Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-178
366 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. ságokról és zavarokról, a melyek vallási kérdésekben ott künn kiélesedtek ; ez megérdemli, hogy megbecsüljük és tüntetve, mellette adjuk le szavazatunkat. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról és a szélsőbaloldalon.) Ha a képviselő ur ilyen példákra tud a maga életéből hivatkozni, akkor vessen valamit a szememre. (Élénk helyeslés, tetszés és taps jobbról és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik napirend szerint az 1911. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának (írom. 211) folytatása. Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Gróf ScherrThoss Béla ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Szmrecsányi György ! (Felkiáltások : Nincs üt.') Preszly Elemér! Preszly Elemér : T. ház ! A lezajlott vitatkozás után teljes örömmel azon fogok törekedni, hogy a kultuszvitát szerény erőmhöz mérten ismét a magyar kultúra vitájává tudjam avatni, a magyar kultúra kérdéseinek keretébe tudjam belevinni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Preszly Elemér: A most lezajlott kultuszvita olyan, mint egy vágtató, rohanó áradat. . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő arak. Preszly Elemér: . . . olyan, mint egy árviz, még pedig mesterséges árviz, a mely gátakat szakaszt, azt sem tudjuk, hol fog megállani. Majdnem minden egyes szónok a felekezeti békét akarja megmenteni és ennek daczára minden egyes szónok a felekezeti békét dúlja fel itt és szavai révén feldúlja az egész országban is. Elolvastam és tanulmányoztam az 1897. költségvetési és kultuszvitát, (Zaj. Elnök csenget.) annak az évnek a kultuszvitáját, a mikor a lezajlott egyházpolitikai harczok után még puskaporos, izgatott volt a levegő, és mikor a jelenlegi kultuszminister ur, mint fiatal képviselő, először került be az országházba, és első beszédeit tartotta. Konstatálom, a poilitikát teljesen kihagyva beszédemből, teljesen tárgjülagosan, hogy azok a viták sokkal higgadtabbak.nyugodtabbafc, sokkal türelmesebbek voltak. Én a t. Icultuszminister ur akkori beszédeiben megtalálom az ő mostam államférfiúi működésének, felfogásának alapját, lényegét és mindnyájunk által helyeselhető oly kijelentéseket találok első beszédeiben, a melyeket mint néppárti képviselő mondott, a melyek ma is a helyes magyar kultúrpolitikának, helyes magyar egyházj>olitikának alapjai lehetnek. Ö már akkor is, első beszédében, Komlóssy Ferencz stomfai képviselővel vitázva, az antiszemitizmust destruktív iránynak, destruktív működésnek bélyegezte. Már akkor is a magyar kultúra alapjául a szabadságot jelölte meg, és felállította azt a helyes tételt, hogy annál jobban virágzik a magyar kultúra, minél nagyobb politikai, társadalmi szabadságot élvez. Már akkor is felállította azt a tételt, hogy Magyarországon politikai párt tisztán felekezeti alapon nem jogosult, nem állhat meg, nincs létjogosultsága. Mondom, mikor ezeket mint ellenzéki, mint 48-as politikus ma itt felhozom, teszem azért, hogy országunk felzaklatott felekezeti békéjét, ha csak lehet, az én szerény szavammal is iparkodjam lecsillapitani, megnyugtatni. (Halljuk ! a szäsőbaloldalon.) A t. kultuszminister ur a most, a vita során elhangzott beszédében, kijelentette, hogy a katholikus autonómiát rövid időn belül meg fogja valósítani, megigérte azt is, hogy a katholikus autonómiát akként akarja megvalósítani, hogy abban az önkormányzat ne csak malaszt legyen, de élő valóság. Nagyon kérem a t. minister urat, szíveskedjék ezt a törvényjavaslatot minél előbb beterjeszteni, és a lényeget, a súlyt fektesse arra, hogy tényleg az önkormányzat abban minél szélesebben meg legyen alapozva, mert én ettől a katholikus autonómiától várom és remélem egy öntudatos, önérzetes gerinczes katholikus világi elem kifejlődését, kialakulását, a melyben lesz érdeklődés hitéleti kérdések iránt, egyúttal erő is, hogy szavát minden szélső, túlzó áramlat, minden túlzó tendenczia ellen felemelje. T. ház ! A t. minister urnak az állami népiskolák kérdésében kifejtett politikájával teljes mértékben egyetértek. Az én felfogásom is az, hogy az állami iskola nálunk Magyarországon csak mint kisegítő tipus szerepeljen azon esetre, ha sem a felekezetek, sem a községek nem akarnának vagy nem tudnának iskolát felállítani. Egy dologra azonban a t. minister ur figyelmét bátor vagyok felhívni, és ez az, hogy ne tűrje meg semmi körülmények között, hogy Magyarországon lehessen iskola, a melybe a nemzetiségi áramlatok, a nemzetiségi izgatások, a fajgyűlölet, bármiképen be tudjon férkőzni, és ha van ilyen iskola, arra sújtson le a t. minister ur erejének teljességével, a mag}^ar állam teljes akaratával és súlyával. A felekezetek megtették a múltban kötelességüket Magyarország közoktatása érdekében, megteszik a jelenben is, a felekezetektől nem is kell féltenünk nekünk magyarságunkat és iskoláinkat, hanem egyedül a nemzetiségi izgatások és áramlatok ellen kell küzdenünk, és mikor a t. minister ur Ígéretet tesz arra nézve, hogy azt a szomorú tényt megszünteti, hogy Magyarországon közel 300.000 iskolaköteles gyermek nem tud iskolába járni, mert nincs iskola, akkor kérem, hogy szüntesse meg azt a szomorú tényt is, melyet a legújabb statisztikai évkönyvből veszek ki, hogy Magyarországon 7500 nem magyar ajkú tanitó van, kik közül 466 alig, 166 pedig egyáltalában nem tud magyarul. T. képviselőház, ez szégyenteljes állapot, ezt meg kell szüntetnünk, mert hogy tud az ilyen tanitó megfelelni azon kötelezettségének, a melyet a törvény a magyar nyelv tanítása terén reá ró ? E kérdés feltétlenül belekapcsolódik a tanítóképzésnek sürgősen megoldandó kérdésébe, melyet a t. kultuszminister ur megoldandónak tüntetett
