Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

íőS. országos ülés i91i május 23-án, kedden. 11 hátrányokat; nagyon szerencsések volnánk, ha mindnyájan egy kicsit javíthatnánk az emberi természeten és többet foglalkoznánk sorsunk előnyös mint hátrányos oldalaival. Különben én azt a meleg óhajtást akarom kifejezni, hogy most, midőn a tanári kar, mondhatni, csaknem teljesen czélt ért, most, midőn alig van már egy pár detail-kivánsága a tanári karnak, melyeknek, megoldása, gondolom, szintén inkább csak kisebb vagy nagyobb idő kérdése lehet, csendesüljenek el mindazok a hullámok, melyeket ez a mozgalom felvert, felejtsük el a zavaró inczidenseket, melyekkel esetleg járhatott és a magyar tanári kar azzal a megelégedést keltő tudattal, hogy a magyar törvényhozás és a magyar társadalom honorálta az ő jogos kívánságaikat, megadta nekik azt, a mi megilleti őket, feküdjék egész lélekkel, egész erejével arra a magasztos hivatásra, a mely rá vár. (Helyeslés jobbfelől.) Talán senkinek, egyetlen egy társadalmi rétegnek sincs olyan messze kiható befolyása a nemzet jövőjére, mint a középiskolai tanári karnak, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) rr.ert talán épen a középiskolai tanári karnak van leginkább módjában befolyást gyakorolni, ennek a nemzedéknek egész szellemi és erkölcsi életére, a mely vezetni fogja a magyar társadalmat a jövő generácziókban. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Egyetlen foglalkozási ága sincs az országnak, a melyik a nemzeti kultúrának előbbre vitele terén oly nagy lehetőségekkel rendelkeznék, oly nagy hivatás és feladat előtt állana, mint a tanári kar. Erezze át a tanári kar ezt a hivatását, vigye bele ebbe a munkába élete erejének legjavát és fejtsen ki most már, az anyagi gondoktól legalább nagy részben felszabadult lélekkel mentől mélyebb, mentől szebb és mentől igazabb tevékenységet a kultúra felvirágoztatása, terjesztése és ápolása körül. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És ha ez a munka ellentétekkel, nézetkülönbségekkel, véleményharczokkal, súrlódásokkal jár, attól ne ijedjen meg. Ebben sincs semmi baj, Mert élet küzdelem, harcz' és súrlódás nélkül nem képzelhető. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Csak azoknak a nagy összekötő kapcsoknak kellene a dolgok mélyén megmaradniuk, a melyek magyar embert magyar emberrel minden körülmények között, minden ellentétek alatt és fölött is össze keü hogy tartsanak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A nemzeti egységnek és a társadalom különböző rétegei közötti belső békének a kapcsai azok, a melyeket ápolni hivatása minden magyar embernek, de talán senkinek sem inkább, mint annak a társadalmi rétegnek, a melynek gondjaira bizta a magyar állam és a magyar társadalom a jövő nemzedék lelki életének ápolását. (Ugy van !) És épen ezért lehetetlen meg nem emlékeznem azokról a sok tekintetben szomorú jelenségekről, a melyek egész kulturális életünkben felmerülnek és a melyek mindjobban átcsapnak iskolai életünkre, közoktatási szerveinkre is. (Halljuk ! Halljuk!) Értem a szektariánizmusnak azt KÉPYH. NAPLÓ 1910—1915. Tin. KÖTET. a hódítását, azt a térfoglalását, a melyet oly szomorúan tapasztalunk minden téren (Halljuk ! Halljuk !) Oly mellékes, hogy hol kezdődött. Talán tényleg bizonyos elvakult, túlbuzgó, elmaradt vallásfelekezeti törekvésekben kezdődött a nemzeti kultúra egységének ez a megbontása de kétségtelen, hogy ma már nem az egyedüli, sőt talán nem is a legnagyobb veszedelem, hanem ezzel a szektariánizmussal szemben ott találjuk a másik veszedelmet, az egyedül üdvözitőjatheizmusnak és kozmopolitizmusnak veszedelmét. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Taps balfelől.) Itt sub rosa legyen szabad mindjárt tiltakoznom az ellen, hogy ezt a végtelenül fontos és végtelenül veszélyes jelenséget ismét hamis czégér alatt igyekezzünk forgalomba hozni. Két adresszre küldik nagyon gyakran ezeket a törekvéseket. Az egyik inkább fél szavakban, sub rosa, a másik nagyon nyíltan. Végzek először az elsővel. Többé-kevésbbé a sorok között, de igen divatossá lesz kapcsolatba hozni ezt a materiahsztikus. anarchisztikus irányt' a zsidósággal. Én ez ellen ünnepélyesen és határozottan tiltakozom. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, a zsidóság kebelében is megférnek a legkülönbözőbb szellemi irányok. Azt hiszem, a legsötétebb vakbuzgóságtól az atheizmusig felmutat az a zsidóság is igen különböző szellemi törekvéseket. Ebből tehát egy ujabb izgatásra nem szabad táplálékot meríteni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) és nem szabad ezzel uj abb üszköt dobni a magyar nemzeti társadalomba. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A másik, nézetem szerint szintén nem helyes czégér, a mi alá nemcsak ellenfelei a mozgalomnak, de barátai is igyekeznek azt soroltatnia a szabadkőmivesség. T. képviselőház! Én nem vagyok szabadkőmives, nem is igyekeztem ennek a mozgalomnak titkaiba belehatolni, de azért egyet tudok : tudom azt külföldi és hazai példákból, hogy a szabadkőmivesség magában véve nem azonosítható sem az atheizmussal, sem a materializmussal, sem a hazaellenességgel. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Hogy egyebet ne mondjak, az köztudomású tény, hogy boldogult Vilmos német császár szabadkőmives nagymester vagy nem tudom micsoda volt, pedig azt hiszem, nem volt sem atheista, sem hazaellenes, talán még antimilitarista sem. (Élénk derültség.) És tudom azt a magyar történelemből és tudom azt magyar példákból, hogy igen mérsékelt gondolkozású és igen vallásos érzelmű emberek előkelő szerepet játszottak a magyar szabadkőmivességben. Én tehát csak ezekből a közkézen forgó tényekből vonhatom le azt a tanúbizonyságot, hogy a szabadkőmivesség fejthetett ki bizonyos propagandát az egyházi orthodoxia ellen is, mindenesetre a gondolkodás szabadsága mellett, nem a, szabadgondolkozás mellett, a mit ma értenek alatta, (Derültség.) hanem a gondolkodás valódi szabadsága mellett és fejthetett ki igen intenzív, humanisztikus munkát az alsóbb néposztályok 3