Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

470 180. országos ülés 19: Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 12. Rovat. A magyarországi ref. és ág. hitv. evang. egyházaknak az 1848. évi XX. t.-cz. 3. §-a értelmében leendő segélyezésére 3,480.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 13. Rovat. Ugyanazon alapon a Magyarország erdélyi részeiben levő ág. hitv. ev. orsz. egyháznak segélyezésére 200.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 14. Rovat. Hasonlóképen az unitárius egyház segélyezésére 120.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 15. Rovat. A magyarországi ág. hitv. és ref. egyházak alapjának gyarapítására 300.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 16. Rovat. A Magyarország erdélyi részeiben levő ág. hitv. ev. orsz. egyház alapjának gyarapitására 20.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) .- 17. Rovat. Az unitárius egyház alapjának gyarapitására 15.800 korona. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 18. Rovat. Dologi természetű párbérszolgáltatások megváltására 30.000 korona. Hammersberg László jegyző: Polónyi Dezső! Polónyi Dezső: Méltóztassék megengedni, hogy néhány perezre igénybe vegyem ebben az igen fontos kérdésben a t. ház szives türelmét. Azt hiszem, az ellenzék, és ezek közt én magam is, tanújelét adta annak, hogy honorálni kívánjuk a minister ur abbeli nézetét, hogy a kultusztárcza keretébe tartozó dolgok minden pártpolitikai tekinteten felül tárgyaltassanak és biráltassanak el. Már most én a magam részéről honorálom ezt a jelen esetben is, de azért ne vegye rossz néven a minister ur, ha ennek daczára nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt az egy tételt megszavazhassam, nem pedig egyetlenegy, de nagyon fontos okból, ós ez az, hogy a székelyföldi kepe-megváltásra vonatkozólag semmi nem foglaltatik benne. Ez egymaga elegendő arra, hogy ezt a tételt meg ne szavazhassam. Ez a székelyföldi kepe olyan sajátságos természetű specziális székely egyházi teher, a melynek már régen az 1848 : XIII. t.-cz. alapján megváltva kellett volna lennie. A legsúlyosabb mértékben terheli ez felekezeti és pártkülönbség nélkül az egész Székelyföld lakosságát. Ali pedig abban, hogy minden székely, a kinek 12 kalangya búzája terem, tartozik abból egyet adni a papnak, egyet pedig a tanitónak. Maga ez a kérdés részletesen ki van dolgozva számtalan memorandumban, azután az erdélyi katholikus státus gyűlésén, majd az erdélyi református egyházkerületnek konzisztoriális gyűlésén is tárgyaltatott, egy izben pláne a. közalapítványi í június 19-én, hétfőn. ügyigazgatóság utján felhívás intéztetett, hogy állapítsák meg a kepe történetét és jelenlegi természetét. Ennek eredményeképen megállapittatott, hogy kétségtelenül olyan dologi természetű egyházi teher ez, a mely teljesen azonos az erdélyi szászok dézsmájávai, a mely már régen megváltatott ; és igy kétségtelen, hogy ennek is az 1848 : XIII. t.-cz. rendelkezése értelmében megváltva kellene lennie. Kissé sajátságos jelleggel bir ez a kepe. Némileg ugy látszik, mintha személyes természetű szolgáltatás volna. Ez magyarázatát leli a Székelyföldnek sajátosságaiban. A Székelyföld olyan sajátságos terület, hogy a ki magát a Székelyföldet jól meg nem ismerte, az nem tudja megérteni annak a tradiczióit, hagyományait. A Székelyföldön sajátos székely szokás és jog fejlődött ki; viszont székely jog és szokás csak a Székelyföldön található. Innen magyarázható meg, hogy pl. ennek a kepének a természete olyan, hogy mintegy mesgyén áll a dologi természetű és a személyes természetű szolgáltatások között. Annyi bizonyos azonban, hogy ősidőktől fogva, és pedig beláthatatlan időkre visszamenőleg, mindig a Székelyföldnek, a Terra Siculicának elválaszthatatlan tartozékát és termékét képezte ; soha nem személyek, hanem u. n. ökonómiák után fizettetett; tehát nemcsak egyes személyeket és nagyobb birtokosokat terhelt, de a nőket, ' az özvegyeket is, a mi a legjellemzőbb vonás arra nézve, hogy nem lehetett személyes természetű szolgáltatás. Ennek a kepének igen nagy igazságtalansága íz, hogy ha valakinek 12 kalangya búzája terem, kénytelen fizetni, de ha százszorta több terem neki, akkor is csak annyit fizet. Ez az aránytalanság olyan horribilis igazságtalanság, a mely ott már nemzeti veszedelemmé nőtte ki magát. Eredete és oka, hogy annak idején a székely közönségé volt a Székelyföld, a melyet a lakosok között nyillövés által osztottak ki használatra, ezek voltak a nyilföldek és minden nyilföld tulajdonosa tartozott azután kepét szolgáltatni. Nem kívánom a t. ház türelmét soká igénybevenni, de legyen szabad rámutatnom arra, hogy a székely lakosság Magyarországnak legjobb, legerősebb nemzeti entartó, államfentartó faját képezi és ez a székely lakosság, a mely még nemrég elég jó módban élt, ma mindenféle ujabb törvények és rendeletek alapján olyan sanyarú helyzetbe jutott, hogy kénytelen nemcsak Romániába, hanem Amerikába is kivándorolni. Szomorúan nézi végig az ember, ha megy a községeikbe, hogy állattenyésztésük az erdőtörvény miatt pang, üres az istálló, j övedelmük nincs, a fmánezok sanyargatják. A kepe terhét tehát a mai sanyarú viszonyok között olyan súlyos dolognak tekintik, hogy egyenesen megváltásukat látnák a rendezésben. Ez a kérdés könnyen áthidalható. Több izben történt erre vonatkozólag felszólalás, memorandumok, sőt határozott Ígéretek is tétettek. Annak idején, a koalicziós kormány alatt Nagy György interpellácziót is inté-