Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-180
] il június 19-én, hétfőn. 436 180. országos ülés 19 gyáva, minden név megnevezése nélkül, hogy egy egyén, a ki magát katholikusnak vallja, elég gyáva katholikus ahhoz, hogy ha megtámadják mint katholikus embert, hogy leköszön arról az állásról, én tehát ezért bocsánatot kérek, mert őt személyében nem akartam sérteni és ezen sértésemet kérném tárgytalannak venni. (Helyeslés.) Azonkívül kérem a naplóban kiigazítani azt a passzust, hogy: »van olyan gyáva*. Igaz, hog} én ezt a szót használtam, de utána tettem azt a szót is, hogy »katholikus«. Kérném ezt a szót beletenni és igy kiigazítani a naplóban, mert én igenis nem személyt akarok itt megnevezni, de egyáltalában azt a dolgot akartam itt nyilvánosságra hozni, hogy a ki saját vallását esetleg megtagadja akkor, a mikor ő ezen vallásnak tagja, bármily vallásfelekezethez tartozzék is, azt gyávának tartom abból a szempontból, hogy ő nem kellőleg honorálja azt a vallást, a melynek tagja. (Zaj.) Azért még egyszer kinyilvánítom, hogy én Nagy Aladár úrra ezt a dolgot nem vonatkoztattam, mert illetékes helyekről megkaptam azt a nyilatkozatot is, hogy ő igenis arról az elnöki állásról nem mondott le. Ezt akartam csak a t. háznak tudomására hozni. Elnök : A képviselő ur a naplónak kiigazítására vonatkozólag tett indítványt. Javaslom a képviselőháznak, hogy ez az indítvány a naplóbíráló bizottsághoz utasittassék. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ezt tehát határozatkép kimondom. Most pedig következik a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetése (írom. 211) részletes tárgyalásának folytatása. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : Testi nevelés. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 26. czim. Rendkívüli kiadások : Átmeneti kiadások : X. fejezet, 18. czim. Kiadás. Rendes kiadások : 46.600 korona. Hammersberg László jegyző: Polónyi Dezső! Polónyi Dezső : T. képviselőház ! Már az általános vita során kívántam felszólalni és e kérdésre vonatkozólag a t. ház előtt előterjesztéseket tenni, annál is inkább, mert beszédem során némi vonatkozásokkal kell lennem, a melyek talán az általános vita keretében jobban elfértek volna. Hogy ezt nem tettem, annak oka egyedül az volt, hogy az általános vita túlságosan nagy mederben folyt le, és én nem kívántam ezt a fontos kérdést az egyes forgatagokba beledobni, hogy az azután ott nyomtalanul eltűnjön. Az a kérdés, a melyet érinteni szerencsém lesz, nem lebecsülendő kérdés, ez annyira fontos kérdés, hogy meggyőződésem szerint ma itt ebben a házban talán fontosabb kérdést nem is tárgyalhatnánk. Lehetetlen nem látnunk, hogy egész közéletünkben olyan mélyreható visszásságok vannak, a melyek csak abnormális időkben szoktak keletkezni ; igy a társadalom tagozódottság felekezeti ellentétek kiélesedése, sőt épen a felekezeti kérdéseknek nagy anrazsirozottsággal való tárgyalása, azután azok a körülmények, hogy látjuk napról-napra olyan eszméknek és áramlatoknak felülkerekedését, a melyek normális időben bizony létjogosultsággal nem bírnának, látjuk azt, hogy napról-napra megtörténhetik az, hogy legszentebb érzéseinket, morált, tisztességet, becsületet, sőt hazaszeretetet és istentiszteletet egyenesen prostituálják, még pedig büntetlenül. Mindenki kell, hogy érezze, hogy itt valami mélyreható-, nagy bajnak kell lennie, hogy egész társadalmi életünk rossz alapokra van fektetve. Azt hiszem, nemcsak nem tévedek, de valószínűleg az igazság mellett járok, a midőn azt állítom, hogy ha nem is kizárólagos és egyedüli. de mindenesetre egyik legfőbb oka e körülményeknek egész nevelési rendszerünknek merőben helytelen alapokra való fektetése, főleg abból a szempontból, hogy az egyik-másik nevelési tényező a szellemi nevelés előnyére teljesen elhanyagoltatott. Mi emberek vagyunk, egyaránt testből és lélekből. Ez a test és lélek egymás mellett huzamos időn, hosszú SjDácziumon keresztül, mondjuk 24 esztendőn keresztül fejlődik ; egészen bizonyos tehát, hogy ha akár a testet, akár a lelket a másik rovására elhanyagoljuk, abból csak visszás állapot keletkezhetik. Montaigne mondotta, hogy a test és a lélek olyan, mint két egymás mellé fogott ló ; a mihez hozzátehetjük, hogy két olyan egymás mellé fogott ló, a melyeknek az erkölcs által hajtva kellene huzniok az élet szekerét. Ezek egészen kétségtelenül álló igazságok, a melyeket a történelem csak élesebb világításba helyez, illetőleg a melyek igazságát a történelem csak jobban megerősíti. Valaha is a világ-életben láttunk nemzeteket világhatalmi poziczióra, vezető szerepre vergődni; valaha a világ-életben csak magasabb kultúrát láttunk, minden egyes időszakból itt maradtak az emlékek, a megfelelő testi kultúra, testi nevelés tekintetében. A nemzetek, valahányszor a legnagyobbak voltak, a mikor a legdicsőbbet és legszebbet produkálták, mindig ott találjuk abból az időből a nemes vetélkedés és versengés nyomait, emlékeit, a melyek szerint az illető nemzetek fiait a helyes irányba terelték. De hacsak sporadikusan nézünk is egyes konkrét esetekre, — nem kívánok itt hosszú essay-k előadásába belemerülni — hacsak rámutatok Rómára vagy például hazánkra Szent László idejében, a mikor az ország legnagyobb, leghatalmasabb volt, ebből az időből találjuk a legszebb lovasjátékokra vonatkozó emlékeket, a baj vívások stb. intézményét; azt hiszem, ez eléggé igazolja fejtegetésemet. Hiszen nem akarom itt ezt a kérdést részletesen fejtegetni, nem is volna rá elég idő egy ülés folyamán, ha mindazokat az érveket, a melyek az általam felállított igazságot bizonyítják, fel akarnám sorolni. Ma már kétségtelen tényként és les^űrődött igazságként állapitható meg, hogy minden neve-
