Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-178
178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. 381 ily hosszú idővel a választások után semmiféle értelme nem is volna. Hencz Károly: Ugy van! Tudják ők azt! Rakovszky legjobban tudja ! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: Damián Vazul t. képviselőtársam kifogásolja, hogy a nem állami iskolák segélyezésére nyert összegből a görög-katholikus és görögkeleti felekezeti iskolák, viszonyítva a többi iskolákhoz, aránylag igen kis mérvben részesültek. Méltóztassék megengedni, hogy egy kis statisztikával szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urnak ez az állítása a görög-katholikus felekezeti iskolákat érintőleg teljesen téves. Mert az 1909/910. évben a görög-katholikus tanítók közül 1541 részesült államsegélyben és kaptak összesen 1,189.060 koronát, tehát egy-egy tanítóra 597 korona esik; mig például a római katholikusoknál egy tanítóra 460 korona, a reformátusoknál pedig 530 korona jut, és igy nyilvánvaló, hogy a görög katholikusok arányszáma a legkedvezőbb. Az igaz, hogy a görög keleti felekezeti iskolai tanítók segélyezése visszamaradt. Ennek egyik oka azonban az, hogy a görög keleti szerb és a görög keleti román iskolák tulajdonkénen nagyon sporadikusan kérik ezt a segélyt, és hogy néhány iskolát a törvényen alapuló kifogások miatt el kellett utasítani. Tandij-kárpótlás czimén ugy a görög katholikus, mint a görög keleti felekezeti iskolák azért részesülnek viszont kisebb összegben, mert azoknak legtöbbjénél tulajdonképen tandíj nem szerepelt, s ennek következtében megváltásnak sincs helye. A t. képviselő ur két konkrét esetet hozott fel, a melyekre vonatkozólag bátor vagyok a válaszomat megadni. (Halljuk! Halljuk !) Szóvá tette Sztanik lelkész ügyét, a ki azért, mert az iskola külső felirattal ellátva nem volt, a szolgabíró részéről 500 korona pénzbirsággal büntettetett. Kifogásolta azután a brádi kir. tanfelügyelői kirendeltség vezetőjének azon eljárását, a mely szerint egy iskolaszéki elnököt a tanitószemélyzetben beállott változás bejelentésének elmulasztása miatt a maximális 20 korona büntetéssel büntetett. A t. képviselő ur figyelmen kivül hagyta, hogy az első esetben olyan cselekményről van szó, a melyet a törvény kihágásnak minősít, és ez természetesen a kihágási eljárásnak törvényileg szabályozott útjára tartozván, ehhez tulajdonképen a ministernek semmi köze nincsen ; a második esetben pedig rendbirságról van szó, a melyet a királyi tanfelügyelő a törvényből kifolyólag, annak egyenes felhatalmazása alapján, jogosult volt kiróni, és mint méltóztatnak tudni, ezzel szemben felebbezésnek egyál. talán helye nincs. Rámutatott a t. képviselő ur arra is, hogy a magyar nyelv tanításának elhanyagolása miatt feltűnően sok fegyelmi eljárást indítottak a görögkatholikus és görög-keleti iskolai tanítók ellen, és mentőkörülmény gyanánt hozza fel, hogy e tanítók a törvény által megszabott 7—8 hónap helyett csak 4—5 hónapig tanítanak. Maga ez az állítás teljes mértékben igazolja az eljárás helyességét, (Altalános helyeslés.) mert az a tanító, a ki a törvény világos parancsa daczára 7—8 hónap helyett 4—5 hónapig tanit,_ mindenesetre rászolgál a fegyelmi eljárásra. (Altalános élénk helyeslés.) Fráter Lóránt t. képviselő ur szeretetreméltó dilettantizmussal (Derültség.) foglalkozott az iparművészeti képzés ügyével, és éles kritika tárgyává tette iparművészetünket. Egy dologban igaza van, abban t. i., hogy az szegényes. De miért? Mert még nincs rá pénzünk, hogy minden rparszakot felölelhessünk, és az ifjúságot minden tekintetben bőséges műhelyi oktatásban részesítsük. Azt azonban el kell ismernie a t. képviselő urnak is, hogy iparművészeti képzésünk legelsőrangu. A t. képviselő ur egy iparművészeti tanár személyéről kicsinylőleg nyilatkozott, ha méltóztatnak arra emlékezni, a mikor azt mondta, hogy a külföldön most egy budapesti iparművészeti tanár nagy sikereket ért el a majomszobrászat terén, és hozzátette, hogy ez nem predesztinál valakit arra, hogy a főiskola tanára legyen. (Mozgás.) Miután Simay Imre tanár nevét kiejtették, tartozom neki azzal a kijelentéssel, hogy ő a kontinens legnagyobb képességű és legszélesebb regiszterű tanárainak egyike, nemcsak művész, de pedagógus, és azt hiszem, hogy mindenki el fogja ismerni, hogy dísze a mi iparművészeti iskolánknak. (Éljenzés.) Kérem a t. képviselő urat, vegye magának a fáradságot és győződjék meg, hogy iparművészeti főiskolánk mily arányban fejlődik, és különösen az utolsó időkben, mily eredményeket ért el. A t. képviselő ur, valamint Polónyi Gréza kéj)viselő ur az iparművészeti oktatás deczentrelaziczióját kötötték a lelkemre. T. képviselőház, mindaddig, a mig a közjxmti iskolát be nem tetőztük és iparművészetülik nem lesz, mindaddig az iparművészeti oktatás deczentralizácziójáról beszélni nem lehet, mert most is túlprodukczió van iparművészek terén és kénytelenek sokan a külföldre menni. Ha majd be lesz tetőzve, de ehhez is sok idő és még sokkal több pénz kell, én leszek az első, a ki a deczentralizáczió érdekében a^ magam részéről mindent meg fogok tenni. (Elénk helyeslés.) Bakó József t. képviselőtársam azon óhajára nézve, hogy a nem állami polgári iskolai tanítók fizetéskiegészitést kapjanak, kijelentem, hogy ezt az állami polgári iskolai tanítók státusrendezésével párhuzamosan, 1912—1913-ban fokozatosan óhajtom végrehajtani, erre azonban már az 1912-iki költségvetésbe 536.000 K, az 1913-iki költségvetésbe 586.000 K kell, vagyis a jövő évre 246.000 K többlet felvételére volna szükség, minélfogva ezt az óhajomat csak a
