Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

173. országos ülés 1911 június 8-án, csütörtökön. 227 Épen azért a gyermekről élete első pillanatától kezdve gondoskodni kell. Csak ha az emberek nagy tömegeiről való gondoskodás megtörtént, akkor lehet fejleszteni a további intelligencziát, akkor lehet építeni uj középiskolákat, csak akkor lehet létesiteni uj egyetemeket. A míg azt látom a kultusztárczában, hogy az állami hivatalnokok internátusa számára az állam, egy millió koronát szavaz meg és ebben az évben még százezer koronát, kérdem, hol van egy olyan internátus, a melyben azon iskolázatlan felnőttek volnának elhelyezve, a kik tanulni akarnak ? Igazán teljes tisztelettel a munkások iránt és örömmel kell megállapítanom, hogy a mikor Váczott az államfogházban voltam, kollégáim a munkásosztályból foglalkoztak továbbképzésükkel, sok pénzt költöttek könyvekre. Igazán bámulatos, hogy egyszerű szabólegények, iparoslegények micsoda mohósággal tanulnak és hallgatnak mindenféle tanítást annyira, hogy az egyik kollegám — gondolom, szabó volt — tragédiát iparkodott írni. (Derültség jobhjelol.) Elnök: Csendet kérek! Juriga Nándor : En megbecsülöm benne határozottan azt az isteni szikrát, a mely benne van, azt az éhséget a tanulás iránt. Várhatott ő, várt is bizonyára, de benne volt az a szikra, hogy ő tanulni akart 30 esztendős korában, a mi bizony ebben a korban sok intelligens emberből kihalt, Tanult éjjel-nappal, hogy tudjon, hogy megalaj>ozza világnézletét. A mikor különböző internátusokról hallok középiskolák számára, a mikor látom az állami tisztviselőknek milliónyi befektetéssel létesítendő internátusát, akkor azt hiszem, lehetne az országban olyan internátus is, a hova a felnőttek csakugyan elmehetnek és ott tanulhatnak egy-két évig és művelődhetnének abban az irányban, a mely irány hivatásuknak és az ő általános kultúrájuknak elsősorban felel meg. És talán nem is kerülne egy ilyen intézmény többe, mint egy millió koronába. Egy ilyen internátusnak volna jelentősége és haszna. Azokat az internátusokat, a melyeket a nagyméltóságú minister ur hangsúlyozott, mint olyanokat, a melyeket létesiteni akar, én igazán nem fogadnám szívesen, bár a minister ur jóakarata és ideálizmusa minden tiszteletet megérdemel. Azok az intcrnátusok csak uj szellemi kaszárnyák lennének egy jó internátusi nevelés sem érvén fel csak a középszerű családi .neveléssel is. Az internátus kiragadja a gyermeket a társadalomból, csinál belőle egy szellemi uniformísos embert, egy egyenruhás lelkű embert, a kinek kaptafára húzza individualitását, kiöli azt és egyáltalában nem fejleszti ugy, hogy annak idején megfelelő és alkalmas legyen az emberi társadalomban. Sokkal egyszerűbb és szerényebb viszonyok között, de családban nőni fel mindig többet ér, mint a legkitűnőbb, a legideálisabb és a legrendszeresebb internátusokban. Mert ha mást nem nélkülöz is az a gyermek, mindenesetre nélkülözi a szüleivel és testvéreivel való érintkezést s ig3>sokkal üresebb érzelmű ember lesz belőle, sokkal kevesebb érzéke lesz a társadalom iránt, sokkal több egoizmus és szellemi kaptafaság lesz benne, mint szeretet, együttérzés és harmónia embertársaival. Én tehát sem pedagógiai, sem társadalmi szempontból nem tarthatom helyesnek ezt az internátusi irányzatot. Az internátusokban hermeticze el akarják zárni a gyermekeket bizonyos irányzatoktól. Az internátusokon erős ablakok vannak, melyeken semmiféle kulturszellő be nem fúj, Erős vasrácsos ablakok mögött vannak a gyermekek, melyeken át szabadabb irányzatok be nem juthatnak, hogy mikor az a gyermek az internátusból kikerül, egyenruháslelkü ember legyen a társadalom számára, a melyben azután mintegy gép fog dolgozni, gondolkodás nélkül, vakon. Mikosevits Kanut: Jobb, ha a szabó tragédiát ir i (Halljuk ! Halljuk !) Juriga Nándor: Sokkal helyesebb volna a tanulók helyzetén olyképen segíteni, hogy a vasúti menetrendet okosabban osztanák be. Milyen szép volna pl., ha a tanítás kezdetének idejére, mondjuk reggeli fél nyolcz órára, egy-egy vonat mindig elvihetne a gyermekeket a városokba, a hol iskolák vannak. A mostani körülmények között azonban még a vasúti menetrend sem áll a kultúra szolgálatában, hanem az üzletében, (Derültség.) pedig ez oly csekélység, oly parva sapientia, a melynek igazán nagy fontossága volna a kulturéletre. Akkor csakugyan a megfelelő időben érkező vonatok mindenünnen hoznák a tudományszomjas gyermekeket tanulásra, nevelésre, oktatásra. Ilyképen a falusi gyermekek is, a környékbeli gyermekek is, könnyebben járhatnának esetleg magasabb iskolákba, míg így a városba a költségek miatt nem mehetnek. T. ház! Bátorkodom áttérni ezek után a kulturszempontra, a melyet ugy fejeztem ki beszédem elején, hogy a minister ur szellemében felekezeti uralmat látok. Nem ugy érteni ezt, a mint mondják, hogy uralkodnak a felekezetek, hanem azt értem : felekezetek segítségével meguralni az embert. E szellem jellemzésére bátorkodom felhozni egy adatot : 20.317. számú hivatalos ministeriumi irat (olvasna) : Másolat. A magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minister 140.318/1910. szám. Méltóságos és főtisztelendő püspök, gróf ur ! Trencsén vármegye főispánja Kluch János alsószücsi római katholikus leikészről a következőket jelenti : Kluch János alsószücsi lelkész mindig ultra-tót érzelmű volt, azonban csendesen viselkedett egészen a két utolsó országgyűlési mozgalom megindításáig, a mikor a tót nemzetiségi pártnak szolgálatait felajánlva, annak érdekében nem csekély tevékenységet fejtett ki és tót nemzetiségi mivoltát leginkább a folyó évben lefolyt képviselőválasztás alkalmával demonstrálta az által, hogy a Hodzsa Milán által Trencsénben összehívott tót nemzetiségi gyűlésen az elnöki tisztet viselte és a tót túlzókkal az érintkezést 29*