Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

174. országos ülés Í9li június 9-én, pénteked 263ä pénzügyi bizottság tekintélyének súlya alatt beszéltem, hisz ezt a feltevést egész beszédem tenorja kizárja, hanem én kizárólag csak a magam nevében beszéltem, és az általam mondottaknak csak annyi a súlyuk, a mennyi igazság van az adatokban, a miket fölsorolni szerencsés voltam. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon helyesen emliti t. képviselőtársam, hogy beszédem hijával volt mindennemű személyes vonatkozásnak. Magam is hangsúlyoztam ezt- a múltban, hangsúlyozom most is. Én ugyanezeket az adatokat sokkal részletesebben, mint a házban tehettem, elmondottam Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk jelenlétében a pénzügyi bizottságban is, kijelentve, hogy az általam felhozott adatok abszolúte nem csökkentik azt a mély tiszteletet, a melylyel egyénisége iránt viseltetem, és Kossuth Ferencz t. képviselőtársam volt annyi lojalitással, hogy elismerte, hogy adataimnak abszolúte semminemű személyes vonatkozása nem volt és nincs. Nincs tehát szükség arra nézve, hogy t. képviselőtársam akár a maga, akár az előbbeni kormány tagjainak nevében személyes vonatkozásokat utasitson vissza, a melyek az én beszédemből teljesen hiányoztak. Szterényi József: Nem is utasítottam vissza. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Heltai Ferencz: Most sem beszélek abszolúte semminemű személyes vonatkozásról. Én szigorúan adatokat és tényeket fogok felhozni, személyesen jótállva arról, hogy mindazok az adatok, a miket a t. ház előtt felemlíteni szerencsés leszek, valók, hogy ezeknek mennyi súlyuk van, hogy nekik mennyi jelentőség tulajdonítandó, azt a t. ház tagjainak megítélésére bizom. Én szigorúan tartom magamat ahhoz, a mit előadói, illetőleg nem is. előadói beszédemben, hanem abban a polémiában, a melyet Söpkéz Sándor t. képviselőtársammal folytattam és a melyre általa kényszerittettem, felemiitettem, t. i. hogy az államvasutak általam érintett anyagbeszerzési szerződései rosszak. Ezt választottam bizonyítási témául, a melyhez semminemű személyes vonatkozást nem fűzök, mert ez nem az én feladatom. Engedje meg a t. ház, hogy előadjam, a mint a pénzügyi bizottságban is előadtam, hogy miként jutottam ezekhez a következtetésekhez. Jutottam ugy, hogy — mint ezt igen t. képviselőtársam is tette — megvizsgáltam az államvasutak üzleti jövedelmének alakulatát 1900-tól kezdve. Megjegyzem, hogy csszehasonlitásaimban viszszamentem én is 1880-ig, de már ez a tény maga, hogy 1900-től kezdve tettem vizsgálat tárgyává az üzleti felesleg alakulását, egymagában is kizárja, mintha engem eljárásomban pártpolitikai motívumok vagy tényezők vezettek volna. Én is azt találtam, a mit igen t. képviselőtársam, hogy az államvasutak üzleti eredménye, illetőleg feleslege, a mely 1906-tól leszállott 104 millióról 1909-ben 64 millióra, és a mely kevesbedett 40 millió koronával, tehát majdnem ugyanannyi százalékkal. Hogy ez az eredmény miből állt elő, annak kiderítése czéljából táblázatokat állítottam össze és tettem elemzés tárgyává, hogy megállapíthassam, vájjon mennyiben járultak az üzleti ered-, menyek megromlásához a személyes kiadások és mennyiben az üzemi és fenntartási. kiadások ? Ázt találtam, hogy 1900-tól kezdve a személyes járandóságok felemelkedtek 58 millióról 1.17 millióra, az emelkedés tehát összesen 53 millió, a mi azt jelenti, hogy míg 1900-ban minden lOOdcorona bevétel előteremtéséhez 27 korona ' kiadás volt szükséges, addig 1909-ben 100 korona bevételnek előteremtéséhez 33 korona kellett. Ezt én — méltóztatik t. képviselőtársam reá emlékezni — nem kifogásoltam, mert az államvasút! személyzet fizetésrendezését, melynek mindig szószólója voltam., a legnagyobb mértékben szükségesnek tartottam és tartom ma is. Én azt sem vélem, hogy az államvasuti személyzet fizetésrendezése meghaladta volna azon mértéket, melyet a szoeziális és megélhetési viszonyok változása indokolttá tett, sőt ma is az a meggyőződésem, hogy ezek a személyzeti kiadások az államvasuti személyzet zömét illetőleg, csak a minimumot nyújtják és a mint ezt az előadói székből is hangsúlyoztam, az államvasuti személyzet élén állóknak —. mit nemcsak az igazgatókra vonatkoztatok, hanem mindazokra, kiknek módjuk van az üzleti eredmény tekintetében irányadólag hatni — egyenesen kevés és meg nem felelő. Tovább folytatva' a vizsgálatot, azt találtam, hogy a fentartási és üzemi kiadások 1900-ban 73 millió K-t tettek kerek számban, 1909-ben pedig 157 millió koronát, vagyis e tiz esztendős cziklus alatt emelkedtek 80 millió koronával, százalékban kifejezve 115%-kal. És ha átszámítjuk, mert helyesen át kell számitanunk e kiadási emelkedést a pályakilométerekre, akkor azt találjuk, hogy pályakilométerenként a dologi kiadások, tehát az üzemi és fentartási kiadások felemelkedő tek 1900-ról 5240 K-ra és 1905-ről 5290 K-ról 1900-ban 9609 K-ra, vagyis emelkedtek 83 %-kal. Ez' volt az első tény, a mit meg kellett állapitanom és ezen tényekhez fűztem további tanulmányaimat. Miután konstatáltam, hogy a nagy emelkedést nem annyira a személyi kiadások, illetőleg nem a személyes járandóságok nagy emelkedése idézte elő, hanem előidézték azt a fentartási és az üzemi kiadások, vizsgálat tárgyává tettem az államvasutaknak anyagbeszerzéseit és itt azt találtam, hogy a magyar királyi államvasutak összes anyag- és árubeszerzései a forgalmi eszközök, mint beruházások levonása után, 1900-ban kitettek kerekszámban beszélve 44 millió koronát, 1905-ben 52 millió koronát, 1906-ban 57 millió koronát, 1907-ben 94 millió koronát, 1908-ban 117 millió koronát és 1909-ben 122 millió koronát. »* Nem közömbös, vájjon minő tényezők eredménye az anyagbeszerzések ilyen rettenetes mértékű emelkedése. Ezért ezt is vizsgálat tárgyává tettem és azt találtam, hogy — és itt csak négy czikk beszerzését fogom a t. háznak bemutatni —