Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-174
1/í. országos ülés 1911 június 9-én, pénteken. 253 ségek szereztettek be (Mozgás jóbbjelől.) és hoszszabb lejárati szerződések csak azért köttettek, minthogy az államvasút — majd leszek bátor igazolni — hangsúlyozta, hogyha azt nem fogadjuk el, minden árat kénytelen lesz az államvasút talpfáért ez után fizetni. Már most eljutottam a vád legsúlyosabb pontjához, a mely nem annyira a képviselő ur beszédében hozatott fel, bár ott is milliók elfecsérlésével vádoltattunk a nyilvánosság előtt, (Mozgás jóbbjelől.) vagy bocsánat, nem fecsérléssel, hanem rossz gazdálkodással, azzal, hogy milliókkal drágábban fizettük meg az anyagot, mint a mennyire az indokolt lett volna. Nagy különbség a kettő között nincs. Heltai Ferencz : Nagyon van ! Szterényi József: Az egyik talán jóhiszemű, a másik rosszhiszemű, ezt akczeptálom, de a végeredmény ugyanaz. ( Ellenmondásoh jóbbjelől.) A disztinkczió ugy áll, hogy az egyik talán rosszhiszeműség, a másik ostobaság, de a végeredmény ugyanaz. Mindenekelőtt konstatálni kívánom, a mit ismételten voltam bátor talán említeni, hogy mi sem talpfát, sem szenet más utón, mint versenytárgyalás utján nem szereztünk be. Két versenytárgyalásunk volt a talpfára : az egyik 1907-ben, a másik 1908-ban, az utóbbi megújítva 1909-ben. Az első versenytárgyalás eredménye volt a többek között az Bisler-féle szerződés, ama bizonyos 10 éves szerződés, a melyet kifogásolni méltóztatott. Erre utóbb térek rá. de méltóztassék megengedni, hogy előbb röviden végezzek az 1908-assal, t. i. annak illusztrálására csak, hogy lelkiismeretesen jártunk el ezen a téren, mert beszédemnek semmi más czélja nincs, mint hogy eljárásunknak korrektségét, óvatosságát és kötelességszeriiségét kimutassam. 1908-ban, a második versenytárgyalás alkalmával az ellenkezője történt annak, a mi az első nél. Mig az elsőnél csodálatos módon — bocsánat a frivolságért, de igy van — egyetlen egy közbenjáró sem volt a talpfa-szállitásnál, az 1908ikinál annál bővebben volt ebben részünk, sőt egy ilyennek nyomán tudomására jutott a minister urnak, hogy valaki egy darab talpfán egy koronánál többet akar nyerni. Ekkor arra határoztuk el magunkat, hogy ezt az egész versenytárgyalást megsemmisítjük. Uj versenytárgyalást irtunk ki, a melynek eredménye az volt, hogy az uj versenytárgyalásnál több mint egy millió koronával olcsóbban szereztük be ugyanazt a mennyiséget, a melyre az előbbi versenytárgyalás ki volt tűzve. Ezt csak illusztráczióul bocsátva előre, rátérek a másodikra, az Eisler-féle szerződésre. Azt hiszem, indiszki'écziót nem követek el, miután olyan irományoknak nyilvánosságra hozataláról van szó, a melyek már régen nyilvánosságra voltak hivatalos alakban hozva, a mennyiben egyrészt a ház asztalára tette le azokat még az előző kormány, másrészt annak a sajtópernek nyomán, a melyet végig kellett szenvednünk az államvasút! kezelésért, a bíróság előtt olvastattak fel ezek az irományok, tehát — mondom — azt hiszem, nem követek el indiszkrécziót, ha a házban ezeknek egy részét itt most röviden megismétlem. 1907-ben kiírás alatt volt 2,600.000 drb talpfa 1, 3, 5 és 10 évre való ajánlattétellel. Emiéi a versenytárgyalásnál volt az a hírhedtté vált Eisler-féle szerződés vagy ajánlat is. Bármily ökonómiával igyekszem is a ház türelme iránt lenni, de a magunk erkölcsi reputácziójáról lévén szó, méltóztassék megengedni, ha talán beszédemben hosszasabb is vagyok és egy részét felolvasom azon jelentésnek, a melvivel az államvasút ezt az ajánlatot kisérte (olvassa) : »Mivel már a jelen versenytárgyalásnál az 1909. és 1910. évi szállításra elfogadásra javaslatba hozott maximális árak is magasabbak, mint a mellőzni kivánt Grünmann-féle ajánlat kivételével a javasolt bükk-talpfák átlagos költségei, és mivel az eddigi áralakulásokból biztosan következtethető, hogy már a legközelebbi versenytárgyalásnál a tölgydákért az ezekre nézve most javasolt maximális áraknál magasabb árakat is kénytelenek leszünk fizetni, éj^en ezért és az alább felsorolandó indokok alapján tisztelettel kérjük, hogy az igazgatóságnak a folyó évi Julius hó 29-én megtartott XIII. összülésében hozott E. a. másolatban csatolt határozatát — a nagyméltóságú pénzügyministeriumnak az igazgatóság összülésében résztvett képviselője különvéleményének figyelmen kívül hagyásával változatlanul jóváhagyni.« (Mozgás.) Heltai Ferencz: Elutasította a ministerium ! Szterényi József: Bocsánatot kérek... Heltai Ferencz: A ministerium, mondom, elutasította. Szterényi József: Az indokokat méltóztassék meghallgatni. A pénzügyminister ur képviselője jobb szimattal birt, azt konstatálom. (Olvassa): »Eisler-czégnek az 1909. évtől 1918. év végéig terjedő tíz egymásután következő éven át évenként 400.000 darab bükk talpfa szállítására tett ajánlatát elvben elfogadni, bennünket pedig felhatalmazni méltóztassék, hogy Eislerczéggel az ajánlatában foglalt azon kikötésekre nézve, a melyeket módosítani kívánunk, tárgyalásokba bocsátkozhassunk s ezen részletkérdéseket véglegesen rendezhessük. A nagyméltóságú pénzügy T ministerium képviselője az általunk javaslatba hozott valamennyi ajánlat elfogadásához hozzájárul s osujmn csak az Eisler-féle tíz évre szóló, imént emiitett ajánlatra nézve jelentette ki, hogy annak elfogadását egyrészt a túlságos áremelkedés miatt, másrészt mivel előre magas árakat csinálnánk magunknak, — a maga részéről nem pártolhatja. A nagyméltóságú pénzügyministerium képviselőjének ezen aggodalmát nem oszthatjuk azért, mivel mint a VI. alatt csatolt összehasonlításból látható, az Eisler-czég ajánlata — a Schwarcz és Diósi-féle ajánlatok kivételével — olcsóbb mindazon ajánlatoknál, melyek 4, illetve 5 és 6 évre tétettek, és a melyeknek elfogadásához a nevezett
