Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-169
128 169. országos ülés 1911 ségre törekvő magyarországi zsidó hitfelekezet e legnemesebb óhajtásának teljesedését talán hosszú időre így elodázni. Később, — ezek, mint hozzánk közelebb eső dolgok talán nem ismeretlenek a t. ház tagjai előtt — annak a kormánynak bukása után, a melynek Lukács György t. képviselőtársunk tagja volt, a zsidó hitfelekezet illetékes tényezői ismét azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, hogy végre-valahára vegye kezébe a kérdést és a reczepczióról szóló törvény folyományaképen igyekezzék a zsidó felekezet helyes autonómiáját megszerezni. E feliratára a zsidó felekezet illetékes tényezőinek választ adott a mostani t. minister ur elődje, gróf Ajjponyi Albert, egy leiratban felhívta volt az országos izraelita irodát, és illetőleg a községi kerületi elnököket, hogy adjanak neki irányt arra nézve, hogy milyen intézkedéseket és mily eljárást tart czélravezetőnek ez a testület az izraelita felekezet egységes szervezetének megalkotására nézve, mert hiszen ő azt tárgyalni óhajtja és az izraelita egyetemes gyűlést e czél elérése érdekében egybehívni szándékozik. Ez az első oly jelenség, a mely komolyan arra mutat, hogy a magyar államkormány vissza akar térni arra az útra, a melyet e nehéz kérdésben báró Eötvös József, az alkotmány helyreállítása idejében az első felelős magyar kultuszminister megjelölt. Mert az csakugyan nem tűrhető, hogy ez anarchisztikus állapotok fentartásával az a jog, a melyet a törvény adott meg, az egységes törvény, az egységes felekezetnek, a különböző kormányrendeletekkel különböző bcavatatlanságból származó közigazgatási intézkedésekkel daráitokra töressék. A kormány nem lehet e kérdésen más alapon, mint volt a magyar törvényhozás kezdettől fogva, úgyszólván egész ezer esztendőn át. Hozzáteszem, hogy nem lehet más alapon, mint a felekezetnek illetékes törvényes képviselete, a melyet szóhoz juttatott az első kongresszuson báró Eötvös József. Nem lehet azt eltűrni az alkotmányosság szempontjából sem, és erre hívom fel a t. ház minden tagjának figyelmét jtártkülönbség nélkül, hogy egy, az ország törvényei szerint közjogi értelemben is bevett vallásfelekezetnek belső ügyeit kormányrendeletekkel, ötletszerűen, a különböző pártok részéről jövő nyomás vagy mozgalmak hatása alatt, lehessen szervezni és igazgatni. Ez, t. ház, nem felel meg magának annak az alapfelfogásnak sem, a mely a törvényes bevettség alapja, gondolata, a mely éppen azért tartja fenn e rendszert, mert az államnak az egyházhoz való viszonyát akként akarja szabályozni, hogy az állam czéljai húzhassanak hasznot az egyház kulturális működéséből és az egyházak által végzett kulturális feladatok helyes, józan és a haladás törvényeinele megfelelő ellátásából. T. képviselőház! Meggyőződésem szerint a magyar törvényhozásnak végre vissza kell térnie a jogfolytonosság útjára. A jogfolytonosságot megí május 31-én, szerdán, szakították a törvényeinkben, báró Eötvös József és utódainak felfogásában érvényesülő felekezeti egységet megbontották a későbbi fejlemények. Nincs sürgősebb feladat ezen a téren a törvényhozás és a kormány előtt, mint ezt a megbontott egységet helyreállítani, és a zsidó felekezetet viszont odaállítani azon tényezők sorába, melyektől joggal elvárhatja a magyar állam és a magyar nemzet, hogy kulturális feladatainak megoldásában a maga kötelességét teljesíteni tudja és teljesiti is. (Helyeslés.) A magyar felfogás, mint azt vázoltam, kezdettől fogva az volt, hogy ezeket a kérdéseket törvényhozásilag, törvény által kell szabályozni. A hitélet kérdéseibe nem lehet belenyúlni az állam törvényeinek, de még kevésbbé lehet belenyúlni meggyőződésem szerint a kormánynak a maga, különböző na]ü szükségek vagy más efemer felfogások által indokolt rendelkezéseivel. Különösen meg lehet követelni egy elfogulatlan kormánytól azt, hogy ne engedje magát befolyásoltatni a különböző pártoskodó követelések által és ha azok elébe jutnak, akkor viszont az is kötelessége az ország vallásügyei élén álló kormánynak, hogy vizsgálja meg azokat a szempontokat, melyeket érvényesítenek ezek a különböző pártoskodó törekvések. A nélkül természetesen, hogy e kérdések közelebbi részleteibe akarnék hatolni, csak röviden akarom felemlíteni, hogy mikre hivatkozik mindig a szeparatisztikus törekvés annak igazolására, hogy csakugyan vannak hitfelekezeti különbségek a zsidóság különböző szervezeti árnyalatai között. Hivatkozik az orthodox felfogás pl. egy kódexre, melynek a neve héber nyelven Sulchan Aruch, melyre vonatkozólag a leglehetetlenebb, az igazság világánál képtelenségnek bizonyuló félrevezetések -jutnak a t. minister ur elé. Nekem kötelességem belenyúlni egy kicsit ebbe a darázsfészekbe, de nem térek ki ezen kötelesség elől, ha már ezzel a kérdéssel foglalkozom. Mi Sulchan Aruch? Semmi egyéb, mint egy Káró József nevű, ezelőtt háromszáz esztendővel élt krakói rabbinusnak a munkája, mely kommentár két másik nagy elődje, az egész zsidóság történetében nag3 r névvel-biró férfiúnak, Maimonidesnek és Rabbi Jákobnak munkájához. De ez sohasem volt általános érvényű, mert tulajdonképen nem egyéb, mint a liturgiái különböző szabváiryoknak egy responr zumok és decziziók alakjában megjelent gyűjteménye, melyet azután, hogy közhasználatba juthasson a felekezet tagjai közt, egy rövid kivonatba foglalt később össze maga -a szerző. De hogy ez mennyire nem volt közkötelező sohasem, mutatja az, hogy egy másik rabbi, ki szintén igen nagy tekintélynek örvendett, Isserles maga is kiadott egy ilyen czimü munkát gloszszák alakjában ugyanezen munkához. Már most az a helyzet állt elő, hogy ugyanazon czím alatt tulajdonképen két, egyforma
