Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

270 Í74. országos ülés Í9Í1 június 9-én, pénteken. sem képes eladni talpfáját, mert ma nem szerez be más talpfát, a magyar államvasutak pedig már két esztendeje nem vesz ; csalás Eisler és a többi szállító vesz, vesznek oly árakon a kistermelőtől, a melyet ők imák elő ; (Igaz ! ügy van !) könyörögniük kell, kegy azokat a talpfákat, a miket ők 6 koronáért és 5 koronáért szállítanak, 2 és 3 koronáért vegyék át tőlük. (Elénk mozgás.) Szent-lványi Gyula: 2 korona 10-ért! Heltai Ferencz: Eisler, a ki bükktalpiaszállitásra van kötelezve, miután a talpfa alsórendű, potomáron kapja a jűaczon, olyan áron, a melyet előir, él azzal a jogával, hogy nem bükktalpfát, hanem sokkal értékesebb tölgytalpfát szállít, mert ő azt a tölgytalpfát, a mit bükktalpfa helyett szállít, az általa kötött jobb szerződési ár feléért megkapja. (Mozgás.) Hogy milyen helyzetbe jutott a magyar tölgyfatermelés és az erdőbirtok is a megkötött szerződés alapján, annak illusztrálására legyen szabad megemlítenem, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban fekszik 48 tölgyfatermelő ajánlata, a kik könyörögnek, (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) hogy vegyenek át 549.350 darab elsőrendű tölgytalpfát, a minek szerződésszerű ára ma meghaladja a magyar kir. állainvasutnál az 5 korona 50 fillért — vegyenek át 3 korona 50 fillérért (Mozgás és felkiáltások a jobb- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) és vegyenek át góliát-talpfát 3 korona 90 fillérért. (Elénk mozgás. Elnök csenget.) Könyörögnek, hogy vegyenek át tölgytalpfát olcsóbb áron, mint a minőt az államvasút ma bükktalpfáért fizet, és az államvasút, nem gondolom, hogy abban a helyzetben lenne, hogy ennek a beadványnak eleget tehetne. (Egy hang balfelöl: Szomorú !) Azt hiszem, beigazoltam, hogy a tölgytalpfára vonatkozó szerződés rossz. Többet, mint hogy rossz, nem mondtam ; a konzekvencziák levonása mindenkinek módjában van. Most engedje meg a t. ház, bár az idő nagyon előrehaladott, (Halljuk! Halljuk!) és bár ezt különösen kedvem ellenére teszem, hogy áttérjek a m. kir. államvasutaknak a salgótarjáni részvénytársasággal kötött szerződésére. (Halljuk !) Objektivitás szempontjából előrebocsátom, hogy a m. kir. kormányt az az egyéni megítélés alá eső — t. i. egyesek helyeselhetik, mások nem helyeselhetik, ez egyéni meggyőződés dolga — tendenezia vezette, hogy az állam számára szénbányák beszerzését kívánta biztosítani. Ez az akczió egy nagyon hosszú lélegzetű akczió. Ma még csak ott állunk, hogy az állami szénbányáknak üzemi hiánya az 1909. évi zárszámadás szerint — ugy emlékszem — meghaladta, vagy legalább is elérte a 3 millió koronát. Id. Erdély Sándor: Hiány ? Heltai Ferencz: Az üzemi hiány. Tehát az állami bányák még évtizedekig nem fognak abba a helyzetbe jutni, hogy árszabályozó hivatásukat érvényesíthessék, mert a mely bányabirtok ilyen rettenetes üzemi hiánynyal dolgozik, az a szénárak alakulására nagyon kis befolyást gyakorolhat. Ebben a miliőben született meg a salgótarjánival kötött szénszerződés. Mielőtt ennek ismertetésére áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy a magam részéről is vázoljam azokat az állapotokat, a melyekre t. képviselőtársam utalt, a mikor felemiitette, hogy a szénbányák már 1906-ban, 1907-ben és 1908-ban nem voltak képesek szerződéses kötelezettségeik teljesítésére. Igen, az államvasutakkal szerződéses viszonyban álló bányák bizonyos időpontban kötelezettségeik teljesítésére képtelenek voltak, és ekkor az államvasutak igazgatósága élt azzal a szerződéses jogával, hogy a bányák által biztosított szenet a bányák kárára és veszélyére másutt rendelte meg és meg is kapta. Négy millió métermázsa ilyen szenet rendelt az államvasút a magyarországi bányák kárára és veszélyére. A mikor azonban ennek a négy millió métermázsa szénnek beszerzése által keletkezett 2,822.000 K kár megtérítéséről volt szó, — azt hiszem, t. képviselőtársam igazat fog nekem ebben adni — mondom, a mikor a szerződéses bányák által nem szállított és a m. kir. államvasutak által másutt megrendelt négy millió métermázsa szén megrendeléséből eredő kárnak, 2,822.000 K-nak megfizetéséről volt szó, akkor keletkezett egy felsőbb rendelkezés, a mely szerint ennek a 2,822.000 K-nak megfizetése alól a bányavállalatok felmentettek és az a m. kir. államvasutak . . . (Zaj.) bocsánat, képviselő ur, én emlékezetből mondom ugyan, de szavamat adom, hogy nem téved az emlékezőtehetségem, (Derültség.) hogy ez a 2,822.000 K a szerződéses bányavállalatoknak elengedtetett. . . Szterényi József: Kötbér! Heltai Ferencz : ... és a m. kir. államvasutak igazgatósága utasíttatott, hogy ezt a kiadási többletet zárszámadásilag igazolja. Szterényi József: Lehet! Heltai Ferencz : Benne is van a zárszámadásokban, de a pénz pedig nincs benne az államvasutak zsebében. (Derültség.) Ezzel az eljárással a bányavállalatok a legnagyobb vakmerőségre biztattattak az államvasutakkal szemben. Napról-napra előfordult, hogy nem szállították a mennyiséget. (Folytonos zaj. Halljuk I Halljuk! Elnök csenget.) És 1907-ben a fennálló szerződéseket, azon a czimen, hogy munkabéremelkedés állott elő, fölmondották, bár annak a megítélése, hogy vájjon a szerződés felmondása indokolt-e, egyenesen az államvasutak igazgatóságának hatáskörébe volt utalva. Az államvasutak igazgatósága a szerződések felmondásának elfogadását nem javasolta, azonban a felmondás mégis elfogadtatott (Mozgás.) és az összes bányáknak, átlagosan, tonnánként 21 fillér áremelkedés biztosíttatott. Ez a 21 fillér az idei költségvetésben a normál áraknak . . . (Ellenmondások a baloldalon.) . . . bocsánatot kérek, ez igy van — 6,400.000 K áremelkedésben mutatkozik. Ezek után történt, hogy a salgótarjáni bányavállalatnak a petrozsényi bányák, a melyek