Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

Í8L országos ülés 1911 jiinius 23-án, péntekéit. 119 anyag : a vaskő és a koksz. De kettő közül nálunk Magyarországon — azt lehet mondani — csak az egyik van meg, tudniillik a vaskő, mert a kokszot — egy-két helyet kivéve — még leginkább külföldről vagyunk kénytelenek behozni. A jelenlegi tömeges szállításoknál azonban igen nagy mennyiséget fogyasztanak a gyárak, azonkívül szintén nagy mennyiséget nyers és pörkölt állapotban szállítanak külföldre. Évekkel ezelőtt a mi vasbánya előjöveteleinket nem becsülték meg kellőleg. Akkoriban a létező vasgyárak vagyonukat a szép épületekbe, a szép gyárakba, a szép gépberendezésekbe fektették, ezekben lelték büszkeségüket, mert mindig az volt a nézet, hogy hisz a vaskő a földből jön, az van elég. Mikor pedig sok bányavidéken a fémbányászat különféle okokból megszűnt, a magyar vasipar nem volt képes az ott levő vaskő-előjöveteleket befogadni, vagyis megvásárolni. Itt történt azután, hogy külföldi vállalatok nagy tőkével jöttek az egyes vidékekre, a hol örömmel fogadták őket. Hiszen a régi kis bányatársulatok éveken keresztül iparkodtak ezeket a becses vasköveket értékesiteni, de, sajnos, ez nem sikerült a belföldi társaságoknál, kénytelenek voltak tehát azokat külföldi társaságoknak eladni. Ezt az egész akcziót akkor helyesnek ismerte el a kormány is és rendkívüli előnyökben, különféle tarifakedvezményekben részesítette a külföldi társulatokat. Ily módon, hogy esak a Szejjességet hozzam fel, vásárolt ilyen vaskőbányákat a wittkoviczi bányatársulat, az Oberschlesische Eisenbanhbedarfs Aktien-Gesellschaft, az akkor Albrecht főherczeg-féle tesoheni gyár, a mely jelenleg az österreichische Berg- und Hüttenwerks Aktien-Gesellschaft, a Gleiviczi vasgyártársulat, de azonkívül akkor maga a kincstár is igen nagy kiterjedésű vaskőelőfordulásokat adott el külföldi társulatoknak. Ezek a társulatok milliókat fektettek be ezen bányákba és ma rendszeres példás bányászatot űznek. Az utolsó hatósági kimutatás szerint 5—6000 munkást foglalkoztatnak, ezek a vidékek úgyszólván ezen bányák körül találnak megélhetést. Csak az a sajnos, hogy ezek a társulatok a vaskövet vagy nyers vagy pörkölt állapotban külföldre szállítják. Ma nemcsak nálunk, hanem a külföldön is megtesznek minden intézkedést, hogy a vaskő, mint az ország belső vagyona, lehetőleg belföldön dolgoztassék fel. Nézetem szerint itt is feladata a'.kormánynak intézkedni, hogy a jövőre biztosítsa a magyar fejlődő vasipar számára a vaskövet. De miután ezek a vaskőelőjövetélek akkoriban kényszerhelyzet folytán jutottak ezen társaságok birtokába, a melyek milliókat fektettek be vállalataikba és ma is sok ezer munkásnak adnak megélhetést, nézetem szerint ezt az ügyet csak ugy lehet rendezni, hogy nem szabad a régi szerzett jogokat sérteni. Tudjuk, hogy e vállalatoknak az állam nagy tarifaengedményeket és más előnyöket adott. .jfcjj Nézetem szerint lehet ezen ugy segíteni, hogy ezen vállalatok kellő megadóztatása mellett, a mi okvetetlenül szükséges, ne élvezzenek nagyobb előnyöket, mint a minőket itthoni gyáraink élveznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a vasércz különféle időben meg lett becsülve, közölhetem a t. házzal, hogy 1906-ban a bányászati és kohászati egyesület egy ilyen becslést eszközölt. Megjegyzem, hogy ilyen becslés természetesen igen nehéz dolog, mert tulajdonképen csak azt lehet megbecsülni, a mi fel van tárva. A bányáknak egy-két havi művelése után azonban, az uj feltárások folytán, ez a mennyiség a háromszorosára is fölemelkedhetik. Mondom tehát 1906-ban 711,000.000 métermázsára tették a feltárt vaskő mennyiségét. A stockholmi geológiai kongresszuson a magyar vasércz előfordulása 1,444,000.000-re, egyezernégyszáziiegyvennégy millióra állapíttatott meg dr. Lóczy földtani igazgató által. Tehát itt is már óriási különbséget látunk. Meg kell azonban említenem, hogy 324,300.000 métermázsa másodrangú szegényebb vaskövet is fölvett, mint vaskő vagyont, a mit jelenleg még nehezen lehet a gyárakban értékesiteni. A középarányt kell tehát fölvenni és akkor körülbelül 1120 millió volna a vaskő mennyiség. Ha most azt vesszük, hogy Magyarországon évenként 16—19 millió vaskő lesz termelve és feldolgozva, akkor ezen mennyiség körülbelül 70 évre felelne meg. Hogy a t. háznak képet adjak arra nézve, hogy e tekintetben hogy állunk a külfölddel szemben, legyen szabad a következő adatokot felhozni. Legyen szabad a következő adatokat felhoznom. Ugyanezen kongresszuson megállapították, hogy Eszakamerikának vaskő mennyisége 916.220 millió métermázsa Nagy-Britanniáé 390.000 millió, Németországé 53.059 millió, Francziaországé 33.000 millió, Oroszországé 19.200 millió, Norvégiáé 19.120 millió, Svédországé 13.320 millió, Spanyolországé 7110 millió, Ausztriáé 5730 millió és a mienk lenne 1120 millió. Mi tehát e tekintetben, sajnos, meglehetősen állunk hátul. Hogyha az 1909-iki hatósági kimutatásokat vesszük tekintetbe az egész évi termelést illetőleg, akkor az 19 millió volt és ebből, sajnos, körülbelül egyharmad külföldre ment nyers állapotban. T. i. 7,926.000. Ezek az adatok tehát azt bizonyítják, hogy itt okvetetlenül szükség van valami kormányintézkedésre, hogyha a magyar vasipar fennállását a jövőre biztosítani akarjuk. Nézetem szerint ez csak ugy lehetséges, hogy tekintetbe kell venni a jelenlegi külföldi társulatok szerzett jogait és ezeket bolygatni nem szabad. (Helyeslések.) Lehet intézkedéseket tenni, ugy az adók, mint a tarifa terén, de ezeket a jogokat respektálni kell, mert ha ők jók voltak akkor, a mikor ezen szegény bányavidékek nem bírtak megmozdulni, a mikor az egész lakosság ott ebből élt, akkor nem szabad most ellenük valami meg nem engedett fegyvert igénybe venni. Felhívtam az igen t. pénzügyminister urnak