Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

4:46 180. országos ülés 1911 június 19-én, hétfőn. Méltóztassék csak megnézni, az iskolákban a legkiválóbb tanulók — nem a zseniálisakról beszélek, mert azok kivételek, banem közönséges tanulókról, — a kik az iskolában többnyire nebéz munka árán, az ő kitartó szorgalmuk árán felküzdötték magukat az első helyekre, az életben lemaradnak, (ügy van !) Ha végignézek iskolatársaim között: hol vannak a jelesek ? Azok jeltelenekké lettek a társadalomban. És kérem, méltóztassék megbinni, hogy sok igazsága van annak a franczia pedagógusnak, a ki azt mondotta, hogy annak, hogy én el nem butultam, és hogy értelmes, önállóan gondolkodni tudó egyén lettem, annak egyetlen egy oka csak az, hogy gyermekkoromban, ha csak lehetett, kibújtam a tanulás kötelezettsége alól. (Derültség.) Bocsánatot kérek, hiszen azt a beszédemet, a melyet most mondok illusztrálásaképen az én eszemjárásának, természetesen nem az ifjúság részére mondom. Mert minden ifjúnak kötelessége a benne rejlő tehetségeket felhasználni, kifejleszteni szorgalommal és kitartó munkával. De a rendszerre mondom. Ha az a rendszer nem kivan mást a gyermektől, mint részleteknek beraktározását az agyba, akkor áz az agy nem lesz más, mint katonai magazin, a melyben rossz bakkancsokat és mindenféle rongyos, elhasznált kellékeket összehalmoznak. (TJgy van!) Az iskoláknak nem az a kötelessége, hanem az, hogy tanítsa meg az ifjú agyat gondolkodni, önállóan cselekedni, tanitsa meg az agyat. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hock János : ... a legmagasabb logikai funkcziókra, a generalizáczióra, az abstrakczióra, hogy ezeket rendszerré tegye az agyában, hogy ekként a gyermek érvényesülni tudjon majd az életben is, mert nem helyezhetünk mindig melléje egy tanítót, a ki vezeti, neki önmagának kell utat törnie, önmagának kell munkaalkalmakra szert tennie. Nemrégiben nem tudom, melyik képviselőtársam azt állitotta, hogy a magyar társadalomnak hibája, hogy minden szülő a gyermekét biztos állami állásba, vagy olyan helyre akarja tenni, a hol az adóhivatal révén kapják ki a gázsijukat. (TJgy van! balfdöl.' Igaza van!) Ezért nincs meg a magjj-ar társadalomban az a bátorság, hogy utat törjenek és az egyén egész tehetségének a mérlegbe vetésével iparkodjék uj irányokat, uj iparágakat, vagy kereseti forrásokat nyitni, (ügy van !) Nálunk igy van a magyar társadalom nevelve ; kevés a vállalkozó szellem, semmi önállóság, és nem ugy nevelik, mint azt a sast, a mely ott a sziklák megett megrakja a maga fészkét és szembeszáll viharral, esővel, mindenféle viszontagságokkal. Nálunk ugy nevelik a gyermeket, mint a kalitkában nevelt állatot, a mely ha nem kapja meg a maga sárgarépáját, élelmiszerét, akkor elpusztul, mert nincs benne önállóság és nem mer az élet nehézségeivel szembeszállni. (Ügy van !) Az értelmi képességeknek és a testi épségnek harmonikus fejlettségéből áll a bevégzett nevelés. Mert a kettő kölcsönös viszonthatással van egymással. A test, a gyenge beteges test, visszahat a lélekre, a mig a beteges lélek természetesen visszahat magára a testre. Ezért ha mi a gyermekben különösen fiziológiai rossz hajlamokat akarunk idején elfojtani, azt nem normális leczkékkel érjük el, hanem testi kifárasztással. E fiziológiai rossz hajlamok legjobb villámhárítója, ha a gyermek szabadidejének jó részét munkában tölti el, ha testét kifárasztja, ugy hogy a mikor hazamegy, örül, ha alhatik, nincsenek oly gondolatai, a melyek benne fiziológiai rossz hajlamokat nevelhetnek és fejleszthetnek. Még a két nem között való társadalmi érintkezés is egészen más, ha játékban együtt játszhatnak. Angliában a nők tiszteletét, becsülését és a társadalmi érintkezésben a két nem között a bájos egyszerűséget és természetességet mi adja meg ? Az, hogy együtt tenniszeznek, golfoznak és játszanak, és a játék annyira elfoglalja minden tehetségüket, képességüket, hogy lassanként hozzácsiszolódnak egymáshoz, és a két nemben az összeforrott egységes embert látjuk, a kik kiegészítik egymást. Nálunk az ifjúságnak nincs módjában, hogy ily helyes módon érintkezzék, és a mint érintkeznek, a mint társadalmilag valamilyen helyzetben összeköttetésbe lépnek, akkor a szülők és a társadalom mindjárt veszedelmek forrását látja ebben az érintkezésben. És sajnos, igazuk is van, mert nálunk a kétnemű ifjúság arra szorítkozik, hogy a férfi hogyan kurizáljon, hogyan mondjon szépeket, a leány pedig hogyan flirtöljön. Mert a mikor a két nem nálunk kölcsönösen érintkezik társadalmi utón, nem adunk nekik munkát, testedző játékot, a mely mindkettőnek figyelmét, képességét leköti és szórakoztatja. Ezért kezdenek kölcsönösen hazudni egymásnak, mert az egész érintkezésük komoly alap nélkül egyszerűen léhaságokra szorítkozik, (ügy van !) Az a túlterhelt fiatal agyvelő tehát egyszerűen rá van utalva, rá van szorítva, hogy a mit szellemi munka által kilélegzik, a testedző játékok által magának testi erőben visszanyerhesse. Rendszeres gondolkozás által kell megtanitani a gyermeket az értelmi képességének kifejlesztésére ; rendszeres testedző játékkal pedig kiművelni a testi képességeinek kifejlesztésére.Ekkor lesz harmonikus a nevelés és harmonikus természetben, harmonikus egyénben fejlődnek ki a jellembeli képességek is. (Helyeslés.) Ékkor van csak biztonsága az öntudatnak, mert a testi erő tudatában fejlődik ki a nemes önérzet, a mely a gyöngét le nem nézi és el nem tiporja, de az erősebbtől sem fél. (ügy van!) Az erő öntudata, biztonsága a jellemben, egyúttal nemzeti erényeket is szül, mert ha egyesekkel szemben ezt a helyes mértéket meg tudja óvni és nem bántja a gyengét, de nem ijed meg az erőstől, akkor politikai és nemzeti kötelességek gyakorlásában sem keresi mindig az eresebbnek jóindulatát, hanem nézi a jogokat és szembeszáll azokért akkor is, ha saját érdeke ellen történik. A magyar társadalom jellemképzésében, az ifjú-