megalakulásánál, egy uj parlament összejövetelénél mindenesetre sokféle kérdést kell tisztázni. Ott a pártok a maguk erejét összemérik, ilyenkor tehát nem olyan rendkívüli dolog, ka a költségvetés tárgyalása, mint most nálunk, hosszabb időt vesz igénybe. Más nemzetekre hivatkozni igen nehéz, mert épen a költségvetés terén — azt lehet mondani — minden országnak alkotmánya egészen individuális. Hiszen itt a parlament működésének igen fontos eszközéről van szó, tehát ez a tárgyalás a történetileg alakult különböző államokban különféle. Daczára annak, hogy az angolok olyan nagy súlyt fektetnek erre, a parlament arra az álláspontra helyezkedik, hogy miután ott — ezt minden allúzió nélkül mondom — a két nagy párt váltakozik egymással a kormányzásban, minden párt azt mondja, én tisztelettel viseltetem az ellenpárt költségvetése iránt; hanc veniam damus, petimusque vicissim, megjön majd az alkalom, a mikor ti hasonló elnézéssel fogtok velünk szemben eljárni. Azonkívül nem láttak ott abban nem semmit, hogy az egyes képviselők jogkörét is megszorították, mert tulaj donkép az a szabály, hogy képviselő sem uj kiadásokat nem hozhat szóba, sem uj bevételi forrásokat nem javasolhat. Ezek mind oly megszorítások, a melyek tulaj donképen az illető ország sajátlagos viszonyaira vezetendők vissza, a melyeket utánozni nem lehet. De azért nem látom kizárva annak a lehetőségét, hogy végre a tárgyalás tekintetében nálunk is bizonyos módosítások történjenek, a miről természetesen elsősorban csak a házszabályokban lehet gondoskodni. A költségvetési jog szigorú és lelkiismeretes alkalmazása mellett az államháztartás szempontjából igen nagy fontossága van annak az intézménynek, a mely — a mint a j>arlament a törvénynyel ezt előzetesen teszi — utólagosan vigyáz, őrködik az államháztartás rendje felett : t. i. az állami számvevőszéknek. Ebbe a gondolatmenetbe vagyok kénytelen ezt a kérdést beilleszteni, mert nagy súlyt fektetek arra, hogy az államháztartás tekintetében a rendet biztosítsuk és, sí parva licet componere magnis, a mint egyes nagy törvényj a vaslatok Liciniustól, Solontól kezdve Cobdenig ismételten benyujtattak 10 éven keresztül, én is hajlandó vagyok ezt a kérdést a költségvetések tárgyalása alkalmával mindaddig érinteni, a mig indítványom tényleg keresztülmegy. (Helyeslés bal felől.) Az állami számvevőszéket illetőleg bátor vagyok csak röviden arra utalni, hogy az állami számvevőszék nekünk negyedévenként igen szép, nagytérjedelmü nyomtatványt küld, a melyből látjuk, mennyi volt abban a negyedévben a hiteltullépés, az előirányzat nélküli kiadás stb. De ez az államháztartás rendje szempontjából — hogy ugy mondjam — tulaj donképen csak akadémikus dolog, ezen tulaj donképen segíteni nem lehet, csak tudomásul lehet venni, illetve elfogadni az egyes szakministereknek magyarázatait. Ezzel szemben az államháztartás rendjének biztosítása mindenesetre más intézkedéseket követel. Látjuk is, hogy most már az egyes államok majdnem sorban átmennek az ellenőrzésnek egy sokkal hatályosabb módjára. T. i. az állami számvevőszék előlegesen biztosítja a törvény végrehajtását a visá-val, illetőleg a láttamozás jogával. Ennek a láttamozási jognak alkalmazása, tudjuk, hogy nagy probléma, különösen a ministeri felelősség szempontjából, mert hisz a minister a felelős. De azért mégis azt látjuk, hogy miután az államháztartás rendjét rendkívül fontosnak tartották, a ministeri felelősség elvén — hogy ugy mondjam, — keresztül, mégis megadták az állami számvevőszéknek ezt a jogot. Nálunk is tudom, hogy az állami számvevőszéknek egyik vagy másik kiváló képviselője meg volt győződve arról, hogy az állami számszék ezen jognak, ezen hatáskörnek megadása nélkül a maga funkczióját tulajdonképen hasznosan nem töltheti be. Tudjuk, hogy általánosságban a nyugaton majdnem mindenütt elfogadták ezt, jaersze különböző módon ; pl. az olasz törvényben a legnagyobb szigorral, hogy még azokba a törvényekbe, és törvényes intézkedésekbe is betekintést nyer az állami számszék, a melyek kiadásokat vonnak maguk után, úgyhogy ezek ellen tiltakozhatik is. Persze ez a tiltakozás csak feltételes, — mert van ott feltétlen tiltakozási jog is — ugy hogy ha a a ministertanács ragaszkodik hozzá, akkor a képviselőház, vagy esetleg a szenátus elé is terjesztheti azt. Azt hiszem tehát, t. képviselőház, ha komolyan akarunk foglalkozni államháztartásunk rendjének biztosításával, akkor reá fog kerülni az állami számszékre is a sor, hogy ez is ugy legyen szervezve, hogy működése ne legyen tisztán csak platonikus dolog, ne legyen tisztán csak ismeretterjesztő vagy felvilágositást nyújtó, hanem hogy el legyen érve a czél, hogy oly kiadások ne történhessenek, a melyek .a költségvetési törvényben nem fordulnak elő, (Helyeslés a baloldalon.) t. i. a törvényhozás hozzájárulása nélküli kiadások. Mert hiszen amúgy is megvan a kormánynak reá a módja, hogy a törvényhozáshoz furduihat ilyen kiadások tekintetében, és ugy, a mint létrejött a költségvetési törvény, ugyanolyan módon létrejön egy másik törvény, a mely a költségvetéstől eltérést foglal magában. Erre mindig megvan az alkalom és a mód. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Minthogy már ezt a kérdést tárgyaltam, még egy körülményt akarok felemlíteni —• nem panaszképen, nem vonatkozik