Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-183
104 183. országos ülés Í9il június 22-én, csütörtökön. Ráth Endre: T. ház! Előre is kijelentem, hogy csak pár perezre fogom a t. ház szíves türelmét igénybe venni. Elsősorban is köszönettel tartozom a t. igazságügyminister urnak, a ki szíves volt az ez oldalról elhangzott kívánságok legnagyobb részét honorálni. A mi azonban a zárszó jogának kihasználására késztet, az az a körülmény, hogy a bíráknak és a jegyzői karnak kérelmével behatóan foglalkoztam a tárcza tárgyalása alkalmával és éj>en ezek a kérdések azok, a melyekre nézve a t. minister ur válasza sem engem, sem a pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, abszolúte ki nem elégített. Nagyon félek, hogy az a válasz, a melyet olvasva talán még ridegebbnek fognak tartani, ridegen fog hangzani, a mennyiben a t. minister ur mintegy leszegezni kívánta azt a tényt, hogy meggyőződése szerint a bírósági személyzet a többi állami hivatalnokhoz képest lényegesen jobb helyzetben van és jobban van dotálva. Félek, hogy odakinn félre fogják ezt magyarázni és akkor, a mikor határozottan megállapítható az a tény, hogy a bírósági személyzet körében meglehetősen erős hullámokat ver a fizetésjavitásra és az előmenetel kedvezőbbé tótelére irányuló törekvés, a t. minister ur kijelentése oly elkeseredést, oly ambicziócsökkenést fog előidézni, a mely miatt nem fog beválni a minister ur reménysége, hogy a jövendőben a hátralékok a bíróságnál meg fognak szűnni és személyzetszaporitás nélkül a növekedő ügyforgalmat a létező személyzet sikeresen le fogja bonyolítani. A. t. igazságügyminister ur az én, hogy ugy mondjam, meggyőződésem szerint, tárgyilagos adataimra, nem tudom, hogy szemrehányásként-e, azt a megjegyzést tette, hogy a memorandumot túlságosan magamévá tettem. Erre nézve megjegyzem, hogy iparkodtam tárgyilagos lenni, és igyekeztem a dolognak mélyére hatni, és az természetes dolog, hogy a birák kérdésére nézve nem a sóhivatal nyilvántartási jegyzékéből veszem az adatokat, hanem a bírói memorandumból. De akkor, a mikor az adatoknak egész tárházával állok elő, akkor a t. minister ur a jegyzők kérdésében, valamint a joggyakornokok ós birák kérdésében a ranglistának egy-egy régen szereplő tagjával iparkodott érveimet megdönteni. Egy-egy embert választott ki és arra való hivatkozással, hogy annak adóssága van vagy a vizsgákon többször megbukott, akarja, hogy az egész testületre vonatkozó állításaimat megdöntötteknek nézzék. Magam részéről ebben a nyilatkozatban semmi megnyugtatót nem találok. Nem találok megnyugtatót arra nézve, a mire igenis a jogkereső közönségnek van szüksége, hogy az emberek, a kikre a per eldöntése bízva van, ambiczióval, ügybuzgalommal és ügyszeretettel foglalkozzanak az ügyekkel. Kéréseik, a mint voltam bátor kimutatni, mind jogosak, igazságosak, méltánylást érdemelnek, és mert e kérdésben nem kaptam megnyugtató választ, határozati javaslatomat fentartom és nagyon szeretném, ha a t. minister ur volna kegyes oly választ adni, a melylyel ezt a nagy testületet némileg megnyugtatná. Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! Egy kis félreértés van köztünk. Méltóztatott a jegyzők és joggyakornokok sérelmét előadni. Honoráltam ezt azzal, hogy mindazon kívánságokat, a melyeket teljesitketőknek tartottam, felvettem a költségvetésbe is, és megígértem, hogy még teljesíteni fogom abban az irányban, hogy az albirák létszáma — bár most felemeltem ideiglenesen — apasztassék, és pedig budget utján ós, hogy a jegyzők, az érdemesek, különösen a kik birói képesítéssel bírnak, ujabb kinevezés nélkül belejussanak a IX. fizetési osztályba. Hiszen ez volt a kívánságuk. Én azután még azt is mondtam, hogy a joggyakornokokkal szintén érdemük szerint bánok el. Nem volt részletesen megbeszélve, hogy a vizsgázottak 400 korona jutalomdijat kapjanak, a jegyzők szintén. Én csak arra tettem megjegyzést, hogy bár ugy a jegyzői karban, mint a joggyakornokok közt igen derék és kiváló emberek vannak, mégsem lehet az automatikus előlépést követelni, és erre hoztam fel ellenpéldául azt, hogy azok a nyolezéves jegyzők és azok a négyéves joggyakornokok csak akkor bírhatnának igénnyel, ha egyedül az időt tekintenők irányadóul. De ha más tekintetek is megszívlelendők és pedig, mint mondtam, a képzettség magasabb foka, a szolgálatképesség, a szorgalom, a vizsgának az eredménye, ha mindezeket és még az adósságokat, a jnszkos adósságokat is figyelembe veszszük, akkor nem követhetem azt, hpgy automaticze a legrégibbeket nevezzük ki. Én a legjobb akarattal vagyok a jegyzői kar és a joggyakornokok iránt, de épen az ő érdekük kedvéért nem tolhatom előre azokat, kik kevésbbé érdemesek. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. tételt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A t. ház elfogadja. Következik a két határozati javaslat feletti döntés. Kérem, szíveskedjék felolvasni először Ráth Endréét. Beszkid Antal jegyző (olvassa Ráth Endre határozati javaslatát). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A többség elveti. Kérem Lengyel Zoltán határozati javaslatát felolvasni. Beszkid Antal jegyző (olvassa Lengyel Zoltán határozati javaslatát). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a
