Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

244 173. országos ülés 1911 június 8-án, csütörtökön. ügyosztáty főnökének eltávolítását kérte a minister úrtól, de viszont azt a másik álláspontot sem fogadhatom el, a melyet Haszár Károly t. képviselőtársam képviselt, midőn határozottan követelte, hogy az ügyosztály vezetésében változás ne következzék be. Én egy másik szempontra kívánom terelni a figyelmet, azokra a panaszokra, a melyek az egész országban a középiskolai tanárság részéről e tekintetben elhangzottak. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbalon.) Áz egyik panasz pl. azt mondja, hogy a megüresedett középiskolai tanári állásokra rendszerint nem hirdetik meg a nyilvános pályázatot; ha hirdetnek, nagyon sokszor megesik, hogy megszorítják a pályázók körét azáltal, hogy csakis állami pénztárból fizetett tanárokat fogadnak el pályázókat, illetve az ilyeneket előnyben részesitik és így az autonóm felekezeti és a községi szolgálatban lévőket úgyszólván kirekesztik. A másik panasz szerint sérelmes az, hogy az állami középiskolákban megüresedett állásokat nagyrészt katholikus tanárokkal töltik be, megüresedett állások ennek folytán csupán csak a katholikus felekezeti középiskoláknál keletkezhetnek, a melyekre természetesen a más vallású középiskolai tanárok nem is pályázhatnak. Hasonlóképen bántó panaszképen tüntettetik fel az is, hogy a fővárosba, a hová olyan sokan vágyakoznak, nagyobbrészt — aránytalanul nagyobb számmal — jutnak a katholikus középiskolákban alkalmazott, tehát katholikus felekezetű tanárok, és ez az igazságtalan és méltánytalan eljárás a tanárság katholikus részében a hatalom iránt való devóczió érzését, más vallásuakkal szemben bizonyos felsőbbségi érzést támaszt, a nem-katholikusokat pedig a visszaszorítás és a mellőztetés folyton fokozódó keserűséggel tölti el, szóval, ez állandó tápláléka a felekezetek közötti béke megzavarásának és az egymás iránt támasztható gyűlölködés kifejlődésének. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Kozma Andor t. képviselőtársam különösen kiemelte, hogy a magyar kultúrának a jövője a középiskola kérdésével elválaszthatatlanul összefügg és a középiskolai tanítás szerencsés megoldása biztosítja Magyarország kulturális fejlődését és felvirágzását. Csodálatos dolog, hogy épen a középiskolai oktatás ügyének vezérférfia a ministeriumban nem szakember, a mi miatt a tanárság panasza teljesen indokoltnak és jogosultnak tűnik fel, annyira, hogy 1910 november 7-én és 8-án az Országos Középiskolai Tanáregyesület kongresszusa indokoltnak és czélszerűnek látta meghozni, és indíttatva érezte magát a kultuszminister úrhoz felterjeszteni egy olyan határozatot, a melynek konsziliáns álláspontját magam is helyeslem és elfogadom. Ez a határozat a következőket mondja (olvassa) : »A kongresszus tiszteletben tartja a vallás- ős közoktatásügyi minister urnak azt a jogát, hogy tetszés szerint szemelje ki bizalmi tanácsosait, azonban a középiskolai ügy helyes fejlődése érdekében kéri őnagyméltóságát, hogy a mikor e jogának gyakorlására legközelebb alkalma nyílik, bizalmával tisztelje meg a gyakorlat embereit és a központi admiiiisztrácziót bízza ismét szakférfiura. T. képviselőház ! Sajátságos helyzet az Magyarországon, hogy a mikor a középiskolai oktatás jövőjével a magyar kultúra jövője a legszorosabb összefüggésben van, mégis ilyen helyzettel állunk szemben. Hasonló ez a helyzet ahhoz, a melyet a a közegészségügy terén találunk, hogy az ország közegészségügyének főfelügyelői székében — tudomásom szerint — egy jogászember ül. Én azt tartom, t. ház, hogy ezt a kérdést tisztán és kizárólag a magyar kultúrának, a magyar közoktatásügynek érdekei szempontjából kell szemügyre venni, ebből a szempontból kell megoldani, és akkor mindenki jogosultnak és indokoltnak találja azt a kívánságot, hogy a magyar kultúra egy ilyen óriási fontosságú tényezőjének, a középiskolai közoktatásügynek vezetése szakember kezébe kerüljön. Bátorkodom e tekintetben az igen t. kultuszminister ur kegyes figyelmébe ajánlani egy nagy és nemes példaképet. Méltóztatnak tudni, hogy a néjsoktatás ügyének a legnagyobb szolgálatokat az elhunyt Gönczy Pál tette. Az övé az a nagy érdem, a mely a népiskolai oktatásügynek fejlődésében az elmúlt két évtizedben eléretett, és ő egyszerűen néptanítói sorból emelkedett fel erre a magas állásra. Én csak azt bátorkodom a mélyen t. kultuszminister ur figyelmébe ajánlani, hogy keresse és bizonyára meg is fogja találni a középiskolai közoktatásnak is azt a Gönczy Pálját, a ki ennek a középiskolai kérdésnek szerencsés megoldásához fogja elvezetni a tanügyet, s ezzel a minister ur ép olyan emlékezetessé fogja tenni nevét a magyar közművelődés történetében, mint az uj egyetem felállításával. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most még, habár rövidre szándékozom is fogni felszólalásomat, bátorkodom felhívni a t. ház figyelmét a népoktatásügyre vonatkozó egynéhány észrevételemre. (Halljuk ! Halljuk!) 1868 június 23-án, a midőn báró Eötvös József az 1868 : XXX. törvényczikké vált törvényjavaslatot benyújtotta, azt a kijelentést tette, hogy a népnek értelmi emelésében fekszik meggyőződése szerint legelsősorban e haza egész jövője és hogy valamint alkotmányunk alapja demokratikus, ugy egész közoktatásunknak alapját is a népnevelésben kell keresnünk. Ezek igen szép szavak, melyeknek helyességét ma is elismeri mindenki. De én bizonyos rezignáczióval kérdezem a t. házat, hogy vájjon a közoktatásügy vezérférfiait ma is ugyanez a szellem lengi-e át, a mely Eötvös József nyilatkozataiból sugárzik felénk ? Bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni azokra a nagy fontosságú és nagy jelentőségű nyilatkoza-