Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. 379 kormányt. Az uj tanítói nyugdíjtörvény benyújtása iránt időhöz kötötten semmiféle törvény nem rendelkezik. Az 1891 :XLIII. t.-cz. 15. §-a csak azt rendeli, hogy tiz év elteltével a tanítói nyugdijalap vagyoni állapotáról ujabb részletes matematikai mérleg készítendő és én ugy tudom, 1902-ben Wlassics Gyula akkori minister ezt be is terjesztette a képviselőházban. Mindazonáltal elődeim, belátván a tanítói nyugdíjtörvény tarthatatlanságát, foglalkoztak ennek a törvénynek a módosításával és maholnap abban a helyzetben leszek, a mint már voltam bátor említeni, hogy a t. képviselőház elé terjeszthessem. E tekintetben legfeljebb a tanítók javára eshetnék még némi késedelem, t. i. ha az általános tisztviselői nyugdíjtörvény uj kedvezmények nyújtásával módosíttatnék, a melyeket azután természetesen én is bele fogok venni a tanítók nyugdíjtörvényébe. A t. képviselő ur a rövidebb szolgálattal biró tanítók részére előnyösebb feltételeket kíván. Erre nézve azt akarom megjegyezni, hogy nemcsak a tanítók, hanem az összes állami alkalmazottak a most érvényben lévő nyugdíjtörvény szerint tiz évi szolgálat után járandóságuk 4%-át kapják. Belátom, hogy ez az ilyen rövid szolgálat után munkaképtelenné vált tanítókra nézve talán nem egészen humánus, miért is, a mennyiben a matematikai számitások ezt megengedik és a pénzügyminister ur hozzájárul, a nyugdijat tiz évi szolgálat után valamivel magasabban, esetleg 45—50%-ban fogom megállapítani. (Helyeslésele.) Megfontolás tárgyává teszem még azt is, hogy nem lehetne-e ugyanakkor a nyugdíjjogosultságot a szolgálat kezdetétől számítani. Gróf Apponyi Albert és Szabó István t. képviselő urak azt kívánták, hogy az 1907. évi fizetésrendezés előtt nyugdíjazott tanítók megállapított nyugdija felemeltessék és erről az uj nyugdíjtörvény gondoskodjék. Az én felfogásom az, hogy minden, a törvényhozás szabályozása alá eső általános jellegű kérdés megoldásánál lehetőleg egységesen kell eljárni. Hoiió Lajos: Mint a tiszteknél például. Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: Ilyen kérdésnek tartom én az állami alkalmazottak végellátásának kérdését is. De annak, hogy az 1907. évi fizetésrendezés előtt már nyugdíjazott tanítók nyugdijának felemeléséről az uj tanítói nyugdíjtörvény rendelkezzék, bizonyos mértékben elvi nehézségei vannak és nagyon nehéz volna megindokolni, hogy kivételes rendelkezések vétessenek fel egy ilyen törvénybe azon volt tanítókat illetőleg, a kik már nem tartoznak e törvény hatálya alá. Az sem hagyható figyelmen kivül, hogy 1907-ben, a mikor ezzel alaposan és behatóan foglalkozott a ministerium, megállapittatott, hogy ez tulajdonképen 600.000 korona többköltséget okoz. Mivel azonban Apponyi Albert t. képviselőtársam nagyon jól tudja, és azt hiszem mindnyájan osztozunk e véleményben, hogy a tanítók tulajdonképen a múltban is a közszolgálatot teljesítők között a legmostohábban voltak fizetve, én hajlandó vagyok a hivatali elődöm által inaugurált akcziót folytatni, (Általános helyeslés.) tárgyalásokba akarok bocsátkozni továbbra is a pénzügyminister úrral arra vonatkozólag, hogy megállapodásra jussak, még pedig oly megállapodásra, hogy az 1907. évi törvény életbelépte előtt már nyugdíjazott tanítók részére esetleg már az 1913-ik évtől kezdődőleg tárczám költségvetésébe a szükségelt öszszeg nyugdijpótló államsegély czimen évről-évre felvétessék. (Altalános helyeslés.) Szabó István t. képviselőtársam több rendbeli kérdést intézett hozzám; méltóztassék megengedni, hogy azokra röviden válaszolhassak. A t. kéjiviselő ur azt kérdezte tőlem, hogy milyen alapon írják elő valamely iskolafentartóra, a ki az általa szervezett tanítói állást a törvény meghagyása szerint a szervezés idejében bejelenteni elmulasztja, évek multával is a járulékokat és a késedelmi kamatokat. Yan szerencsém megjegyezni, hogy az 1875. évi XXXII. t.-cz. az, a mely előírja ezt, és a mely kötelez minden iskolafentartót minden szervezett iskolai tanítói állás után évenkint 24 K-át fizetni be a nyugdijalaj)ba. Az 1891. évi tanítói nyugdíjtörvény 12. §-a azt mondja, hogy minden év első két hónapjában ez a tanítói nyugdíj befizetendő és a mennyiben késedelem merülne fel, a késedelmi kamatokkal együtt. Felvilágositásképen vagyok bátor megjegyezni, hogy bár e járulékok az állami közadókra nézve előirt eljárás szerint szedetnek be, mégis járadéktermészetüknél fogva elévülés alá nem esnek, hanem azok, ha bármikor is tudomására jutnak a ministeriumnak, kirovandók. A királyi tanfelügyelők meg vannak bizva annak az ellenőrzésével, hogy hol, minő iskolák létesülnek és minő uj állások szerveztetnek, egyúttal pedig az iskolafentartóknak egyenes kötelességük az általuk szervezett uj állásokat bejelenteni és ezáltal megkönnyíteni a tanfelügyelők dolgát. Ha tehát hátrány származik az iskolafentartókra, ez elsősorban az ő mulasztásukból ered. Mi e mulasztások esetén is, a mennyire lehet, enyhítjük a törvény szigorát annyiban, a mennyiben részletfizetési kedvezményt nyújtunk, d annak, hogy a mulasztót a törvény értelmében meg is bírságolhatnék. A képviselő ur azt is mondotta, hogy hiszen az államkincstár a maga javára szedi be a tanítók nyugdíjjárulékait és maga fizeti a tanítók nyugdiját is. Ez tévedés. A nyugdíjtörvény által előirt járulékok a nyugdijalapba folynak be és e nyugdijadba folyik be az állam támogatása is, évenkint 300,000 koronával, és a nyugdijak is kizárólag ezen alapból fizettetnek. A felekezeti tanítóknál a korpótlé48*