Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

432 179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. nyék kereteibe, a melyekbe azért nem foglalhatók, mert azokon belül primitív életük legelemibb feltételeit sem találhatják fel, akkor ezek a keretek erőszakkal szétrobbantatnak, bekövetkezik a törvény nélküli állapot, a forradalom, az anarchia. Azt hiszem, hogy külkormányzatunk a törököket a beszédem első részében emiitettekre és az imént felsoroltakra figyelmeztette, midőn Konstantinápolyban eljárt. Ezen eljárás, nemcsak, hogy nem volt illetéktelen, hanem külkormányzatunk ezzel oly kötelességet teljesített, melynek elmulasztása politikai bűn lett volna. Ha a török és a német sajtónak jó része e fölött eleinte felháborodott, a külügyminister nr eljárásának már eddig regisztrálható eredménye nemcsak a törököket, hanem mindazokat teljes elismerésre és hálára kötelezi, a kik a békét őszintén óhajtják. T. ház! Ellenzéki padokról beszélek én ilyen értelemben, mert az én felfogásom szerint az a körülmény, hogy erről az oldalról beszélek, nem jogosított fel arra, hogy e mindenki által helyeslendő politikai akcziót igazságtalanul Ítéljek meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom a jövőt sötét színekben festeni, de felsorolandóknak tartottam mindazokat a .körülményeket, a melyeknek összegéből a t. ház meg fogja alkotni a maga véleményét, ha rálép a logikai következtetések útjára. A mi szerény magamat illeti, úgy látom, hogy a fekete felhők még mindig ott lebegnek a Balkán-félsziget felett, és hogy nagy események küszöbéhez közeledünk. Nem szabad, hogy minket ezek készületlenül, meglepetésszerűleg érjenek. Monarchiánk kell hogy e készülőben levő eseményekkel szemben teljes erejével léjmessen fel, hogy azoknak fejlődését abba a mederbe terelhesse, a mely érdekünknek, tekintélyünknek és nagyhatalmi állásunk biztosítására a legalkalmasabb. (Általános helyeslés.) Tudom, hogy vannak a t. háznak olyan tagjai, a kik nagy előszeretettel beszélnek monarhiánk nagyhatalmi hóbortjáról. Én nem azon csodálkozom, hogy ez igy van, de sajnálom, hogy a háznak vannak tagjai, a kik még igy is gondolkozhatnak. Hóbortból egyesek, vagy akár egyes körök akaratából egy államból sem lett nagyhatalom. A nagyhatalmi állás a multakban történtekből és a jelennek viszonyaiból folyik ki. A fejlődési proczesszus folyamában kisebb hatalomból lehet ugyan nagyhatalom, de megfordítva, egy nagyhatalomból mely élni akar, kisebb hatalom ép ugy nem lehet, valamint felnőtt emberből kisded többé nem lesz. És a kik azt akarják, hogy szűnjünk meg nagyhatalom lenni, azokat malom alatti politikusoknak kell hogy tekintsem, és pedig azért, mert hazafiságukban kételkedni nem akarok. Bakonyi Samu: Nincs itt olyan! Rakovszky Béla : Annak nagyon örülök. Mi a nagyhatalmi állást örököltük és becsületbeli kötelességünk a dinasztiával, a nemzettel és a jövő nemzedékkel szemben, hogy ebből az átörökölt nagyhatalmi állásból senkinek, de még pártérdekek kedvéért sem, egy hajszálnyit se áldozzunk fel. És hogy hozzuk meg mindazokat a bármily terhes áldozatokat, a melyek a nagyhatalmi állás biztosítására szükségesek. Múzsa Gyula: Ez nagy misszió! Rakovszky Béla: T. ház ! Ezekben igyekeztem az albán-kérdés nagy jelentőségére, valamint azon körülményekre rámutatni, a melyeknél fogva az ily nagy jelentőséggel bír. Igyekeztem kimutatni azokat a jogczimeket, a melyek alapján külkormányzatunk barátságos lépéseit Konstantinápolyban megtette. De Különösen igyekeztem vázlatszerű, általános körvonalakkal jellemezni azon veszélyeket, a melyek minket és a békét a Balkán-félsziget felől fenyegetni meg nem szűntek. A külügyminister ur eddigi akcziőja eredménynyel járt, de ismerve a törökországi viszonyokat, ismerve azokat az ambicziókat, a melyek ott igyekeznek érvényesülni, attól tartok, hogy a törökök és albánok közt remélhetőleg létesülő egyetértés tartama nem lesz hosszú, ezért tartom kívánatosnak, hogy külkormányzatunk nemcsak a törököknél, hanem különösen Oettinjében is érvényesítse jóindulatú befolyását a béke biztosítása érdekében. Interpelláczióm következőleg hangzik: 1. Felvilágosithat-e minket a ministerelnök a felől, vájjon külkormányzatunk hajlandó-e Konstantinápolyban barátságos utón odahatni, hogy a béke biztosítása érdekében a török kormány az albánok jogos kívánságaival szemben, a legnagyobb méltányossággal járjon el és hogy azon legyen, hogy ezek mentől hamarább teljesíttessenek? 2. Hajlandó-e külkormányzatunk Cettinjében barátságos utón odahatni, hogy Montenegró tartózkodjék minden oly lépéstől, a mely a törökök és albánok közt létesítendő kibékülést megnehezíteni vagy meghiúsítani alkalmas? 3. Hajlandó-e a minister ur minket a Balkán-félsziget általános jjolitikai helyzetéről felvilágosítani? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, az interpelláczió tartalma kötelességemmé teszi, hogy arra mielőbb választ adjak. (Általános helyeslés.) Ezt a lehető rövidséggel akarom elvégezni. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy Rakovszky Béla igen t. képviselőtársán interpellácziójának indokolása nemcsak igen érdekes, de értékes is, mert a nemzetközi helyzetnek, a Balkán-félszigetnek, de különösen a Török birodalomnak kultúrai, etnográfiai és históriai bő ismeretén alapszik.