Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-172
Ő16 Í7á. országos ülés 191Í június 7-én, szerdán. függ, törekedtem arra, hogy előadásomban a kongregáczió kérdését ugy világítsam meg, hogy nekem semmi szín alatt se kellessen ehhez a kérdéshez több szót szólani. Az én kérésem azokhoz az urakhoz, a kik ebben a dologban engem támadásaikkal megtiszteltek, nem az, hogy engem megezáfolni törekedjenek, vagy a megczáfolást feladják. Az én kérésem az, hogy ők, a kik közül az egyik béketűrésről beszélt és igen szépen mondotta, hogy nem akar olyan békét, a melyből a béke a mienk, a liberálisoké, a tűrés pedig az övék: ugyanezt reánk is alkalmazza. És az én kérésem az, hogy értelmezze a béketűrést a hogy akarja, de ismerje el, hogy mi mindenesetre béketűrésünknek számos jelét adtuk, mert mi a kongregáczió ügyében először most szólalunk fel, jóllehet mi liberálisok régóta észleljük a bajt, a mely jóformán hónapról-hónapra komolyabb lesz. A mi kérésünk az, méltóztassék akár béketűrő, akár nem, a békét megcsinálni. (Helyeslés jobbfelől.) Rakovszky Béla: Egyoldalúkig ? Várady Zsigmond: Ez az önök kezében van. Mi részünkről nem tehetünk egyebet, mint hogy előterjesztjük kérelmünket és panaszunkat. Nem támadást akarunk mi intézni a vallás, az egyház vagy akár a kongregácziók ellen, mi azt akarjuk, hogy a minister ur és — minthogy önök behozták ezt a kérdést a t. ház tanácskozásaiba — teljes joggal — de önök hozták be . . . Molnár János: Megfelelek ! Várady Zsigmond: ... most már legyenek szívesek ez aggályokat és panaszokat önök is fontolóra venni. Ne csak azt méltóztassanak látni, a mi saját kongregácziói szabályaik és saját értelmezésük körzetén belül lelki szemünk előtt felmerül, méltóztassanak meglátni, hogy ezen a körzeten és világnézleten lávül is nagymennyiségű magyar állampolgár van, a kik szeretnének békességben együtt élni, együtt dolgozni, sőt néha együtt szavazni is az ország katholikus közönségével; méltóztassanak meggondolni, mennyiben, s hogyan lehet ez aggályokat, panaszokat orvosolni, s a nemzet testébe a kongregácziók révén bekerülő fulánkot onnan kihúzni; az önök kezében van az orvoslás módja, azoknak a férfiaknak kezében, a kik a többi társadalommal szemben már amúgy is túlságosan szembeállított katholikus társadalmat hivatva vannak vezetni. Es ezzel felelni akarok azon felszólalásokra is, a melyekkel a nevelésügy körébe tartozó és a kongregácziókon túlterjedő radikális eszméket és azokra vonatkozó beszédeket méltóztattak a t. házban felolvasni. Mi nem reméltünk soha és nem is remélünk a t. minister úrtól olyan radikálisnak nevezett és híresztelt reformokat, a melyek az ő meggyőződésével, akár vallási, akár államférfiúi, meggyőződésével, ellentétben állanak, mi az ő lelkén erőszakot tenni nem akarunk. De azt már teljes joggal és egész bizalommal kívánhatjuk, hogy az iskola ne jusson klerikális járszalagra, hogy az egyház és vallás minden érintése nélkül a szabadelvűség érvényesüljön három helyen : a közpénzek felhasználásánál, a kinevezéseknél és az iskolák és társadalom irányításánál. A végrehajtó hatalom, a mely a mi exponensünk, a magyar politikai erők összességének exponense, az ne valljon szint se az egyik, se a másik felekezet mellett, se az egyik egyház egyesülete, sem a másik egyház egyesülete mellett, az a pénztárát csukja be mindenik egyház egyesülete előtt, az legyen pártatlan, s akkor mi tökéletesen nyugodtak vagyunk, hogy a kongregáczió kérdésében azt, a mi mit kérdésnek nevezünk, s a mit én aggály és panasz gyanánt mondottam el, meg fogja oldani, különösen, ha az önök szives jóakarata is hozzájárul ehhez, ennek a nemzetnek hagyományos magyar szabadelvűsége, szabadelvűségének tradicziói. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök'. Farkas Pál képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Farkas Pál: T. ház! Várady Zsigmond t. képviselőtársam előző beszéde alatt sértő kifejezést használtam Huszár Károly és Szmrecsányi György képviselőtársaimmal szemben. Ezekért az elnök ur már rendreutasított, mivel azonban átérzem azt, hogy ily pillanatnyi elragadtatásból eredő sértések a ház tanácskozási nyugalmát és méltóságát megzavarják, a háztól töredelmesen bocsánatot kérek. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Huszár Károly képviselő ur személyes kérdésben óhajt szólni. Huszár Károly (sárvári): T. ház! Közbeszólást használtam az imént a vita alkalmából, a mely egy teljesen ártatlan természetű megjegyzés volt. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Képviselőtársaim legnagyobb részének nem is volt alkalma azt a közbeszólást hallani és a képviselő urak, a kik most ily nagy megbotránkozással vannak, nem is tudhatják, hogy kívántam én azt motiválni. (Derültség jobbfelől.) Arról volt szó, hogy Haller István t. képviselőtársam közbekiáltott Várady Zsigmond képviselőtársamnak, hogy minden egyes egyesületben különböző véleményen vannak az emberek. Erre a túlsó oldalról többen azt kiáltották, hogy nem minden egyesületben van, igy s ha én jól hallottam, körülbelül ezt kiáltotta Farkas Pál t. képviselőtársam is. Én erre azt válaszoltam, hogy ön is ezért lépett ki a szocziológusok közül, ön is azért lett renegát a szocziológiában. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Igen ! Igen ! Ez az ! Renegát ! Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk ! balfdől.) Én nagyon sajnálom, ha akár a t. képviselő ur, a kire én ezt alkalmaztam, akár más, ezt ugy magyarázná, mintha én ezzel egyéniségében, becsű-, létében akartam volna sérteni Farkas Pál képviselő urat. Viszont semmiféle indok nem volt arra, hogy velem szemben Farkas Pál képviselő ur, a ki tényleg a szocziológiában és a szocziológiai társaságban, a melyhez tartozott, a vélemények