Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-167
80 Ibi. országos ülés 19ii május 29-én, hétfon. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) egy államnak a méltóságához, a mely folyton azt hangoztatja, hogy felekezetek közt különbséget nem tesz. Én arra kérem a t. minister urat, méltóztassék ezt konszideráczió tárgyává tenni, mert igazán nem j ogos a mai időben valakit azért büntetni, mert ő egy felekezet keretében tesz eleget tanítói hivatásának. (Ugy van! balfelől. Mozgás jobbfelől.) Ugyanebbe a keretbe tartozik a kántortanítók ügye, a kik, hogy ha pályafutásukat bevégzik és penzióba mennek, nagy hátrányban vannak az állami tanítókkal szemben. Ez is olyan kérdés, a melyet a tanítói kérdéssel együtt megoldani kell. A t. minister ur ünnepélyes Ígéretet tett nekünk az autonómiára nézve. (Halljuk! Halljuk !) A katholikus autonómia a mi politikai életünkben ugyanazt a szerepet játszsza, mint némely uralkodóház kastélyaiban az a bizonyos fehér asszony. (Derültség.) A hányszor meghal valaki, megjelenik a fehér asszony. (Mozgás.) A katholikus autonómiát minden minister megígéri nekünk akkor, a mikor jön, s ha meg akarja valósítani, akkor már tudom, hogy az a minister megbukott. (Derültség.) így volt ez 30 esztendőn át s igy lesz alkalmasint most is. Igen örülni fogok, hogy ha a t. minister ur engem meg fog czáfolni, és kívánom, hogy a legvégső időkig maradjon meg minsiternek, de csinálja meg az autonómiát. (Derültség.) Ha mi sürgetjük az autonómiát, akkor kijelentem, hogy nekünk nem olyan autonómia kell, mely csak üres keret. Mi olyan autonómiát akarunk, a mely nekünk ugyanazokat a jogokat biztosítja az iskola és a vagyon felett, mint a melyet a többi felekezetek élveznek. (Helyeslés. Mozgás jobb/elől.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Igen szimpatikus kijelentése volt a t. minister urnak az, melyet a középiskolai tanulók túlterheltségéről tett. Higyje el a t. minister ur, nagy hálára fogja kötelezni a szülőket, hogy ha ezen segit. Teljesen igaza van a minister urnak : kevesebbet, de jól, főleg alaposan. Ezt a túlterheltséget azonban nem tudja a t. minister ur megszüntetni, a nélkül, hogy azt a bizonyos tankönyvgyártást is be ne szüntesse. Ez a tankönyvgyártás semmi egyébre nem való, mint a szülők anyagi kifosztására. (Ugy van! Ugy van!) Visszataszító dolog az, ha az ember figyelemmel kiséri.... Juriga Nándor; A népiskolában is! Rakovszky István : .. . mindenütt, az egész vonalon . . . gyermekeinek nevelését. Emlékszem az én gyermekkoromra. Abból a könyvből, a melyből én tanultam, fiatalabb fivéreim is tanultak. És ebben egy nagy pedagógiai előny is van, mert megesett, hogy mikor az a fiatalabb testvér nem értette, vagy nem tudta jól a leczkét, eljött a bátyjához és azt mondta : te tavaly tanultad ezt, hogyan van ez ? Ez megmagyarázta neki, büszke volt rá, hogy tudta, és ez által újból rekapitulálta. Itt nem lehet a dolog anyagi oldalától sem eltekinteni. Nem beszélek olyan családokról, a hol egy-két fiu van, a melyek jó módban vannak ; azok, ha a tanidő folyamán 50—60—100 forinttal meg is rövidítik őket, ezt nem igen érzik. Hanem a középosztályra gondolok, a hol több gyermek van. Az a fiu ma megkapja azt a könyvet, a jövő évben nem történik egyéb, csak egy uj ábrát toldanak be a könyvbe, ezzel a lapok eltolódnak, vagy egy mondatot hagynak ki belőle és a következő fiúnak uj könyvet kell már venni. (Ugy van ! balfelől.) Itt volt Lendl Adolf t. képviselőtársunk, a ki ezt szóba hozta a múltban, és rámutatott arra, hogy egy egész közkereseti társaság van szervezve, a mely ezt gyártja és üzi. Kérem a t. minister urat, méltóztassék itt is erélyesen fellépni. Higyje el, — én tudom — ez a hajsza a Barkóczy-féle osztály ellen részben erre vezethető vissza, mert Barkóczy ennek elejét akarta venni. Én kérem a t. minister urat, — és szavánál fogom — revideálja a tantervet, revideálja a tankönyveket, csináljon itt rendet, de hamar, ne ugy, hogy ez az egész intézkedés — bár meg fogja látni a minister ur, hogy nagy nehézségekbe ütközik — el legyen halasztva ad graecas calendas. T. képviselőház! Kevés kivétellel nagyon meleg visszhangra találtak e házban azok a szavak, a melyeket a t. minister ur a destruktív irányzatról mondott. Destruktív irányzatok mindig voltak, de olyan szemérmetlen vakmerőséggel sohasem ütötte fel a fejét a destruktív irányzat, mint manapság. Mig azelőtt megjelenése a társadalomban elementáris erővel történt és egy igazi vagy vélt közszükséglet kielégítését akarta elérni, addig a modern destruktív irányzat a harczot minden fennálló ellen akarja hirdetni, mindenkinek harczát mindenki ellen és minden ellen, a rombolást a rombolás miatt akarja, a nélkül, hogy számot vetne magával, hogy a lerombolt helyébe mit fog építeni, ujat, jobbat, czélszerübbet, a czélnak jobban megfelelőt. Nincs egyetlenegy intézménye sem a modern társadalomnak, a melyet ki nem kezdene. Tekintély, dinasztikus érzés, hazafiság, ország, vallás, család, iskola, minden, minden az ő támadásainak czélpontja. És nemcsak ez az aggályos, hanem ez a destruktív áramlat terveszerüen szervezve és lelkiismeretlen, erőszakos módon lépett fel. Bégibb időben mint egy társadalmi erupczió jelentkezett; mindaz, a mi a nép mélyében forrongott, az elnyomott, a visszaszorított vágyak, régi igazságtalanságok, a népéletben rejlő erők, a melyek nem tudtak egy hamis társadalmi rend következtében szabadon fejlődni, kitörtek, romboltak, de a rombolás helyébe építettek uj rendet. Ma, t. képviselőház, azt lehet mondani, hogy színpadiasan el van rendezve a szczeneria. Elő van készítve minden, mesterséges módon terjesztetnek a legképtelenebb tanok, hirdettetnek a legvalótlanabb valótlanságok mint arkanumok, a melyekből egy uj, szerencsés, boldog társadalom támadhat fel és exisztálhat, de hogy miként lesz az berendezve, mik lesznek annak a vezéreszméi,
