Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-166

58 166. országos ülés 1911 május 27-én, szombaton. tói és hullámzásoktól, melyek néha igen nehézzé teszik az összehasonlítást különböző évek közt — hogy tarthatatlan állapotban levő iskolák összevonattak, ugy hogy az önálló iskolák száma nem szaporodott vagy kevéssé szaporodott, de a tantermeknek, a tanitóknak száma szaporodott, a tanügy mégis gyarapodott. Hogy ez igy van, legyen szabad csak rámutatnom a gyarapodási számokra, népiskolai ügyünk felkarolásának kezdetétől, 1868-tól fogva. 1868-ban volt — kerek számokban beszélek — 13.800 iskola, 1880-ban 15.650; az iskolák szaporodása 1850 ; ugyanebben az időben a tantermek szaporodása 4900 volt. 1880-tól 1905-ig az iskolák szaporodása csak 900 volt, 15.600-ról 16.500-ra emelkedtek, de a tantermek szaporodása 6900 volt. Tehát a kétszerese annak, a mit az iskolák szaporodása kimutat. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy azok, a kik tanügyünk fejlődésének tanulmányozásával foglalkoznak, ne az iskolák számának szaporodását, hanem a tantermek és tanitók szaporítását nézzék. Ha jsedig a tantermek és a tanitók számának szaporodását veszszük 1868-tól 1905-ig, akkor azt látjuk, hogy a tanitók száma 15.800-zal szaporodott. Erre azért akarok rámutatni, hogy a midőn mi tényleg népiskolai állapotainknak nem kielégítő voltáról képet alkotunk magunknak, — és igen helyes, hogy ezzel foglalkozzunk, abban a tudatban, hogy ezen a bajon minél gyorsabban és minél erélyesebben segíteni kell — akkor ne csüggedjünk el, hanem tekintsünk vissza azokra a sötét állapotokra, a melyek az alkotmány helyreállításakor léteztek, és méltányoljuk azt is, hogy mégis igen nagy, rendkívül nagy lépések történtek előre és hogy a még teendő lépéseket ma már, a mikor a megalapozás megvan, könnyebb lesz megtenni, mint volt azoknak, a kik az 1868-at közvetetlenül követő időben működtek. (Helyeslés.) Én, t. képviselőház, ellentétben azzal, a mit Damián Vazul t. képviselőtársam mondott, abban a hitben vagyok, hogy az 1907—1908-ban megalkotott népiskolai törvények megalapozták azt, hogy minden iskola ebben az országban, jellegkülönbség nélkül a nemzeti ügyet, az állameszmét, a hazafias érzést szolgálja és terjeszti. (Igaz ! Ugy van ! a bahldalon.) Érre az eszközök a kormányzatnak a kezében megvannak. Az egész alapgondolat az volt ezen törvény megalkotásánál ps az 1908-iki, a népiskolák ingyenességéről szóló törvényben, a melynek eltörlését javasolja Cserny Károly t. képviselőtársam . . . Cserny Károly: Felfüggesztését! Gr. Apponyi Albert: . . . mondjuk felfüggesztését, — hiszen, kérem, ez egyre jön ki, mert ha felfüggesztjük, akkor hatályon kívül lép, ha pedig hatályba akarjuk léptetni, akkor uj törvényt mindig alkothatunk e czélra — de mondom legyen ugy, hogy felfüggesztését javasolja ; ezek a törvények abból a szempontból itélendők meg, hogy a népoktatás ingyenessége egyáltalában a ezivilizácziónak egyik követelménye, (Helyeslés a baloldalon és jobbról.) a mi nemcsak a népiskolai kötelezettségnek a korolláriuma, hanem megítélendő abból a szempontból is, hogy az a törvény, — és ha t. barátom figyelmesen átolvassa és azokat összeveti a többi törvényekkel, meg fog róla győződni — hogy az a törvény és intézkedései a népiskola mai jellegének biztosítására szolgáló intézmények egész komplexumának nélkülözhetetlen befejezése és záróköve, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a másik záróköve pedig a gazdasági ismétlőiskolákról szóló törvényjavaslat, a melyről nagy örömmel hallom, hogy az igen t. rninister ur, mutatis mutandis, azon javitásokkal, a melyeket az időközben szerzett tapasztalás szükségessé tesz és a melyekhez én objektív méltánylás alapján szívesen fogok hozzájárulni, ismét a ház elé akarja hozni és le akarja tárgyaltatni. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a törvényalkotásnak ezen komplexumával, feltéve, hogy azokat a rninister ur kellő tapintattal, de kellő szigorral és következetességgel végrehajtja és alkalmazza, hogy azokkal az egész elemi oktatási ügy meg van alapozva. Hozzátartozik még a tanítóképzés reformja, a melyről a rninister ur szintén szólott, s a mely téren nem tartom kielégítőnek tisztán csak a képesítési oklevélnél az állami befolyás létrehozatalát, mert hisz az az egész tanítás menetét, hazafias irányát nem biztosítja, hanem feltétlenül szükségesnek tartom, a mint azt már egy javaslatomban, a mely azonban még nem került a ház elé, elő is készítettem, a tanítás és nevelés egész menete felett való állandó őrködés, ellenőrzés és intézményes befolyás gyakorlását épen a hazafias és nemzeti szellem uralkodásának biztosítása czéljából. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Most mái "tehát, t. képviselőház, a nemzeti szempontok az én felfogásom szerint ezekkel a kiegészítésekkel biztosítva lévén, teljesen a tanügyi és nevelési szempontok kidomboritására fordíthatjuk egész figyelmünket. Es itt előttem mindig az lebeg, hogy az iskolakötelezettség mostani berendezése nem felel meg a kor követelményeinek ; nevezetesen az iskolakötelezettség mostani tartama olyan, melylyel unikum vagyunk Európa polgárosult államai között. Nálunk t. i. az ismétlőiskolai kötelezettség csak három évig tart. Annak kiterjesztése — nem mondom hány évre, öt évre, hat évre — elsőrendű pedagógiai és nemzeti szempont. Pedagógiai szempont, mert nagyon kívánatos, hogy az a serdülő ifjú épen azokban az években, a melyek követik a mindennapi iskolakötelezettséget, még egynéhány esztendőt töltsön ellenőrzés, fegyelem, állandósított erkölcsi és nevelő befolyás alatt. (Helyeslés.) Magyar nemzeti szempontból is szükséges ez azért, mert azok az iskolai ismétlő évek vannak arra rendeltetve, hogy ugy a magyar nyelv, mint a magyarjnemzeti gondolkodás tekintetében az elemi iskolákban lerakott alapot fejleszszék, megerősítsék, fentartsák, feledésbe menni ne engedjék. (Helyeslés bakói.)