Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 19íi június 17-én, szombaton. 4Ö9 még tömérdek kép, rajz, forma, és rege rajzik az emlékezetemben. T. képviselőtársam a támadásnak élét bízvást letompíthatta volna a dolog valóságának mértékéig, mert egy igen kicsinyes érzékenység kellett hozzá, kogy ártatlan megjegyzésemből azt olvassa ki, a mit kiolvasott. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A tárgyalás folyamán az előbbi beszéd keretén belül Polónyi Dezső képviselő ur részéről egy közbeszólás hangzott el, a mely a naplóba be van véve, ez az, hogy )>közönséges szemtelenkedés*. Elnöki kötelességemből kifolyólag ezért őt rendreutasítom. (Helyeslés.) Rudnyánszky György jegyző: Várady Zsigmond ! Várady Zsigmond: T. képviselőház! Csak pár rövid megjegyzést kívánok tenni a középiskolai oktatáshoz, miután azonban egy-két ponton személyes vonatkozásban tul kell terjeszkednem, kérem ehhez Kelemen Samu t. képviselőtársam példájára a t. ház engedélyét és elnézését. Elnök: Hozzájárul a t. ház ? (Igen!) A ház az engedélyt megadja. Várady Zsigmond: Molnár János t. képviselőtársam tegnapi beszédében engem kételvűséggel vádolt. Erre kívánok egy személyes megjegyzést tisztán védekezési alapon előterjeszteni. Igaza van neki abban, hogy nagyon sok olyan nézetem van de lege ferenda, a melyekről képviselőházi utolsó beszédemben egyáltalában említést sem tettem. Részemről, jóllehet az ő tegnapi magasröptű egyházi beszédében a tízparancsolat egyetlen tételét sem említette, eszembe sem jut őt ezen a ezimen kételvűséggel vádolni. Azért, mert ő, most már nem elsőizben, — mert más képviselő urak is tették — felolvas beszédeket, s oly nyilatkozatokat és idézeteket Írásaimból, a melyekről én itt meg nem emlékezem, azért én ilyen váddal terhelhető nem vagyok. De annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ha majd alkalomadtán hasonló dolgokra ki fogok terjeszkedni, akkor ő is és azok a tisztelt elvtársai, a kik utolsó beszédemnél — tisztán saját megtámadott álláspontom védelmére, minden szónoki sikerre való számítás nélkül, tisztán a kongregácziók ügyében bizonyítékaim előterjesztése czéljából tartott felszólalásomnál — annyira méltóztattak akadályozni engem mondandóim elmondásában, akkor szívesek lesznek engem nagyobb figyelemmel meghallgatni és nagyobb türelemmel viseltetni esetleg radikánsabb nézeteim iránt is. Áttérve e személyes megjegyzés után a középiskolák kérdésére,mindnyájan látjuk a középiskolák működésének eredménytelenségét, vagy ha ugy tetszik, a tanítás csekély eredményét. Gondolkozhatunk különböző világnézetek alapján különféleképen ennek a sajnos tünetnek, s a középosztály félműveltségének okairól, de azt hiszem, mindenki beláthatja, hogy a legfőbb és leglényegesebb baj és ok e tekintetben abban keresendő, hogy a tanterv nem megfelelő, a tanterv nem nevel gyakorlati embereket, a tanterv túl van terhelve olyan PÉrra, NAPLÓ. 1910—1915 VIII. KÖTETanyagokkal, a mely anyagoknak a középiskolai ifjak, a mikor az életbe küépnek, hasznát nem veszik és ezért sürgősen elfelejtik. P, o. utalok arra, hogy a holt nyelvek oktatása, vagy a szertartástannak, s efféléknek túlzott időtartamban való tanítása, az ifjak gyakorlati élete szempontjából teljesen meddő dolog és azt is hiszem, hogy az utolsó pontban emiitett és hasonló tárgyak túltanitása még a vallásos és a hiterkölcsi nevelés szempontjából sem eredményesek. Szmrecsányi György: Pár hónapig tanítják heti egy órában! Várady Zsigmond: A másik nagy betegség, a mi ujabban észlelhető a középiskolai oktatásban, az, a mit a kongregá cziókkal kapcsolatban már alaposan letárgyaltunk. T. előttem szólott képviselőtársam, Kelemen Samu ur újból nagyszámú példákat szolgáltatott álláspontom mellett. Én, mint már a múlt alkalommal mondottam, ezt a vitát részletesen tovább folytatni nem szándékozom, mert abban a véleményben vagyok, hogy hasonló kérdéseknél a nagyon sok szó inkább árt, mint használ. . . Szmrecsányi György: Ez már igaz! Haller István : Miért beszél róla annyit 1 Várady Zsigmond: ... ellenben, még a nagyon sok szónál is nagyobb baj lenne, ha elmaradnának a helyes, méltó és alkalmas cselekedetek. Hogy állunk most, a vita befejezése pillanatában ezzel a kérdéssel, a cselekedetek kilátásaival ? Tegnap a minister ur kegyes volt erre vonatkozólag is igen nyilt és határozott kijelentéseket tenni. Én e kijelentéseket azzal a tisztelettel, bizalommal és tárgyilagossággal vettem fontolóra, a mely ebben az állásban, melyben mi itt vagyunk, mindnyájunknak kötelessége, s mellyel neki kivált a ház ez oldalán tartozunk. Sajnos, abban az aggodalomban élek, hogy az a tárgyilagos, az a nemesen liberális, az a minden izében jóindulatú és nemes szándékokról tanúskodó álláspont, a melyet a minister ur ebben a kérdésben elfoglalt, a gyakorlatban nem fog a kívánatos eredményre vezetni. Blert a perifériákon nem fognak ennek megfelelően cselekedni. Ünnepélyesen kijelentem azonban, hogy óhajtom, miszerint az élet ne nekem adjon igazat, hanem azoknak a tisztelt államférfiaknak — többen is vannak — a kik azt tartják, hogy ez is már teljesen elvezet a kívánatos eredményhez. És ha ez az eset fog bekövetkezni, nem fogok késni ezt őszintén, sőt hozzáteszem, igen nagy örömmel üdvözölni, mert a mikor ezt a kérdést megpendítettem, semmiféle más vágyam, szempontom és óhajtásom nem volt, mint hogy a felekezeti gyűlölködésnek és viszálykodásnak a társadalomba ezen a réven való beülte tődése, s az igy mindnyájunk ellen készülő veszedelme megakadályoztassák, a mennyiben pedig már a nemzet testében a veszedelem benn volna, onnan kiirtassék. Szmrecsányi György: Ki hozta be a közéletbe « 52