Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-165
30 165, országos ülés 1911 május 26-án, pénteken. Ki a következő szónok ? Szász Károly jegyző: Mártonffy Márton! (Halljuk ! Halljuk !) Mártonffy Márton : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Megvallom őszintén, hogy bizonyos lázas türelmetlenséggel és igaz örömmel vártam az alkalmat, hogy' a folyó évi költségvetés tárgyalása folyamán részt vegyek a kultusztárcza körül megindult vitában, már csak azért is, mert az iskolák terén eltöltött 40 éves működésem tapasztalatai meggyőztek engem arról, hogy Magyarország fennállásának, örök időre való megszilárdulásának egyik elengedhetetlen és legbiztosabb alapja a magyar kultúra alapján felépitett magyar nemzeti iskola, (ügy van!) Es a mikor e tételt felállitom, meg voltam arról győződve, hogy nemcsak azok, a kikhez szerencsém van politikailag is tartozni, hanem a velem szemben ülők is együtt fognak velem érezni, a mikor mindnyájunk közös munkáját, közös erejét, közös jóindulaltát kérem ki e nagy kulturális mű kiépítéséhez. (Halljuk !) T. ház! A ki a kultusztárcza költségvetésével biróilag akar foglalkozni, annak elsősorban meg kell vizsgálnia azt. miként van berendezve a magyar iskolai ügy, ki áll annak az élén, és kik azok, a kik a vezető intencziója szerint foglalkoznak az iskolák és az oktatás kérdésével. E szempontból indulva ki, én vizsgálódás és kritika tárgyává teszem az iskolák vezetésének kérdését, azoknak berendezését és a mikor a vezetés kérdésével foglalkozom, akkor itt minden kétséget kizárólag — hogy minden félreértést elhárítsak — már itt is kijelentem, hogy a magyar közoktatásügy vezetőjének egyéniségében és személyében teljes garancziát látok arra, hogy az általam kontemplált és niindnyájunk által melegen érzett ama czélzat, hogy a magyar iskola a magyar kultúra szolgálatában a magyar államiság kiépitésére szolgáljon, jól van letéve. (Helyeslés a jobboldalon.) Már maga az a rövid válasz, a melyet gróf Zichy János kultuszminister ur a Rakovszky István t. képviselőtársunk által hozzá intézett interpeUáczióra akkor adott, a mikor t. képviselőtársunk kíváncsi volt megtudni a t. miniszter ur állásfoglalását az iskolák jellegére vonatkozólag ezt tanusitotta, a mennyiben a t. minister ur kijelentette, hogy ő nem a jellegben keresi az iskolák erejét, jóságát, hanem keresi abban, hogy vájjon az az iskola az állami törvények szerint van-e berendezve, vájjon azok, a kik az iskolát vezetik és azzal foglalkoznak, megfelelnek-e az állam által támasztott jogos igényeknek és követelményeknek. Es akkor, a mikor a kultuszminister ur programmbeszédében a magyar kultúrának, a haladásnak, az iskolák kiépítésének kérdését ahhoz az alaphoz köti, hogy mindazok, a kik kultúrával foglalkoznak, vallás erkölcsös alapon, hazafias lélekkel munkálkodjanak ezen a téren, akkor ezt a programmot egyetlen párttöredék sem sajátíthatja ki magának, ez közös nemcsak a nagy kormánypárttal, de közös, azt hiszem mindnyájunkkal, a kik a magyar kultúráért együtt tudunk dolgozni és lelkesedni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után méltóztassanak nekem megengedni azt, hogy a mikor a magyar iskolák mai berendezkedésével foglalkozni kívánok, egy retrospektív képet áUitsak be visszamenőleg, és legalább az újkor iskolatörténetét világítsam meg, visszaemlékezésül magunknak régi embereknek, okulásul a jelennek és betekintésül a jövőbe. (Halljuk!) A 48-előtti időket nem érintem, a maga latinos műveltségével, hanem igenis rámutatok arra a sötét és nehéz korszakra, a melyben én is megkezdtem iskolázásomat. Az 50-es évek elején a mi iskolánk a Bach-korszak által uralt Thunféle iskolarendszer szerint volt beállítva. Népoktatásunk tulaj donképen a városokban helyezkedett el, különösen azokban, a melyekben a népoktatás a Mária Terézia által a »ratio educationis« alapján inaugurált normális iskolákban tetőződött be. A Thun-féle rendszerben ezekbe az iskolákba bekerültek az őrmesterekből és ezektől lefelé Lehrerekké és Oberlehrerekké avanzsirozott tanítók. , Kozma Andor: Káplárbottal! Mártonffy Márton : Tényleg ezeknek pedagógiai eszközük a nádpálcza volt, tudásuk pedig az egyszeregyben meg a német Írásban csúcsosodott ki és fejeződött is be. A többi, u. n. falusi iskolák a felekezetek kezében bizonyos tradicziók alapján ugy a hogy megtették kötelességüket; azok a mesterek és kántortanítók adtak annyit tudásukból, a mennyit Isten nekik tudni engedett, de hazafiasságuk kétségtelen volt abban az időben is. Középiskoláink ugyancsak a Thun-rendszer áldásaival németül rendezkedtek be, német tanítási nyelvvel. Az u. n. katholikus gimnáziumok a négy kiváló szerzetesrendnek, a cziszterczitáknak, premontreieknek, piaristáknak és benczéseknek kezében volt, s adassék minden tisztelet és kegyelet emléküknek azért, (Helyeslés.) hogy ezek a kiváló férfiak akkor az elnyomatást még nagyon közelről érző és gondolkozni tudó fiatalságunknak lelkületében ápolták a hazafias eszmét, (Igaz! Ugy van! jobb jelöl.) s megmentették egy jobb jövőnek minden reményét. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ugyanezt tették a protestáns iskolák. Késmárk, Sárospatak, Nagyegyed, Selmeczbánya, Pápa, Kolozsvár, Udvarhely, mindmegannyi melegágyai a hazafiságnak, abban a sötét korszakban. Zakó Milán : Debreczen ! Mártonffy Márton : Talán annyira nagy ez a Debreczen, hogyha elfelejtettem is megemlíteni, mindenkinek lelkében él ennek a Debreczennek kiváló, nagy ereje a magyar kultúra szolgálatában. (Igaz ! Ugy van !) Azután nézzük meg, miből állt a jogi oktatás ? A budapesti egyetem megtette, ugy a hogy tudta, kötelességét abban a nehéz, válságos időben. Az erdélyi részekben a nagyszebeni német jogakadémia gyártotta az akkor berendezett úgynevezett Kreisbezirkek és Kreisgerichtek részére a