Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

168. országos ülés 191Í május 30-án, kedden. 113 érzi. A:iok is, a kik nekem ezt a kérvényt ideadták, ugyanezekből a tapasztalatokból kiindulva, azt mondják, hogy »nekünk iskolát kell épitenünk, mert a meglévő iskola nem elég; azonban szegé­nyek vagyunk, tehát arra kérjük a minister urat, engedje meg, hogy az óvodánkat, a melyre ugy sincs szükségünk, iskolává alakithassuk át«. Az iskolát ugyanis szereti a nép. Ilyen viszonyok van­nak sok helyütt; első pillanatra elképed az ember, de ha jobban megnézi, akkor látja, hogy ezeknek a szegény embereknek is van okuk, a miért ezt az intézményt ellenzik. Röviden rátérek még a harmadik egyetem kér­désére is. Nekem az a nézetem, hogy Magyarorszá­gon harmadik egyetemre akkor, a mikor a intel­ligens embereket jóformán nem tudjuk megfelelő­képen ellátni, szükség nincs. Múzsa Gyula : öt egyetem kell ! Szabó István (nagyatádi): A mikor a nép­nevelés azon a nivón áll, hogy maga a kultusz­minister ur mondja, hogy még 2913 községi iskola vár rendezésre, hogy 288.000, iskolába nem járó gyermekről kell gondoskodni, a mikor egy kor­mányjjárti t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy 1600 olyan ' község van Magyarországon, a hol a községi biró nem tud irni-olvasni, és a mikor ezzel szemben intelligens emberekben nincsen hiány, de népünk a maga legelemibb oktatását nem képes megkapni az állam mostohasága vagy gondatlansága miatt, akkor az én véleményem szerint a harmadik egyetem, költségeibe belemenni nem szabad. Nagyon helyeslem a kultuszminister urnak azt a kijelentését, hogy ezeknek az állapo­toknak megváltoztatására törekszik és hogy ehhez állását is köti. De azt az egyszerű tanácsot adom neki, hogy ha valóban ez a czélja, — és igazán semmiféle gondolatom nincs, hogy ezt a szán­dékát kétségbevonjam — erre, a legalkalmasabb eszköz lesz, ha a harmadik egyetemre szánt óriási költséget néj)iskolák czéljaira forditja. T. ház ! A mi a katholikus autonómia kérdé­sét illeti, én kálomista ember létemre őszintén kijelentem, hogy annak megvalósítását óhajtom, vallási dolgoktól eltekintve még azért is, mert remélem, hogy katholikus vallási ügj^ekbcn az eddigi abszolutisztikus kormányzat helyett az autonómia nyomán egy népjogokon nyugvó libe­rálisabb kormányzás fog beállani. És ezt én őszin­tén kivánom katholikus testvéreimnek. Kívá­nom, hogy tudjanak létesíteni még sokkal jobb autonómiát, mint a protestánsoké. Mert bár nincs szándékom azt támadni, de kijelentem, hogy a református önkormányzat is, bár választáson alapul, mostani szervezetében a nép érvényesülé­sére nem nyújt elég utat-módot, abban csak a magasabb intelligenezia és a papok vehetnek részt. Én ennél sokkal szabadabb szellemű auto­nómiát kivánok a katholikusoknak és erre való törekvésüket készséggel támogatom is. Az auto­nómia felállításában teljesen egyetértek Giesswein Sándor t. képviselőtársammal, a ki erről a kérdés­ről a múltkor a következőket mondotta (olvassa) : XÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. vni. KÖTET. »Mi az autonómiában nem egy adókivető közeget akarunk érteni, hanem egy olyan eszközt akarunk abban látni, a mely a katholikus egy­háznak, vagyonnak a szükséges hányban való terelését eszközölné. Mi katholikusok nem panaszkodhatunk arról, hogy általánosságban az eklézsia szegény volna. De ha a katholikus javak megoszlását tekintem, tessék nekem elhinni, mégis mindig Mezopotámia jut eszembe, az a Mezopotámia, a mely az ó-kor­ban hires volt termékenységéről, a melyet éjien azért Kar-Dunj ásnak, Isten kertjének hívtak, oly dus növényzet volt ottan, oly bő aratást biztosított az emberi munkának. És ebből a Me­zopotámiából egy sivatag lett, a melyen sakálok ordítanak, baglyok huhognak és nomádok kó­vályognak. És mi okozta ezt a változást % Elsősorban az az öntözési szisztéma, a melyet annak idején a Tigris és Eufráth-folyok közt létesítettek és a mely el lett hanyagolva, ugy hogy egyik helyen, a laposabb helyeken, a viz soka­sága miatt elposványosodott a talaj, más, maga­sabb helyekre pedig egy csöpp viz sem jutott, s igy lassacskán az egész terület hasznavehetetlenné vált.« Ezt egy magas állású katholikus papkéjwiselő­társam mondotta, s toldásképen csak annyit akarok ehhez hozzátenni, hogy teljesen igaza van az én t. képviselőtársamnak, s a hiba csak ott van, hogy a katholikus egyházi vagyonnal egy kissé megfordítva történt a dolog, mert az éltető viz nem az alacsonyabb helyekre gyűlt össze, hanem a legmagasabb helyekre csoportosult s az alacsony helyek szárazon maradtak. (Derültség.) ksi autonómia kérdésénél az egyházi vagyon helyesebb elosztására utalt az én igen t. képviselő­társam. Utaltam erre már én is, s most csak két adatot vagyok bátor felhozni. Tudok olyan katholikus községet, a hol csak az iskolaadó holdankint négy koronáját viszi el a katholikus hivőnek. Ehhez jön még az egyházi adó, stb. Ugyanott a katholikus főúr, a kinek'ezer és ezer hold földje van, még akkor, a mikor ilyen dolgokat lehetett csinálni, hosszú évekkel ezelőtt, külön községgé alakította az ő birtokait, s az iskolai és egyházi adó fizetése alól legnagyobb rész­ben kivonta magát. Tudok katholikus községet, a hol az iskola­és templomépitési, s más terhek mellett pl. a plébá­nosnak, a papnak fizetését is — a régibb időben, a mikor még nem mérték ki a gazdaközönség földjét — 24 öl fával a gazdáknak kellett kiegészí­teni. A 60-as években megszűnt ez az állapot, kifogyott az erdőkből is a fa, de azt a 24 öl fát még ma is a volt úrbéri birtokosság és a közbirtokos­ság adja a saját erdejéből, vagyis odaadja erdejének egész jövedelmét. Az uradalom pedig nem járul hozzá ehhez az adóhoz, bárha annak idején meg­ígérte. Ugyanabban a községben a katholikus egy­házi iskola fáját is a volt úrbéres közönség adja. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom