Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-172

2U 172. országos ülés 19: Várady Zsigmond : ... Nem mennek színházba ... Molnár János: Ne is menjenek! Várady Zsigmond : ... hangversenyeket és olyan felolvasásokat, a melyeket a kongregáczió nem ajánl, nem hallgatnak, korzón és sétatereken meg nem jelennek és mindenben követik a jezsuiták római kollégiumában székelő kongregácziót.« Haller István : Nincs más baja az országnak ? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Simonyi-Semadam Sándor : Ha nagyobb baj nincs Magyarországon, akkor boldog Magyarország. Várady Zsigmond: Ezek vezetnek oda, hogy erről a kérdésről, a melyhez én panaszok nélkül soha hozzá nem nyúltam volna, az egész országban a panaszoknak és a legkinosabb izgalmaknak légiója kelt fe). Haller István : Tudjuk, hogy honnan. Várady Zsigmond: Ne méltóztassanak befogni füleiket és behunyni szemeiket, ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezek tervszerűleg vannak csinálva. Haller István : De mennyire ! Várady Zsigmond: Ez rágalom. Méltóztassanak meghallgatni, hogy mit mondanak önöknek a zombori főgimnázium tanárai (olvassa) : »Sérelmesnek tartjuk az egyesület működését. Az ifjúság és az intézet jól felfogott érdekében szólalunk fel. Intézetünk állami intézet, melyben az egyenlőséget látjuk veszélyeztetve. Nemzetiségi vidéken, hol a magyarság minden erejét a nemzeti öntudat ébresztésére és fentartására kellene fordítanunk, a felekezeti különválás olyan erős hangsúlyozása, mint a milyet a kongregáczió czéloz, az erőket szétforgácsolj ifjúság kebelében olyan válaszfalakat emel, a melyek őket egy szent eszmében összeforrni nem engedik. Nálunk a felkezeti különbség nemcsak lelkiismereti kérdés, hanem faji, nemzetiségi különválást is jelent, és mi, kik az ellentéteket kiegyenliteni, tettrekész, türelmes és minden embertársát egyforma szeretettel ölelő ifjakat akarunk nevelni, fájdalmasan látjuk, az ifjúság magyar részének szigorú és titkos elkülönítését oly formán, hogy ezentúl közös munkára alig egyesíthetjük őket.« Haller István : Ismerjük már ezt a hangot! Elnök: Haller István képviselő urat figyelmeztetem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a tárgyalást. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Várady Zsigmond: A gyakorlati életből merítem e bizonyítékokat, mint bizonyítékaim harmadik csoportját és ugy állítom oda a képviselő urak elé, hogy ez olyan álláspont, a melyről előrebocsé-tottam, hogy ez nem az egyéni világomban megtermett lelki gyümölcs, hanem a való életből merített olyan panasz, a mely előtt önöknek, mint Magyarország nyugalmas haladásáért dolgozó törvényhozóknak, elzárkózniuk nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) ' június 7-én, szerdán. Azt mondják, hogy a- kongregácziók tisztán pietisztikus intézmény. Ha az, hogy van akkor, hogy a nagyváradi országos kongregáczió vezetőférfia az önök hivatalos kiadványának a múlt ;évi deczemberi száma szerint a következőképen nyilatkozott (olvassa) : »Már igy sem szorítkozott tevékenységünk a templomi falak közé: megteszszük kötelességünket a zöld asztalnál és megálljuk helyünket a közélet küzdő terein is«. (Helyeslések a balközépen.) Molnár János: Ez a helyes! (Folytonos zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Ez a czél! (Zaj.) Várady Zsigmond: Ezen a ponton t. képviselőház, nem tudjuk egymást megérteni. Szerintem a vallás az élet küzdőteréről eltávolítandó, (Általános helyeslés és taps.) a vallás szempontjainak pedig a zöld asztalnál nincs helye. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De nemcsak ez a szempont, hanem specziális politikai és pedagógiai ellenvetések is hozhatók fel. Én, mint szabadelvű ember, nem vonom kétségbe a magyar társadalom felnőtt polgárainak azt a jogát, hogy urak kongregáczió ját alakítsanak. En az ilyen kongregácziót, a melyet felnőtt emberek, saját elhatározásukból, akár vallási, akár politikai czéljuk kivitelére alakítanak, a törvényes kereteken belül tisztelem és szóvá nemcsak hogy a kultusztárcza keretén belül, de azonkívül sem kívánom tenni. Csak a hatalom ne szervezze. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) De az ifjúsági kongregáczió, egészen más. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A középiskola csak arra való, hogy ott tanítsanak. Tanítsák a hittant is, az erre rendelt órák alatt, a mig az a tantervben benne van; ez ellen egy szavam sincsen. De hogy a középiskolák tagjai felekezeti különbség szerint csoportokba osztassanak és ilyen megkülönböztetések tétessenek, ezt már helyeselni nem tudom. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) És itt megint ne méltóztassanak az én igénytelen egyéni véleményemet figyelembe venni, hanem méltóztassanak meghallgatni, hogy mit mond az ország hivatott tanártestületének egy része erre vonatkozólag (Olvassa) : »De vannak specziálisan iskolai és pedagógiai ellenvetéseink is, amelyek szerint egyenest iskolai szabályainkkal, pedagógiai elveinkkel és a középiskolai rendtartással jut ellenkezésbe az egyesület. Iskolai szabályaink szerint csak oly egyesület állhat fenn, a melynek felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül mindenki tagja lehet. És ime egy egyesület, mely tisztán egy felekezetiek számára áll fenn, sőt még az egy felekezetnek sem valamennyi tagja léphet oda be. Igaz, más vallású, tanuló nem is akarna egy katholikus egyesületbe belépni, de mivel indokolják és mentegetik a katholikus tanulók zömének kizárását ? Nem számolnak az alakítók a gyermeki léleknek különösen e fajta megszégyenítésekkel szemben megnyilatkozó érzékenységével, melynek áldatlan következményeivel már a közvélemény is oly gyakran kénytelen foglalkozni? És hogy ha önök ezt is, a tanároknak ilyen határozott és pedagógiai elveken alapuló, nem