Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

296 175. országos ülés 1911 részt igaz ugyan, hogy a t. minister ur az ő beszédében az óraszámokra vonatkozólag azt mondotta, liogy a középiskolai tanárok státuszrendezésére vonatkozólag kontemplált óraemeléstől tisztán és kizárólag pedagógiai okokból el akar tekinteni, azonban méltóztattak hallani gróf Tisza István t. képviselőtársam felszólalását, a ki egyenesen követeli az óraszámok fölemelését, és nagyon tartok attól, hogy gróf Tisza István t. képviselő urnak ez az óhaja és kívánalma esetleg a kultuszminister urnái is meghallgatásra talál. Azért már most jelezhetem, hogy semmi körülmények között sem mehetnék bele abba, hogy ez az óraszám felemeltessék. Mert hiszen annak a tanárnak tevékenysége nemcsak a tanításban és a nevelésben — a mennyiben nevelésről lehet szó — merül ki, e mellett haladnia kell a korral, folyton tanulnia kell, folyton alkalmazkodnia kell az ujabb és ujabb művekhez és azonkívül még egy lélekölő munkát is el kell végeznie, a mennyiben hetenként kétszer-háromszor egy pár száz diák gyakorlatait is ki kell javítania. De még sérelmesebb a tanári karra az, a mit felhozott Sághy Gyula t. képviselőtársam is és a mihez én teljesen hozzájárulok, hogy a t. minister ur a tanárok nyugdíj képességének idejét öt esztendővel, vagyis 30-ról 35 esztendőre akarja felemelni. Előre is kijelentem, hogy ahhoz semmi körülmények között sem járulhatok hozzá ; határozottan ellenzem azt, sőt tiltakozom ennek felemelése ellen azért, mert merem állítani, hogy a tanári pálya az összes pályák között a legnehezebb és igen helyesen mondotta Sághy Gyula t. barátom, hogy annak a tanárnak, ha 30 évig működik, nemcsak a fizikai ereje, hanem szellemi képessége is megőrlődik. Tessék csak megpróbálni, valakinek nem éveken át, hanem csak egy-két hónapig naponta három órán át, 70—80, összesen tehát mintegy 240—300 tanulóval foglalkozni s mérgelődni, s akkor meggyőződik róla bárki is, hogy ez ugy lerombolja az idegzetet, hogy ilyen lélekölő munkának teljesítése után hála fejében a tanárok nyugdíjképességi idejét 5 esztendővel még meghosszabbítani, méltányosnak és igazságosnak egyáltalában nem mondható. Én ismerek tanárokat, a kiknek munkaképessége és idegrendszere annyira megrongálódott már 15—20 évi tanárkodás után, hogy kénytelenek voltak nyugdíjba menni, s abból a kevés nyugdíjból nyomorogni. Azt mondja a t. minister ur költségvetésének indokolásában, a mikor a VI. fizetési osztályba kinevezendő tanárokról szól, illetőleg arról, hogy 2700 és 8000 koronás fizetési fokozatba jöjjenek, hogy a VI. rangosztályba kinevezendő igazgató részére 600 korona működési pótlékot állított be, mert ezek 5 éves korpótlékukat elveszítették. Ne vegye tőlem rossz néven az igen t. minister ur, ha azzal a kijelentéssel élek, hogy e kérdésnek a minister ur által igy kontemplált megoldási június 10-én, szombaton. módozata egyenesen a törvénybe ütközik, a mennyiben az 1893 : VI. t.-cz. 6. §-a azt mondja (olvassa) : »A tanárokat s a budapesti egyetemi könyvtárőrt, s tiszteket megillető pótlékok mindig teljes összegükben folyósítandók, s magasabb fizetésbe való kinevezés vagy előléptetés esetén sem szüntethetők be.« A t. minister urnak ez a rendelkezése és intézkedése tehát, mivel az igazgatók mindig a tanárok sorából neveztetnek ki, vagy léptettetnek elő, s mert az igazgatók mint ilyenek is tanári funkcziókat teljesíttetnek, teljesen indokolatlan, a törvénynyel is ellenkezvén az, hogy ezek a nyugdíjba beszámított és törvényben biztosított korpótlékukat elveszítsék és kapjanak a helyett egy a nyugdíjba be nem számító, évi 600 koronás működési pótlékot. A minister ur 1910 deczember 6-án a pénzügyi bizottság ülésén megtartván expozéját, többek között azt mondotta, hogy a középiskolai igazgatóknak a VI. fizetési osztályba való felvétele részükre öt év múlva évi 7200 s ujabb 5 év múlva évi 8000 korona fizetést biztosit. Itt a képviselőházban tartott beszédében pedig azt mondotta a t. minister ur, hogy arra gondol, hogy csakis legalább 15 éve működő tanárok lehessenek igazgatók. A minister urnak ez az intézkedése első olvasásra igen tetszetős és örvendetes, azonban ha egy kis számítást teszünk, látni fogjuk azt, hogy egyetlenegy igazgató sincs, a ki normális viszonyok között és a mai kinevezési rendszer mellett valaha is bejuthat a 8000 koronás fizetési osztályba. (Ellenmondás jobbfelöl.) Egyes kiváltságosak bejuthatnak, de a többi igazgató nem juthat be. Példával fogom ezt illusztrálni. Nem is veszem azt, hogy csak 15 év múlva nevezi ki a minister a tanárt igazgatóvá, hanem veszem azt a közepes számítást, hogy 8 év alatt igazgatóvá neveztetik ki egy tanár. Minthogy a törvény értelmében a VII. fizetési osztályban 15 esztendőt kell eltöltenie annak az igazgatónak, tehát 23 esztendő múlva jut be a VI. osztályba és csak a VI. fizetési osztályban eltöltött ujabb öt esztendő múlva, tehát 28 éves tanári és igazgatói működése után jut be a 7200 koronás fizetésbe. Továbbá öt esztendő múlva, vagyis a 33 év végén működésének 34. évében tehát akkor, a mikor a jelenlegi törvény értelmében teljes fizetéssel nyugdíjba mehet, kapja csak meg a 8000 koronás fizetést. Ez lehetetlen állapot. En a legminimálisabb számítást vettem alapul a t. minister ur számításával szemben, a ki csak 15 év múlva akarja a tanárt igazgatóvá kinevezni; én csak 8 esztendőt vettem alapul és mégis kihoztam azt az eredményt, hogy a jelenlegi nyugdíj képesség négy esztendejének elmultával jut csak b tanár a 8000 koronás fizetési osztályba, De van egy mód, a melylyei ezen lehet segíteni. Mivel ugy tudom, hogy összesen 56 olyan igazgató van még, a ki nem jutott be a VI. fizetési osztályba, s minthogy a minister ur a tanárok fizetésrendezését 1912-ben befejezni óhajtja, mél-