Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

102 183. országos ülés 1911 Pető Sándor: Jó választási törvény. Csermák Ernő: Nekem is erre a konklúzióra kell jönnöm, de itt azután megint megáll bennem a magyar ember és kénytelen vagyok aggályomat kifejezni az iránt, vájjon az általános választói jog az az eszköz lesz-e, a mely bennünket czélunkkoz elvezet. Igaza van Rousseaunak, a mikor azt mondja, hogy nem a tételes törvény az, a mely jogbiztonságot ad, hanem a közerkölcs, a mely a népek szivében él, a mely felkelti bennük a törvénytiszteletet. Erre a közerkölcsre kell törekednünk, mert ha ez nincsen meg, bízhatjuk mi a bíráskodást a politikusokra, a politikát a bíróságokra, csak ott leszünk, a hol ma vagyunk, a mikor pl. ott tárgyalnak egy ügyet a zsűri előtt és már előre, még mielőtt a verdikt megvolna, teljes preczizitással meg tudjuk mondani, hogy hány szavazat lesz az egyik, és hány a másik oldalról, a mikor pedig a czél az volna, hogy mindenki a lelkiismerete és tudása szerint ítéljen, s ott ki legyen zárva minden pártoskodás. Én a közoktatás bizonyos irányba terelésében látom a módot arra is, hogy az igazságszolgáltatásnak a maga helyes alapját megadjuk. Ha nern helyezkedünk arra a büszke álláspontra, hogy mi vagyunk a legvitézebb nemzet, — pedig hadseregünk sincs — ha nem helyezkedünk arra az álláspontra, hogy mi igazi jogásznemzet vagyunk, — pedig a kódexünk Werbőczy idejéből való — ha nem hirdetünk az iskolákban nem létező és fél igazságokat, hanem, törvénytiszteletre tanítjuk a gyermekeket és ha idejekorán belecsepegtetjük fogékony leikeikbe azt a tudatot, hogy dolgoznunk kell, mert minden téren igen sok tennivalónk van, hogy elérjünk oda, a hova a körülöttünk fekvő országok már eljutottak, akkor fogjuk azután megvalósíthatni azt a czélt, a melyet én ma megvalósítottalak nem látok és a mely téren a helyzetet nagyon is sivárnak látom. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Ki következik szólásra? Lovászy Márton jegyző: Huszár Károly (sárvári l) Huszár Károly (sárvári): T. ház ! (Halljuk!) Nagyon rövid ideig, mindössze három-négy perczig kívánom igénybevenni a t. háznak amúgy is nagyon igénybevett figyelmét. És két kérdésre kivánom felhívni a t. igazságügyminister ur figyelmét. A választásokba a kormány demokratikus jelszavakkal ment és programmjának egyik főpontja volt a gyülekezési és egyesülési jognak törvényes szabályozása, Az igazságügyminister ur állandóan ugy szerepel a közvélemény előtt, mint a kabinet legdemokratikusabb tagja. És ha valakinek van beleszólása és lehet része a gyülekezési és egyesülési szabadságról szóló törvény végleges megalkotásában, ugy a belügyminister mellett az igazságügyminister urnak van és neki lehet erre a legnagyobb befolyása, június 22-én, csütörtökön. A modern államéletnek úgyszólván egyik létfeltótele a teljes gyülekezési és egyesülési szabadság, a mely magának a közszabadságnak egyik legfontosabb kérdése és az egész társadalmi fejlődésnek úgyszólván rugója. Magyarországon azonban azt tapasztaljuk, hogy a gyülekezési és egyesülési jog terén még évtizedekre el vagyunk maradva a többi nyugati kulturállamoktól és Magyarország Szerbiával és Oroszországgal egyetemben az egyedüli államok, a melyekben a gyülekezési és egyesülési jog törvényileg szabályozva nincs. A közigazgatási közegek, a kikre az egyesülési és gyülekezési jog kezelése reá van bizva, különbözőképen magyarázzák ezt a jogot az ország különböző részein. Ha egy fővárosi rendőrtisztviselőnek megmutatjuk azokat a végzéseket, a melyeket egyik-másik szolgabíró vagy főszolgabíró hoz, a melyeket pl. innen Budapestről félórányira, vagy egy órányira fekvő községben pl. Vecsésen, vagy másutt hoznak a közigazgatás tisztviselői, akkor megbotránkozva olvassa azokat és maguk is konstatálják, hogy szinte lehetetlenség, hogy Magyarországon ilyen végzéseket hozzanak. A városokban és a falvakban teljesen elütő módon magyarázzák ezt a kérdést. Nagyon sok helyen jsolitikai pártszempontok is belejátszanak, sokszor hatalmi kérdések is érvényesülnek a néj)gyülések rendezése és az egyesületek alapszabályainak felterjesztése körül. Konstatálnom kell, hogy sokszor még osztályszempontok is szerepet játszanak e tekintetben, ugy, hogy pl. a munkások gyűlései és egyesületei egészen más elbírálás alá esnek mint más egyesületek. A mi pártunk véleménye szerint meg kell védeni a gyülekezési és egyesülési szabadságot mindenféle, akár felülről, akár alulról jövő támadással és visszaéléssel szemben. (Helyeslés.) Nem helyeselhetjük az olyan kísérleteket és nem azonosíthatjuk magunkat az olyan kísérletek kezdeményezőivel, még ha hozzánktartozók is az illetők, a melyek a gyülekezés és egyesülés szabadságát tángálják, hanem ezzel szemben azt kívánjuk, hogy úgy a terror, mint a hatósági . önkény ellen a legteljesebb mértékben biztosittassék a polgárok gyülekezési és egyesülési szabadsága. Egyszersmindenkorra végét kellene már vetni annak a szégyenteljes állapotnak, hogy valósággal komédiába illő, nevetséges kibúvókkal tiltják meg egyik-másik helyen a népgyűlések megtartását. Megtörtént pl. Tatán, hogy egy népgyűlést azzal az indokolással nem engedélyeztek, hogy a hely, a melyre a népgyűlést összehívták, egészségtelen. És akkor sült ki, midőn már a végzést kiadták, hogy a népgyűlés a nagypiaezra volt összehiva, de minthogy előzőleg 10 va.sv 15 bejelentést elutasítottak azért, mert ininujg Korcsmába kérték a gyűlés megtartását, tehát ugyanazon séma, ugyanazon kaptafa szerint utasították el mindig a gyűlés