Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 1911 június ll-én, szombaton. 395 a magyarságot, ott fejlesztjük nemzeti kultúránkat, ka Szegednek megadjuk a módot és a leketőséget, kogy a magyar kultúrát a nemzetiségekre való rákatás által terjeszsze. Szegednek a nemzetiségi Délvidék katárán való fontosságáról és kiváló nemzeti kivatásáról bizonyára minden magyar ember meg van győződve, és kogy bizonyitsam azt, kogy én mostani felszólalásommal nem a szülővárosom, az ottkonom és a választókerületem iránt való erkölcsi kötelességet teljesítek, de igazi közérdeket szolgálok, kivatkozni ókajtok arra, kogy olyan pubkczisták, kiket semmiféle kötelék sem füz Szegedkez, ép ugy feksmerik és kirdetik, mint én, azt a tényt, kogy az egyetemkez kötött nagy nemzeti kulturmisszió teljesitésékez szükséges minden tényező fokozottabban van meg Szegeden, mint bárkol másutt az országban. Kezeim között van a Nagybecskereken megjelenő »Torontál« czimű poktikai napilapnak 1906. év deczember 22-én közzétett egy czikke, mely a karmadik egyetemről szól, és többek közt ezeket mondja (olvassa) : >>S végül Szeged, ez a tősgyökeres magyar város, a mely főnixként kelt uj életre, és fiatalodott meg, kogy azóta egyre terjedjen, szépüljön és fejlődjék: vájjon nem volna-e méltánytalan, ka annak vallaná kárát, a mi a legnagyobb érdeme, kogy kiszen úgyis telivér magyar. Szándékosan emiitettük utolsó kelyen Szegedet, mert ezzel a várossal kívánunk legbekatóbban foglalkozni. Hogy a Délvidék magyarosítását illetőleg mennyit köszönünk Szegednek, azt épen ebben a lapban kell legkevésbbé kangsulyozni, mert hiszen a torontálmegyei közönség tudja legjobban, kogy ezer és ezer bánáti német gyermek tanulta meg Szegeden a haza édes nyelvét. És van-e ember, a ki kétségbe vonhatná azt az erős magyarosító katást, melyet egy olyan tősgyökeres magyar város gyakorol minden lakójára, tékát egyetemi polgáraira is, mint Szeged ? Ez pedig itt a nemzetiségi vidéken olyan szempont, melyet figyelmen kivül hagynunk nem szabad. A Délvidék teljes joggal igényt tartkat a karmadik egyetemre és a megyei törvénykatóságok kötelessége mielőbb lépéseket tenni arra nézve, kogy a karmadik főiskolát Szeged magyar levegőjébe helyezzék.« Egy másik lapban 1909 október 10-én »A délvidéki svábság« czim alatt Striegl F. József a következőket irja (olvassa) : »A svábságnak magyar szellemben való megtartása nemzetünknek egyik főfontosságú érdeke. Ezen, józan észszel kétségbe nem vonható igazság állapítja meg egyúttal a harmadik egyetem székhelyét: Szeged városában. Mintbogy nem Szeged érdekéből, hanem a svábság szempontjából nézem a karmadik egyetem kérdését, lássuk csak, hogyan állunk a meglévő egyetemekkel az emiitett szempontból ? Kolozsvár a svábság előtt csaknem terra incognita és a Délvidékkel akg van külső vagy belső kapcsolata. Távol is fekszik a Délvidéktől, tehát oda alig küldik fiaikat. Budapestnek pedig — jó- és rosszakaróink egyaránt — annyira elrontották erkölcsi Mrét és kitelét, kogy a puritán erkölcsű sváb gazda szinte nem meri odaküldeni a fiát. Ha most még ráadásul azt veszszük, kogy nemcsak az ipari czikkeket, de magát a tudományt is mindjárt többre becsüljük, ka külföldi, vagy legalább is bécsi, akkor végezetül oda lyukad ki a sváb ember, kogy elküldi fiát Bécsbe, Münchenbe, Berlinbe vagy valamelyik más többé-kevésbbé híres német egyetemre. Szóval, elküldik a bárányt a farkasverembe. Épen jó kelyre ! Nem a testét eszik meg, de kivágják a lelkéből a kazafias érzést és megtelitik érzés- és gondolatvilágát azzal, kogy »Deutsckland, Deutsckland über alles !« Hazakerülvén az ifjak, ők válnak az alldeutsch eszmék apostolaivá. Egy negyedszázaddal ezelőtt a pángermánizmus még ismeretlen fogalom volt a svábság előtt, most meg már évek óta jelenik meg és él Temesvárott egy pángermán hetilap. Átkunk, kogy mindent közömbösen veszünk és rendesen akkor ébredünk, a mikor már késő. Ha a svábokról van szó, rendesen röviden végezünk. Azzal, kogy: »azok jó hazafiak«. Ma még igen, de ha nem követünk czéltudatosabb és gyorsabb tempóban kaladó kultúrpolitikát, bekövetkezketik, kogy azt a reánk nézve oly értékes elemet is elveszítjük. Ma még kevés a pángermán a svábok között, de ne feledjük, kogy szoczialista mily nevetségesen kevés volt eleinte az országban, ma pedig ugy gazdasági, mint politikai téren ugyancsak számottevő tényezők. Jellemző viszonyainkra, kogy ily körülmények között még azon vitatkoznak odafönn, vájjon Pozsony vagy Kassa kapja-e meg a harmadik egyetemet a felvidéki pánszlávok számára, avagy Szeged az alföldi szinmagyarság és a délvidéki svábság részére. Ha Szegeden lesz egyetem, alig-alig fog sváb akadni, a ki osztrák vagy német egyetemre fog menni. De a végén még majd kitelik tőlünk, kogy az ellopott keztyünk után futunk, hogy annál biztosabban vikessék el legszükségesebb ruhadarabunkat; — építünk majd karmadik egyetemet a tótoknak, a magyarság meg svábság kadd pusztuljon.*. Tisztelt káz ! Hasonló szellemben irnak az összes bácsmegyei, különösen a szabadkai és az összes délmagyarországi lapok; mindmegannyi bizonyítékot szolgáltat arra, kogy Szeged, lakosainak szinmagyarságánál fogva, kires iskoláinál fogva és földrajzi fekvésénél fogva a Délvidék megmagyarositásának legtermészetesebb középpontja. Szegednek ezen nagy, méltóan betöltött nemzeti hivatására hivatkozva, ismétlem, hogy a nemes vetélkedésben résztvevő vidéki városok között a felállítandó karmadik egyetem csupán itt lesz képes megvalósítani a kettős irányú főczélját, kogy a nemzeti műveltséget emelje ugy a magyarsággal szemben, a kiket a műveltségben csak előre vinni, megerősíteni kell, mint 50*