Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-178
178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. 373 Ha a kultúra alatt tisztán az ész művelését értenők, akkor talán igaza volna a képviselő urnak. bár még akkor sem egészen. Mert például az algebrának, mértannak, fizikának a képleteiből akár pogány, akár keresztény, akár izraelita, akárki számítja is azokat, ha jól számit, mindig egy és ugyanazon eredményt hozza ki, tehát itt valóban semmiféle vallási különbség nem jön fig3 r elembe. De a tudomány nemcsak matematikából, mértanból, csillagászatból, stb. áll, hanem vannak más tudományok is, mint például a történettudomány, a filozófia stb. Itt már, t. képviselő ur, hol az egyéni felfogásnak és egyéb mindenféle lelki működésnek is van befolyása, nagyon különböző lesz egy és ugyanazon probléma megfejtésénél az eredmény ezen vagy azon embernek a fejében és munkájában. De a kultúra nemcsak az észnek műveléséből, hanem és főleg a sziv műveléséből, s irányításából is áll. A t. képviselő ur is ugy tudja, mint én, nem is kioktatás végett mondom el, hanem mint tényeket, hogy t. i. voltak kultúrnépek, az egyiptomiak, az assir-babyloniak, a fönicziaiak és különösen a hellének és latinok, vagyis a görögök és rómaiak. Azt is tudja a t. képviselő ur és mindenki e házban, hogy ezeknek — különösen, hogy csak a két utóbbinál maradjak — a helléneknek és rómaiaknak voltak Aristoteleseik, Platóik, Sokrateseik, Senecáik, vagyis hires és kiváló bölcsészeik, hogy voltak Tukydideszeik, Xenofonjaik, Tacitusaik, Sallustiusaik, vagyis hires és neves történetiróik, hogy voltak hires és neves költőik, voltak hires és neves, a hadtudományban kitűnő hadvezéreik, hogy voltak Appelleseik és Phydiasaik, vagyis hires és neves képzőművészeik, és igy tovább, — mert nem akarok hosszadalmas lenni — és mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy fából és kőből faragott isteneket imádtak, sőt az egyik költőjük kineveti őket és azt mondja, hogy ti szép szent nemzet vagytok, hogy isteneitek a kertben nőnek, mert hiszen tudjuk, hogy még növényeket is tiszteltek Istennek ! Most is bámuljuk még az észnek és kéznek azon kimagasló műveit, melyeket alkottak, t. i. az ő bölcsészeti rendszereiket, szónoklataikat, stb. és mégis azt látjuk, hogy végtelen sötétség volt elméjükben, például az Isten fogalmáról. Aristoteles e szavakkal halt meg: »Egész életemet kétségek között töltöttem el és most aggodalmak közt halok meg, mert nem tudom, hova megyek !« Lám, ilyen hatalmas elmék, és mégis olyan volt értelmi tekintetben az ő műveltségük, hogy a legfontosabb, a legvitálisabb fogalmak tekintetében, mint pl. mi az Isten, mi az ember rendeltetése, stb. teljes sötétség fedte elméjüket. Hát még a szivnek műveltsége milyen volt azoknál az embereknél ! Lám, a t. képviselő ur is tudja, hogy pl. az idegent barbárnak, tehát ellenségnek tekintették és ugy is bántak el vele. A kézművest, iparost annyira megvetették, hogy minden műveltségre képtelennek tartották. A szegényekről azt mondották, hogy őrült, a ki őket segélyezi, mert megfosztja önmagát a pénzétől, annak pedig csak nyomorúságát tengeti tovább. Ugy-e, elmúlt négy ezer esztendő, de a betegek ápolására senki sem gondolt, egyetlen egy kórházat nem állított az ó-kor ! Azt is tudjak, hogy pl. Lykurgos azt mondja, hogy mikor a gyermek megszületik, meg kell vizsgálni, ép-e, egészséges-e : ha egészséges, megtartandó, ha nem: gödörbe vetendő. Solon ugyancsak azt mond] a, hogy le kell tenni az apa lábaihoz a megszületett gyermeket, hogy, ha az apja reá tekint s felemek, életben maradjon, ha nem veszi föl, emészszék el. Azt is méltóztatik tudni, hogy a nőnek, a feleségnek — ha ugyan lehet ott feleségről szó — milyen sorsa volt az ó-kori népeknél, hogy egyszerű szolgálónak tekintették, férje eladhatta, kikölcsönözhette, megölhette minden büntetés nélkül. Ezek oly dolgok, melyeket mindenki tud. Hogy többet ne említsek, azt is méltóztatik tudni, hogy a rabszolgákkal, vagyis embertársainkkal hogyan bántak. Méltóztatik tudni, hogy pl. Varró... Kelemen Samu: A középkorban is igy volt! Világnézlet! Molnár János : . . . a gazdasági eszközök közé számitja a rabszolgákat, mint az ökröt és mint az ekét, a különbség köztük — szerinte — csak az, hogy a rabszolga beszél, az ökör bőg, az eke pedig hallgat. Es igy tovább. A nemi tisztaságot, a nemi erkölcsöt még emliteni sem merem. Azt hiszem, nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a római thermákban, fürdőkben micsoda förtelmes orgiákat ült a perverzitás. Aztán jött egy uj korszak, jött a kereszténység ; ezek a dolgok mind eltűntek; rombadőltek a pogányok templomai, institutumai, kórházak, szegényházak keletkeztek, a nőt a kereszténység ismét ráhelyezte a piedesztálra és igy tovább. Ezekből talán belátja a t. képviselő ur, hogy mégis van különbség a pogány és a keresztény kultúra között, hogy talán mégis csak van felekezeti kultúra, talán mégis van a felekezeteknek, vagyis a hitnek befotyása a kultúra, a sziv és az ész művelésére. Aztán azt mondj t. képviselő ur, hogy a destruktív irányok — mert arról is szólt — nem mindig destruktív irányok, hanem már másnap konstrnktivek lehetnek. Teljesen igaza van. Abban is igaza van a t. képviselő urnak, hogy a destruktív irányzatnak nem kritériuma az, hogy nem tudunk azonnal helyébe jót tenni, hanem talán évtizedek, sőt évszázadok multán helyetttesithetjük azt valami jobbal, helyesebbel. De, t. képviselő ur, abban meg én nekem van igazam, hogy van egy destruktív irányzat, a mely nemrelate másokhoz, hanem in se, magában véve destruktív, mindig is az volt és lesz is örökre ; mely sohasem fog a destruált dolog helyett helyesebb, jobb valamit odaállíthatni; és ez, az az irányzat, a mely manapság az emberek lelkéből a vallást akarja kiirtani. Mert ha már Cicero talált népeket, törvényhozás