Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

8 163. országos ülés Í9Í1 május 23-án, kedden. Iának nincs meg a létjogosultsága. Tisztelettel kérdezem, hogy hol van Magyarországon olyan népiskola, a melynek talán azért, mert magas tandíjhói tartották fenn, vagy bármi okból is, ne volna meg ma a létjogosultsága, a mikor annyi tanköteles nincs beiskolázva. (Ugy van! balfelöl.) Másrészt előfordul az áthárítás és az iskola létalapjának megrenditése a törvény végrehajtása következtében a legnagyobb helyeken is. Ilyen helyzet áll fenn p. o. magában Budapesten is, ilyen helyzet áll fenn pl. Kassán, Pozsonyban az evangélikus hitfelekezeti iskoláknál . . . Egy hang (a középen): Másutt is! Gstffy Lajos: . . . lehet, hogy másutt is, de •egyelőre csak ezekről van véletlenül tudomásom. Legyen szabad a helyzetet ecsetelnem csak az egyikre nézve, pl. Pozsonyra nézve, hogy a kép­viselőház láthassa, hogy való az, a mit mondok. . Pozsonyban az ev. hitfelekezet iskolájába 1100 tanköteles jár. Itt a tandijak akkép vol­tak megállapítva, hogy osztályok szerint... (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Ostffy Lajos: . . . emelkedett a tandíj, és pedig a magasabb osztályokban 21 koronán felül is emelkedett, tehát átlag lehet venni, mondjuk 20 koronás tandíjat. Már most 20 koronás tan­dijat számítva 1100 tanköteles után 22.000 korona tandíj járna. Azonban az a jaozsonyi egyházköz­ség, az az iskolafentartó hivatása magaslatán állva ugy is akkép járt el, hogy csak azoktól szedett tandijat, a kik voltaképen a tandijat könnyen megfizették és akarták is megfizetni, ugy hogy az összesen megjáró 22.000 korona tandíj he­lyett csak 9000 korona tandijat vett be éven­ként, a mi a megjáróhoz képest igen csekély összeg, de mégis tetemes, lényeges összeg egy népiskolának fentartásához. Most következik az 1908. évi XLYI. t.-cz. végrehajtása. Ez a tör­vény azt mondja, hogy 15 koronánál maga­sabb tandij nem kárpótolható. Jól van, még így is ki lehetne hozni 9000 koronát, mert 1100 tanköteles látogatta az iskolát. Csakhogy a kul­tuszministerium ragaszkodván a betűhöz, azt kivánja, hogy mutassák ki, hány tanköteles fizetett effektive tandijat. A mint látszik az előbbi adatokból, csak 45°/o-a a tanköteleseknek fizetett voltaképen tandijat, bár 15 K-nál sokkal magasabb tan­dijat; ennélfogva a tanköteleseknek csak ezen 45°/o-a után kárpótolja a kultuszministerium a tandijakat 15 koronájával, ugy hogy beáll az a helyzet, hogy a j)ozsonyi evangélikus iskolafen­tartó gyülekezet kap most bevételként 9000 K helyett összesen 4000 K-t, elmaradt 5000 K bevétele. Engedelmet kérek, akármilyen tekin­télyes és nagy legyen is az az iskolafentartó pozsonyi evangélikus gyülekezet, 5000 K bevételi csökkenést olyan igen könnyen nem nélkülöz­het. A törvény 3. §-ának rendelkezése teljesen illuzórius, ha olyan esetek fordulhatnak elő, hogy ilyen nagy összegeknek még a felét sem kapja meg az iskolafentartó. Mi ennek a kö­vetkezménye? Az, hogy most ezt a felénél is nagyobb összeget kénytelenek kivetni egyházi felekezeti pótadóban. És ki viseli most azt a terhet? Viselik olyan egyszerű, szegény egyháztagok is, kik addig tandij gyanánt nem fizettek semmit és most ezekre hárul át, holott olyanok lesznek mentesek, kik a 21 koronát eddig is egész könnyen és szívesen megfizették, mert ha nem fizették volna könnyen és szívesen, nem is szedte volna tőlük az iskola. Ez mindenesetre visszás helyzet és ugyanilyen helyzet fordul elő Buda­j>esten is az evangélikus iskolánál, azután Kassán is. Méltányos és igazságos lenne ezen segíteni és pedig akkép, hogy a törvény a maga ezél­zata szerint hajtassák végre; és ugy hiszem, fog is módot találni a' mélyen t. kultuszminis­ter ur arra, hogy ez az anomália orvosol­tassék. A másik kérdés, melyre a népoktatás ügyé­től egy nagy lépéssel továbbhaladva át kell tér­nem, a felsőbb oktatás köréhez tartozik és ez a a jogakadémiák kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt erről szólnék, meg kell emlékeznem arról, hogy igen nagy örömmel fogadtam és azt hiszem az országban mindenki hasonlókép fo­gadta a kultuszminister ur azon programmját, mely ujabb egyetemek felállításáról szól. De nem zárkózbatom el annak hangoztatásától, hogy addig, míg a népiskolák ügye olyan mizerabilis állapotban van hazánkban, mint a hogy arra előbb is rámutatni bátor voltam, addig az egye­temek felállítása és továbbfejlesztése nem olyan égetően sürgős. Elsősorban mindenesetre a nép­oktatás ügyének teljes kifejlesztéséről kell gon­doskodni, és azután kell áttérni arra a szép feladatra, mely — tudom jól — szintén elenged­hetetlen feladata egy kulturállamnak, az egyete­mek szaporitására. Ha már erről van szó, legyen szabad azt is megjegyeznem, hogy a harmadik, illetve szerintem harmadik és negyedik egyetem megvalósításánál a kultuszminister urnak a magyar állam nemzeti czéljait mindenesetre elsősorban kell figyelembe vennie, (Helyeslés a baloldalon.) és ezért én minden személyes vonat­kozástól eltekintve, mint a hogyan hallottam erdólyrészi honfitársaim részéről is teljesen önzet­lenül hangoztatni, annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a legközelebbi teendő az egyetemek felállítása terén a közfigyelmet az ország és magyarság szive felé, Szegedre és Debreczenre irányítani. (Élénk helyeslés és taps balfélöl.) Miként említettem, a nagy nemzeti czélokat szolgáló ezen magasabb fokú kulturális intéz­kedéseknek megvalósítása előtt is különös gond­dal, figyelemmel kell foglalkoznia a mélyen t, kultuszminister urnak azokkal a felsőbb oktatási intézetekkel, melyeket nem megvalósítani kell, hanem a melyek már megvannak, s a melyeknek ép azért, mert már a harmadik és negyedik

Next

/
Oldalképek
Tartalom