Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

108 18b. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. Elnök: Az igazságügyrninister ur kivan szólani. I Székely Ferencz igazságügyrninister: T. képviselőház ! Nagyon köszönöm, hogy ezt a kérdést méltóztatott felvetni. Tegnap sok más kérdés mellett bizony elkerülte a figyelmemet. A helyzet tulaj donképen még sötétebb, mint a hogy méltóztatott festeni. Mert azelőtt sem volt kellő előmenetel és most sincs; nemcsak négy vagy nyolc éves, hanem bizony 16 évet szolgáló dijnokok is vannak. Igaz, hogy szakvizsgát nem kell tenniök, de ők leteszik a telekkönyvvezetői, a végrehajtói vizsgát önszántukból, abban a reménységben, hogy azután abból a dijnoki állásból valahogy kiemelkedve, vagy telekkönyvvezetőkké vagy végrehajtókká lehetnek, vagy pedig a rendes Írnoki státusba bejuthatnak. Sokat gondolkodtunk már a felett, hogyan lehetne ezen segíteni. Ennek két módja van. Az egyik az, hogy fizetésüket, javadalmazásukat annyira felemeljük hogy megélhessenek. De hát a mikor még a bírák is panaszkodnak, akkor bajos a dijnokoknak kilátásba helyezni egy olyan fizetésfelemelést, a melyet esetleg az állampénztár sem birna meg. A másik baj az, hogy a mikor a dijnokok ügyét szervezték, megállapították, hogy csak bizonyos évek során léphetnek elő a legnagyobb szorgalom mellett is, 20 fillérrel magasabb napidíjba. Ez megakadályozza azt, hogy egy leghasználhatóbb dijnokot is legalább oly fizetéshez juttathassunk, a melylyel kenyerét megszerezheti. A legradikálisabb megoldás, a melyre én is törekszem, az, hogy egyáltalában ne dolgozzunk dijnokokkal. Most a perrendtartás életbeléptetésével sok mindenféle Írásbeli munka meg fog szűnni. Annyira egyszerűsítjük a kezelést is, — az u. n. Omaszta-féle rendszerrel, a mely már nyilvánosságra jutott és most van kipróbálás alatt— hogy irnok is sokkal kevesebb fog kelleni, sőt még a kezelőszemélyzet számát is le lehet szállítani, a mi azután arra vezet, hogy a megtakarított összegből a statusrendezést meg lehet csinálni akként, hogy a jobb dijnokokat elő lehet léptetni, a rosszak pedg feleslegessé válnak és azoknak máshol kell kenyerüket keresni. Dijnok a törvényszékeknél van most 2236, a többi statusokban kevesebb ; a ministeriumban 54, a Curiánál 27, stb. ; szóval csekély számban vannak. Én tehát ezt az ügyet figyelemmel fogom kísérni és azon leszek, hogy ha csak lehet, ez a megoldás minél előbb foganatosittassék. Igaz, hogy egy pár év bele fog ebbe telni, míg a perrendtartás életbe lép, a mely uj reform szintén előmozdítja czélunkat; azt a szabályzatot azonban mindenesetre igyekezni kell megváltoztatni, hogy az előmenetel csak 20 filléres fokozatok szerint történhessék. (Helyeslések.) Azt hiszem, méltóztatik ezen kijelentésemet tudomásul venni; egyébként kérem, hogy a tételt megszavazni szíveskedjenek. (Helyeslés jobboldalon.) Mihályi Péter jegyző; Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház ! Elsősorban magam is a dijnokok kérdését kívántam szóvá tenni. De a kérdésnek ily módon való elintézése után én is meg' nyugszom a minister urnak nyilatkozatában, a mely kétségtelenül a kérdésnek jóindulatú kezelését helyezte kilátásba. Én azonban egy másik, szánalmas helyzetben lévő kategóriára hivom fel a t. ház figyelmét, és pedig a bírósági szolgák kategóriájára. Az igen t. minister ur tegnapi beszédében megállapította azt, hogy a magyar állam a birákról és bírósági tisztviselőkről voltaképen ugy gondoskodott, hogy ezek mind kedvezőbb helyzetben vannak, mint az állami tisztviselők egyéb kategóriájába tartozók. Ez igaz, t. képviselőház, bár koránt sincsenek abban a helyzetben, a melyben lenniök kellene, azon rendkívüli fontos hivatásuknál fogva, a melyet betöltenek, és azon komoly és eredményes munkánál fogva, a mely a biróságok közegeit az egyéb kategóriákba tartozó tisztviselők fölött kitünteti. Mert, azt hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy párhuzamot vonva a közigazgatási, pénzügyigazgatási, de minden egyéb állami szolgálatban működők és a birok között, a bíróság messze felette áll ezeknek. Nemcsak azért tehát, mert komoly és nagy hivatást teljesítenek, mert a birói alkalmazás nemcsak függetlenséget igényel, de azért is, mert a magyar birói kar azt megérdemli, kívánatos, hogy bíráink anyagi tekintetben minél jobb helyzetbe jussanak. De a miképen igaz az, hogy valamivel jobb helyzetben vannak a bírák, mint a többi tisztviselők, ugy viszont a szolgaszemélyzetnél épen megfordítva áll a dolog. A bírósági szolgák — itt specziáliter a Budapesten működő szolgákról beszélek — megélhetés tekintetében ugyanazon nehéz feltételekkel küzdenek, mint a többiek. És mig a postánál és a vasútnál a szolgák minimális fizetése 900 korona, addig a bíróságnál alkalmazott, kinevezett szolgák minimális fizetése csak 700 korona. Hát az aránytalanság elég nagy. Természetes, nem oly könnyű annak a kinevezett szolgának a helyzetét elképzelni, mert ha szerencséje van, körülbelül 10—15 évig tart, mig napidíjas szolgából kinevezik. Daczára annak, hogy katonaviselt ember, rendszerint altiszt, 15 évi becsületes szolgálat után kinevezik 700 korona fizetéssel, a mely öt évenként 100 koronával emelkedik. Azt hiszem, felesleges idővesztés volna a t. házban tovább magyarázni azt, hogy Budapesten családos ember 700 koronából nem tud megélni, kivált ha oly korban jut ehhez a fizetéshez, a mikor mások szolgálataik után már nyugdijba mennek. Még bátor vagyok a minister ur figyelmét egy kis részletkérdésre felhívni, de más tételnél nem igen tehetném. A budapesti kir. törvényszék épületében alkalmazásban levő két szolgának a lakása olyan, hogy a közegészségügyi hatóságok azon lakások használatát betiltották. A bírósági szolgák helyzetének javítását azért is bátor vagyok a minister ur jóindulatába ajánlani, mert nemcsak kisebb fizetésök dolgában külön-