Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-174
174. országos ülés 1911 június 9-én, pénteken. 267 mutatni előadásom további fonalán, az erdőbirtokosoknak sem. Tehát nálunk a legnagyobb áremelkedés az aljazatok költségénél, a mint már hangsúlyoztam, 145% volt. Külön, esztendőkre visszamenőleg megvizsgáltam a porosz államvasutak kiadásait ugyanezen czimre vonatkozólag, mert szerencsére a porosz államvasutaknál a számlázás legalább ezen kiadási tételeket illetőleg egészen ugyanazon alapokon történik, mint Magyarországon és azt találtam, s ez nem érdektelen adat, t. ház, hogy a porosz államvasutaknál ebben az évszakban a talpfa, az aljazatok legkisebb költsége 376 korona volt pályakilométerenkint, legnagyobb költsége pedig 471 korona, vagyis niig nálunk az emelkedés 145%, ugyanezen tételnél a porosz államvasutakon a 10 esztendős emelkedés csak 25%. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezt ugyanazon számlázási adatok alapján állapithatjuk meg. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Heltai Ferencz: Hogy még egy vasút adatait mutassam be erre vonatkozólag, a mely közelebb fekszik hozzánk, és a melyről tudhatjuk, hogy nincs rosszabbul fentartva, mint a magyar kir. államvasút, hivatkozom az osztrák állarnvasutra és pedig itt is az 1911. évi előirányzat szolgál alapul. Nálunk a jövő évi költségvetés alapja 18.046 km. államvasút a helyiérdekűekkel együtt, Ausztriában pedig 19.210 km. Az osztrák államvasutak hossza tehát 1100 km-rel nagyobb, mint a magyar állam vasúté. Nálunk kereken 100 millió vonatkilométer forgalmi teljesitmény van előirányozva, Ausztriában pedig 147 millió. Az osztrák teljesitmény tehát 47%-kal nagyobb, mint a magyar ; 47%-kal nagyobb mértékben veszi igénybe a felépítményt, mint a magyar államvasút és az előirányzat nálunk 10,871.000 K, Ausztriában pedig 1150 km. vágányhossznál és 47 millió vonatkm mellett az előirányzat 9,867.000 K., tehát kereken 1 millióval kevesebb, mint minálunk. (Mozgás.) Természetes, t. ház, hogy ezek azért ékdifferencziák, illetőleg fentartási költségdifferencziák jelentékeny részben — minthogy a kicserélés csak 50%-kal nagyobb nálunk, mint a poroszoknál, a differenczia pedig sokkal nagyobb, •— a talpfaárakkal állanak összefüggésben és itt megerősítem t. képviselőtársam előadását, hogy a talpfa-árak emelkedtek és pedig a telítetlen és góliátsinek alá való bükkfáé 1 K 74 f-re 1900-ban és 3 K 60 f-re 1908-ban és igy tovább még sokkal nagyobb mértékben, mert ez csak 100%-os emelkedés, de van 120 és 130%-os emelkedés is. A talpfa világezikket képez. A behozatal ugyan korlátozva van ; ide nem hoznak be osztrák talpfát, tőlünk pedig nem visznek ki Ausztriába, valamint Poroszországba sem visznek ki talpfát; némi csekélységet visznek ki Olaszországba, a mire rá fogok térni, de a vüágpiacz irányzata igazgatja a talpfaárakat nálunk is, Ausztriában is, Poroszországban is, némi helyi eltérésekkel, a melyek a kivándorlásokkal, a munkabéremelkedéssel és a fuvarozási nehézségekkel függnek össze. Tehát konstatáltam, hogy nálunk a talpfaárak 100—120—130% áremelkedést mutatnak, összeállitottam a porosz államvasutak talpfaárait 1899-ig visszamenőleg és azt találtam, — rendelkezésére bocsátom a részletes adatokat t. képviselőtársamnak és bármely képviselőtársamnak — hogy ugyanazon idő alatt, a mig nálunk a m. kir. államvasutaknak talpfaárai — hangsúlyozom — 100— 120%-kal emelkedtek, a legmagasabb áremelkedés a porosz államvasutaknál csak 20% volt, t. i. a legalacsonyabb ár volt 1904-ben átlag 4 márka 34 pfennig, s ez felemelkedett 5 márka 24 pfennigre. Ezek az összehasonlítások maguktól felvetik azt a kérdést, hogy vájjon azok a tényezők, a melyek a talpfaárak irányítására befolyással voltak, t. i. a termelő, a kereskedő és a m. kir. államvasutak, hogy vájjon ezek a tényezők — s engem ebben a kérdésben, természetesen csak a magyar királyi államvasutak eljárása érdekel — nem vádolhatók-e meg azzal, hogy maguktartásával mesterségesen növelték a talpfaárak emelkedését ? Szterényi József : Csak a koaliczió idején ? Heltai Ferencz: Kérem, én sohasem beszéltem a koaliczióról beszédem alatt sem; én a talpfa- és anyagbeszerzési szerződések kedvezőtlen voltáról beszéltem. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Majd rátérek arra is, ha a t. képviselő ur provokál, hogy vájjon azokban a szerződésekben, a melyeket kifogásolok, a koaliczió, a mely nevet én soha a számon ki nem ejtettem, hibás-e vagy sem. Igenis, a m. kir. államvasutak a talpfabeszerzések körül 1905-től fogva olyan eljárást követett, a melyet a legnagyobb mértékben hibáztatnunk kell. T. i. a m. kir. államvasutak — ezzel egészítem ki t. képviselőtársam előadását — 1905-től kezdve konzekventer sokkal nagyobb mennyiségekre hirdettek pályázatot, mint a milyen mennyiségekre szükségük volt, (Mozgás balfélől.) s ez által, hogy ők a kereskedővilággal elhitették, hogy nem képesek beszerezni a szükséges talpfamennyiségeket, a talpfa-árak mesterséges drágulását idézték elő. Ez kizárólag 1905-től kezdve konstatálható ; számszerűleg képes vagyok bizonyítani. (Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) És ebben a miliőben — mert ez a miliő a fontos — jött létre az Eisler-féle talpfa-szerződés, a melyet az Eisler-czég szisztematikusan, évek hosszú során át készített elő. (Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy névre hivatkozom, az Eisler-féle szerződésre, a mi nagyon a kedvem és természetem ellen van, de kénytelen vagyok hozzátenni, hogy nemcsak az Eislerczég szerződései ilyen kedvezőtlenek az államvasutakra, hanem részben még fennálló, részben a legközelebbi időben lejáró más, tölgyfa-talpfák beszerzésére vonatkozó szerződések hasonló mértékben vagy sokkal nagyobb mértékben kedvezőtlenek. Ö-Í*
