Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

íőS. országos ülés i91i május 23-án, kedden. 11 hátrányokat; nagyon szerencsések volnánk, ha mindnyájan egy kicsit javíthatnánk az emberi ter­mészeten és többet foglalkoznánk sorsunk előnyös mint hátrányos oldalaival. Különben én azt a meleg óhajtást akarom ki­fejezni, hogy most, midőn a tanári kar, mondhatni, csaknem teljesen czélt ért, most, midőn alig van már egy pár detail-kivánsága a tanári karnak, me­lyeknek, megoldása, gondolom, szintén inkább csak kisebb vagy nagyobb idő kérdése lehet, csendesül­jenek el mindazok a hullámok, melyeket ez a moz­galom felvert, felejtsük el a zavaró inczidenseket, melyekkel esetleg járhatott és a magyar tanári kar azzal a megelégedést keltő tudattal, hogy a magyar törvényhozás és a magyar társadalom honorálta az ő jogos kívánságaikat, megadta nekik azt, a mi megilleti őket, feküdjék egész lélekkel, egész ere­jével arra a magasztos hivatásra, a mely rá vár. (Helyeslés jobbfelől.) Talán senkinek, egyetlen egy társadalmi réteg­nek sincs olyan messze kiható befolyása a nemzet jövőjére, mint a középiskolai tanári karnak, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) rr.ert talán épen a középiskolai tanári karnak van leginkább módjá­ban befolyást gyakorolni, ennek a nemzedéknek egész szellemi és erkölcsi életére, a mely vezetni fogja a magyar társadalmat a jövő generácziókban. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Egyetlen foglalkozási ága sincs az országnak, a melyik a nemzeti kultúrá­nak előbbre vitele terén oly nagy lehetőségekkel rendelkeznék, oly nagy hivatás és feladat előtt állana, mint a tanári kar. Erezze át a tanári kar ezt a hivatását, vigye bele ebbe a munkába élete erejének legjavát és fejtsen ki most már, az anyagi gondoktól legalább nagy részben fel­szabadult lélekkel mentől mélyebb, mentől szebb és mentől igazabb tevékenységet a kultúra fel­virágoztatása, terjesztése és ápolása körül. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És ha ez a munka ellen­tétekkel, nézetkülönbségekkel, véleményharczok­kal, súrlódásokkal jár, attól ne ijedjen meg. Ebben sincs semmi baj, Mert élet küzdelem, harcz' és súrlódás nélkül nem képzelhető. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Csak azoknak a nagy összekötő kapcsok­nak kellene a dolgok mélyén megmaradniuk, a melyek magyar embert magyar emberrel minden körülmények között, minden ellentétek alatt és fölött is össze keü hogy tartsanak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A nemzeti egységnek és a társadalom külön­böző rétegei közötti belső békének a kapcsai azok, a melyeket ápolni hivatása minden magyar embernek, de talán senkinek sem inkább, mint annak a társadalmi rétegnek, a melynek gondjaira bizta a magyar állam és a magyar társadalom a jövő nemzedék lelki életének ápolását. (Ugy van !) És épen ezért lehetetlen meg nem emlékez­nem azokról a sok tekintetben szomorú jelensé­gekről, a melyek egész kulturális életünkben felmerülnek és a melyek mindjobban átcsapnak iskolai életünkre, közoktatási szerveinkre is. (Hall­juk ! Halljuk!) Értem a szektariánizmusnak azt KÉPYH. NAPLÓ 1910—1915. Tin. KÖTET. a hódítását, azt a térfoglalását, a melyet oly szomorúan tapasztalunk minden téren (Hall­juk ! Halljuk !) Oly mellékes, hogy hol kezdődött. Talán tényleg bizonyos elvakult, túlbuzgó, el­maradt vallásfelekezeti törekvésekben kezdődött a nemzeti kultúra egységének ez a megbontása de kétségtelen, hogy ma már nem az egyedüli, sőt talán nem is a legnagyobb veszedelem, hanem ezzel a szektariánizmussal szemben ott találjuk a másik veszedelmet, az egyedül üdvözitőjatheiz­musnak és kozmopolitizmusnak veszedelmét. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Taps balfelől.) Itt sub rosa legyen szabad mindjárt tiltakoz­nom az ellen, hogy ezt a végtelenül fontos és vég­telenül veszélyes jelenséget ismét hamis czégér alatt igyekezzünk forgalomba hozni. Két adresszre küldik nagyon gyakran ezeket a törekvéseket. Az egyik inkább fél szavakban, sub rosa, a másik nagyon nyíltan. Végzek először az elsővel. Többé-kevésbbé a sorok között, de igen divatossá lesz kapcsolatba hozni ezt a materiahsztikus. anarchisztikus irányt' a zsidósággal. Én ez ellen ünnepélyesen és határozottan tiltakozom. (Helyes­lés jobbfelől.) Én azt hiszem, a zsidóság kebelében is megférnek a legkülönbözőbb szellemi irányok. Azt hiszem, a legsötétebb vakbuzgóságtól az atheizmusig felmutat az a zsidóság is igen külön­böző szellemi törekvéseket. Ebből tehát egy ujabb izgatásra nem szabad táplálékot meríteni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) és nem szabad ezzel uj abb üszköt dobni a magyar nemzeti társadalomba. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A másik, nézetem szerint szintén nem helyes czégér, a mi alá nemcsak ellenfelei a mozgalomnak, de barátai is igyekeznek azt soroltatnia a szabad­kőmivesség. T. képviselőház! Én nem vagyok szabadkőmives, nem is igyekeztem ennek a moz­galomnak titkaiba belehatolni, de azért egyet tudok : tudom azt külföldi és hazai példákból, hogy a szabadkőmivesség magában véve nem azono­sítható sem az atheizmussal, sem a materializmus­sal, sem a hazaellenességgel. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Hogy egyebet ne mondjak, az köztudomású tény, hogy boldogult Vilmos német császár szabad­kőmives nagymester vagy nem tudom micsoda volt, pedig azt hiszem, nem volt sem atheista, sem hazaellenes, talán még antimilitarista sem. (Élénk derültség.) És tudom azt a magyar törté­nelemből és tudom azt magyar példákból, hogy igen mérsékelt gondolkozású és igen vallásos ér­zelmű emberek előkelő szerepet játszottak a magyar szabadkőmivességben. Én tehát csak ezekből a közkézen forgó té­nyekből vonhatom le azt a tanúbizonyságot, hogy a szabadkőmivesség fejthetett ki bizonyos propa­gandát az egyházi orthodoxia ellen is, minden­esetre a gondolkodás szabadsága mellett, nem a, szabadgondolkozás mellett, a mit ma értenek alatta, (Derültség.) hanem a gondolkodás valódi szabadsága mellett és fejthetett ki igen intenzív, humanisztikus munkát az alsóbb néposztályok 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom