Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

tik. országos iilés 19ií június 9-én, pénteken. 249 költségvetésének tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottság előadója az előadói székből gyakorolt súlyos kritikát az államvasutak igazgatása és gazdálkodása felett abból az időből eredőleg, a midőn az államvasutaknak működéseért az előző kormány volt felelős. Ezt a kritikát gyakorolta a pénzügyi bizottság tekintélye súlyának látszatával, mert bár tisztában vagyunk azzal mindnyájan, hogy a pénzügyi bizottságtól erre nézve felhatalmazva az előadó ur nem volt, tehát nem fejezte ki a bizottság határozatát és álláspontját, mégis a házon kivül azzal a látszattal bir, mintha itt a ház egy bizottsága foglalt volna állást az előző kormány ténykedésével szemben. Ez magyarázza meg azt a rendkivüli körülményt, hogy ily viszonyok között alkalmat kívántunk adni a t. háznak saját magának, tehát a ház jelenlegi többségének, — és itt nem egyénileg, hanem az előző kormány jelenlegi képviselőtagjainak egyetértésével és elsősorban a volt kereskedelemügyi minister úrral egyetértésben tettem meg azt az inditványt — hogy saját maga meggyőződjék arról, vájjon jogos-e az a kritika, mely ténykedésünk felett gyakoroltatott, s melyre nézve szivesen konozedálom, hogy maga a t. előadó ur, az indítvány megtétele után, alkalmat vett magának annak hangsúlyozására, hogy semmiféle személyes motivum, semmiféle személyes momentum, semmiféle egyéni támadás vagy gyanúsító czélja az ő kritikájának nem volt. Ne méltóztassék tehát azt hinni, hogy most személyes harczról van szó. Itt kizárólag csak tárgyi kérdésről, ténykörülményekről és arról lehet szó, vájjon az a kormány, a melynek ténykedése birálat tárgyává tétetett, helyesen, kötelességszerű óvatossággal és körültekintéssel gazdálkodott-e az államvasutak körében, igen vagy nem ? .(Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ezeket, mint indítványomnak, hogy ugy fejezzem ki magamat, erkölcsi indokait előrebocsátva, rátérek a kereskedelemügyi táreza költségvetése t. előadójának kritikájára, illetőleg indítványom megokolására. A t. előadó ur kritikáját négy pontban bátorkodom összefoglalni, mert nem akarom a t. házat fárasztani azzal, hogy beszédének általam inkriminált részét felolvassam, hisz úgyis elég hosszú ideig vagyok kénytelen a t. ház figyelmét igénybe venni. Ez a négy pont a következő : először az államvasutak üzleti eredményének megromlását, illetőleg megrontását összefüggésbe hozza a talpfaés szén-beszerzéssel és azt a vádat emeli, hogy az üzleti eredmények oly tekintélyes megromlásában, mint a minővel szemben állunk, ezen két tényezőnek jelentős része van. Másodszor, a talpfákra forditott költségek ijesztő mértékben emelkedtek és fel is olvasta a t. képviselő ur az utolsó tiz évben utalványozott összegeket, a melyeknek különösen kétévi részlete, nem csodálom, abban a beállításban, a melyben történt, mozgást idézett elő a napló szerint a t. házban. A támadás harmadik pontja arra vonatkozik, hogy habár rendkivüli "mennyiségű talpfa állott is az államvasutak renJÍCÉPVH, NAPLÓ 1910—1915, vra. KÖTET. delkezésére ama rendkivüli beszállítások folytán, melyeket a beszéd felemiitett, mi mégis szükségesnek vagy indokoltnak tartottuk ujabb beszerzéseket eszközölni, még hozzá, hosszú lejáratú szerződéseket kötni. Es végül a negyedik pontban a t. előadó ur azt a legsúlyosabb támadást intézi ellenünk, hogy azt a bizonyos tizévi szerződést, mely itt a házban, a biróság előtt, a sajtóban annyi pertraktáczió tárgyát képezte, spekuláczióra használták volna fel az államvasutak és ebből milliókra menő károsodás származott az országra, ugy hogy végeredményben a mi gazdálkodásunk az országot milliókra menő károsodással sújtotta. Méltóztassanak megengedni, hogy egyenként foglalkozzam ezekkel az állításokkal, utoljára hagyva az üzleti eredményekre vonatkozó állítását a t. előadó urnak, mert a t. ház kegyes engedelmével leszek bátor rávilágítani arra, hogy tulaj donképen mi az oka az államvasutak pénzügyi eredménye megromlásának és mennyiben áll az összefüggésben a talpfabeszerzésekkel, illetőleg a szénszerződésekkel. A t. előadó ur a t. ház előtt felolvasta azokat az összegeket, a melyek a talpfákra utalványoztattak 1900-tól 1909-ig. 1900-ban volt 2,900.000 K. A többi évet átugrom, mert hiszen csak az 1905-ik évben kezdődik tulajdonképen a nagyobb emelkedés, és egyébként is megjegyzem, hogy egész beszédem folyamán különösen 1905-tel kivánom a mi tevékenységünket összehasonlítani, mert ez volt az utolsó, minket megelőző év. 1905-ben 6,500.000, 1906-ban 7,600.000, 1907-ben 10,400.000 — itt már kezdődött a mozgás a napló szerint — 1908-ban 19,800.000 — ismét nagy mozgás — és 1910-ben 10,700.000. Ismerve az "előadó ur alaposságát munkájában, teljesen elfogadom a számokat és nem kutatom a számok helyességét, mert feltétlenül bizom helyességükben. De engedelmet kérek, ily beállításban nem csodálkozom, ha a t. házban mozgást keltett az 1908. és 1909. évi adat. Es itt engedjen meg nekem a t. előadó ur, ha kritikát gyakorol egy ténykedés felett, akkor a tárgyilagosságban odáig is el kell menni, hogy a kritikának alapjait is lerakja. A t. előadó ur t. i. felsorolván igy az összegeket, tényleg óriási emelkedésről van szó, de nem mondotta meg sem azt, hogy mennyi a lefektetett talpfák száma 1900-ban, illetőleg 1905ben, továbbá 1908 és 1909-ben és mi az áremelkedés azon években ? Ha megmondotta volna az előadó ur azt, hogy 1900-ban két millió darab talpfáról volt szó kereken, 1908-ban az államvasutak előirányzata szerint 3.360.000-ről — mert az előadó ur nem vette figyelembe a beruházásokat — és 1909-ben 3,400.000-ről, tehát 1900-zal összehasonlítva 1,360.000,1909-czel összehasonlítva pedig 1,400.000 darabbal több ; ha hozzátette volna az előadó ur •azt is, hogy az államvasutak kimutatása szerint 1900-tól 1909-ig az elsőrendű tölgyfa ára — kerek számokat véve — 90%-kal, a másodrendű tölgyfa ára 161%-kal, a bükkfa ára pedig 80—100, tehát 32