Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

1/í. országos ülés 1911 június 9-én, pénteken. 253 ségek szereztettek be (Mozgás jóbbjelől.) és hosz­szabb lejárati szerződések csak azért köttettek, minthogy az államvasút — majd leszek bátor igazolni — hangsúlyozta, hogyha azt nem fogad­juk el, minden árat kénytelen lesz az államvasút talpfáért ez után fizetni. Már most eljutottam a vád legsúlyosabb pontjához, a mely nem annyira a képviselő ur beszédében hozatott fel, bár ott is milliók elfecsér­lésével vádoltattunk a nyilvánosság előtt, (Mozgás jóbbjelől.) vagy bocsánat, nem fecsérléssel, hanem rossz gazdálkodással, azzal, hogy milliókkal drá­gábban fizettük meg az anyagot, mint a mennyire az indokolt lett volna. Nagy különbség a kettő között nincs. Heltai Ferencz : Nagyon van ! Szterényi József: Az egyik talán jóhiszemű, a másik rosszhiszemű, ezt akczeptálom, de a vég­eredmény ugyanaz. ( Ellenmondásoh jóbbjelől.) A disztinkczió ugy áll, hogy az egyik talán rossz­hiszeműség, a másik ostobaság, de a végeredmény ugyanaz. Mindenekelőtt konstatálni kívánom, a mit ismételten voltam bátor talán említeni, hogy mi sem talpfát, sem szenet más utón, mint verseny­tárgyalás utján nem szereztünk be. Két verseny­tárgyalásunk volt a talpfára : az egyik 1907-ben, a másik 1908-ban, az utóbbi megújítva 1909-ben. Az első versenytárgyalás eredménye volt a többek kö­zött az Bisler-féle szerződés, ama bizonyos 10 éves szerződés, a melyet kifogásolni méltóztatott. Erre utóbb térek rá. de méltóztassék megengedni, hogy előbb röviden végezzek az 1908-assal, t. i. annak illusztrálására csak, hogy lelkiismeretesen jártunk el ezen a téren, mert beszédemnek semmi más czélja nincs, mint hogy eljárásunknak korrektségét, óva­tosságát és kötelességszeriiségét kimutassam. 1908-ban, a második versenytárgyalás alkal­mával az ellenkezője történt annak, a mi az első nél. Mig az elsőnél csodálatos módon — bocsá­nat a frivolságért, de igy van — egyetlen egy közbenjáró sem volt a talpfa-szállitásnál, az 1908­ikinál annál bővebben volt ebben részünk, sőt egy ilyennek nyomán tudomására jutott a minister urnak, hogy valaki egy darab talpfán egy koronánál többet akar nyerni. Ekkor arra határoztuk el ma­gunkat, hogy ezt az egész versenytárgyalást meg­semmisítjük. Uj versenytárgyalást irtunk ki, a melynek eredménye az volt, hogy az uj verseny­tárgyalásnál több mint egy millió koronával olcsóbban szereztük be ugyanazt a mennyiséget, a melyre az előbbi versenytárgyalás ki volt tűzve. Ezt csak illusztráczióul bocsátva előre, rátérek a másodikra, az Eisler-féle szerződésre. Azt hiszem, indiszki'écziót nem követek el, miután olyan iromá­nyoknak nyilvánosságra hozataláról van szó, a melyek már régen nyilvánosságra voltak hiva­talos alakban hozva, a mennyiben egyrészt a ház asztalára tette le azokat még az előző kormány, másrészt annak a sajtópernek nyomán, a melyet végig kellett szenvednünk az államvasút! keze­lésért, a bíróság előtt olvastattak fel ezek az iromá­nyok, tehát — mondom — azt hiszem, nem köve­tek el indiszkrécziót, ha a házban ezeknek egy részét itt most röviden megismétlem. 1907-ben kiírás alatt volt 2,600.000 drb talpfa 1, 3, 5 és 10 évre való ajánlattétellel. Emiéi a versenytárgyalás­nál volt az a hírhedtté vált Eisler-féle szerződés vagy ajánlat is. Bármily ökonómiával igyekszem is a ház türelme iránt lenni, de a magunk erkölcsi reputácziójáról lévén szó, méltóztassék meg­engedni, ha talán beszédemben hosszasabb is vagyok és egy részét felolvasom azon jelentésnek, a melvivel az államvasút ezt az ajánlatot kisérte (olvassa) : »Mivel már a jelen versenytárgyalásnál az 1909. és 1910. évi szállításra elfogadásra javas­latba hozott maximális árak is magasabbak, mint a mellőzni kivánt Grünmann-féle ajánlat kivéte­lével a javasolt bükk-talpfák átlagos költségei, és mivel az eddigi áralakulásokból biztosan követ­keztethető, hogy már a legközelebbi versenytár­gyalásnál a tölgydákért az ezekre nézve most javasolt maximális áraknál magasabb árakat is kénytelenek leszünk fizetni, éj^en ezért és az alább felsorolandó indokok alapján tisztelettel kérjük, hogy az igazgatóságnak a folyó évi Julius hó 29-én megtartott XIII. összülésében hozott E. a. másolatban csatolt határozatát — a nagy­méltóságú pénzügyministeriumnak az igazgatóság összülésében résztvett képviselője különvélemé­nyének figyelmen kívül hagyásával változatlanul jóváhagyni.« (Mozgás.) Heltai Ferencz: Elutasította a ministerium ! Szterényi József: Bocsánatot kérek... Heltai Ferencz: A ministerium, mondom, el­utasította. Szterényi József: Az indokokat méltóztassék meghallgatni. A pénzügyminister ur képviselője jobb szimattal birt, azt konstatálom. (Olvassa): »Eisler-czégnek az 1909. évtől 1918. év végéig terjedő tíz egymásután következő éven át évenként 400.000 darab bükk talpfa szál­lítására tett ajánlatát elvben elfogadni, bennünket pedig felhatalmazni méltóztassék, hogy Eisler­czéggel az ajánlatában foglalt azon kikötésekre nézve, a melyeket módosítani kívánunk, tárgyalá­sokba bocsátkozhassunk s ezen részletkérdéseket véglegesen rendezhessük. A nagyméltóságú pénzügy T ministerium kép­viselője az általunk javaslatba hozott valamennyi ajánlat elfogadásához hozzájárul s osujmn csak az Eisler-féle tíz évre szóló, imént emiitett ajánlatra nézve jelentette ki, hogy annak elfogadását egy­részt a túlságos áremelkedés miatt, másrészt mivel előre magas árakat csinálnánk magunknak, — a maga részéről nem pártolhatja. A nagyméltóságú pénzügyministerium kép­viselőjének ezen aggodalmát nem oszthatjuk azért, mivel mint a VI. alatt csatolt összehasonlításból látható, az Eisler-czég ajánlata — a Schwarcz és Diósi-féle ajánlatok kivételével — olcsóbb mind­azon ajánlatoknál, melyek 4, illetve 5 és 6 évre tétettek, és a melyeknek elfogadásához a nevezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom