Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-184
1Í2 18k. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. ugy, ha a t. ház a pénzügyi tárcza költségvetését megszavazza. Ennélfogva a pénzügyi bizottság nevében kérem a t. házat, hogy a pénzügyi tárcza költségvetését elfogadni szíveskedjék. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Hammersberg László jegyző: Szebeny Antal! Szebeny Antal: T. ház! Felszólalásom természetesen csak a pénzügyi tárcza kereteire szorítkozik. A mint a t. előadó ur mondta, a pénzügyi tárcza az, a mely a legjobban világítja meg az ország budgetárius helyzetét, mert a pénzügyi tárcza feleslegei szolgáltatják a pénzt a többi tárcza szükségleteire, és ha ezt tekintetbe veszsziik, ugyanazon az alapon indulva ki, mint a t. előadó ur, konstatálom én is, hogy míg az 1911-iki költségvetésbe az 1909-iki költségvetéshez képest a kiadások mintegy 27 millióval szaporodtak, addig a két évet összehasonlítva a bevételek körülbelül 83,470.000 K-val növekedtek ; így a különbség az 1909-iki és 1911-iki bevételi felesleg között 56 milliót tesz ki. Ez volna az expenzio, a melyre természetes, békés gazdasági fejlődéssel biró viszonyok közt számítani lehet, és a mely ha valóság volna, elég vigasztaló képet nyújtana arra nézve, hogy az ország természetes fejlődésnek örvend és még több teherviselésre is képes, ámbár nem annyira, a mint a véderőjavaslat kívánja. Én azonban az összehasonlításnak ezt az alapját nem tartom megfelelőnek. Keni megfelelő azért, mert 1909-ről nem a költségvetést kell néznünk, hanem a zárszámadást, és akkor az összehasonlítás alapjául 1909-re vonatkozólag a zárszámadás szolgál. Ha a zárszámadást vesszük fel összehasonlítási alapul az 1911. évi költségvetéssel szemben, akkor egészen más adatok tárulnak elénk, nevezetesen a következők : az 1911-ben előirányzott kiadások 12 millióval kevesebbek, mint a mennyi 1909-ben tényleg elköltetett, ez tehát a pénzügyi tárcza javára Írandó. A bevételeknél a szaporodás : a rendeseknél 9 millió, a rendkívülieknél 4 millió, összesen tehát ez a 13 millió és 12 millió 25 millió korona szaporodást mutat. Ez az az expanzív szaporodás, melyet a budget kimutat. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tapasztalatok szerint minden évben rendkivüli törvényes felhatalmazás alapján a kiadások szaporodnak, akkor ez a 25 millió sem fog megállni és lehet, hogy 14—15 milliót tesz majd ki. Ez már nem természetes fejlődés, hanem kevesebb, mint a mennyire joggal számítani lehet, és azt bizonyítja, hogy az ország adózási képessége ki van merítve, (Igaz! Ugy van t balfdől.) és a helyett, hogy fejlődnék ez a jövedelem, mindig kisebbedik. Ez az ország elszegényedésére, kivándorlásra fog vezetni, és arra, hogy függési viszonyunk Ausztriához erősbödni fog, a helyett, hogy önállóságunkat előmozditanók. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Pedig a pénzügyi tárczának erre a 15—16 millió korona feleslegre magának is szüksége van, mert még igen sok tennivaló van hátra, azon teendők közül, melyeket a pénzügyi tárcza nem valósított meg. A fizetés- és státusrendezés részben már megvalósíttatott ugyan, de még igen sok státus nincs rendezve, melyek ismét uj fizetésjavitást igényelnek, mint például a pénztári tisztek státusa. Fájdalom, olyan nagy mértékben emelkedik a drágaság, hogy a kik néhány év előtt ki voltak elégítve a státus- és fizetésrendezés által, máris újból jelentkeznek és épen most láttuk az igazságügyi tárcza tárgyalásánál, hogy a szolgák, a kik tényleg a legkisebb jövedelemmel birnak, hiszen még a megélhetési minimumuk sincs meg, mert 700 korona fizetés és 120 korona lakbér a megélhetési minimumnak sem felel meg, ismét mozogni kezdenek, és az a gyürü, mely mármár megszűnt mozogni, újra kezd megmozdulni. Ugy látszik, hogy a pénzügyminister ur ennek következéseit némileg figyelembe vette, a mennyiben a bekövetkező személyszaporitásnál mindinkább a legkisebb fizetésű állásokat szaporították. T. i., a szeszadótörvény életbeléptetésére való tekintettel 7 számtiszti és 8 számgyakornoki állást szervez a t. pénzügyminister ur, azonkívül szintén a szeszadóra való tekintettel a pénzügyőrök közt 100 szemlészi és 100 fővigyázói állást, mindegyiket a legcsekélyebb fizetési fokozattal, a jíénzügyigazgatóságoknál 50 fogalmazói gyakornoki állást, az adóhivataloknál 20 számtiszti állást, szóval, minden státusban a legkisebb, legkevésbbé javadalmazott állást. Mire fog ez vezetni ? Arra, hogy egyrészt az adminisztráczió helyesen elintéztetni nem fog, mert a felsőbb állások szervezése nélkül csak alsóbb állások szervezésével az adminisztráczió teljesen ki nem elégíthető, másrészt a nagynehezen némileg rendbehozott státusrendezés kocsija ismét fel fog borulni és sokkal több lesz a kisebb fizetésű tisztviselő, mint a mennyinek kellene lenni a nagyobb állásokhoz kéjjest. Itt közbevetőleg vagyok bátor megemlíteni, hogy kívánatos volna az adóhivatalok szaporítása olykép, hogy minden járásbíróság területén legyen adóhivatal. Ez a jogkereső és adófizető közönségnek nagy érdeke. (Helyeslés balfelől.) A mostani budgetben négy uj adóhivatal szervezése van felvéve. Ha tekintetbe veszszük, hogy a magyar szent korona területén körülbelül 458 járásbíróság van, és csak 345 adóhivatal, körülbelül 122 járásbíróság területén még nincs adóhivatal, a budapestieket nem is számítva, pedig Budapesten — gondolom — 6 járásbíróság van, tehát még 113 járásbíróság területén kellene adóhivatalt felállitani. Ezek a számadatok azt jelentik, hogy csak mintegy harmincz év múlva fogja a kormány az utolsó adóhivatalt felállítani, a hol járásbíróság van. A szeszadótörvényt, ugy látszik, a t. pénzügyminister ur életbe akarja léptetni és a mint az előadó ur mondotta, a költségvetésben és az indokolásban ez több helyütt is említtetik. En ennek a kezdeményezésnek a terén a
