Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

110 168. országos ülés Í911 május 50-án, kedden. Iában nem adott, és ezek a tanítók, habár fizetik nyugdijilletményüket, egyáltalán nincsenek tájékozva arra nézve, hogy az ő pénzüket, nyugdijukat a kormány hogyan kezeli ? Egy különös momentumra hívhatom itt fel a t. ház figyelmét épen a nyugdíjtörvényből kifolyólag, arra nevezetesen, a mi egyik községemben történt. A mikor felállították a másodtanitói intézményt, a kormány az adókivető közeg, vagy a tanfelügyelő — nem tudom, kinek volt kötelessége —, a másodtanitó után nyugdijilletrnényt nem vetett ki az egyházközségre. Az egyházközség, a melynek nem volt előbb második tanítója, nem tudta, hogy mit szab rá a törvény, a mit rá kivetettek, azt fizette, a mit nem vetettek ki, természetesen nem fizette. Es most 24 év után előáll a magyar kormány, az adóhivatal, rájön a kincstár, hogy 24 év óta a segédtanító után a nyugdijilletrnényt nem fizették és az illetményt kamataival együtt 24 évre visszamenőleg kiveti és követeli az egyháztól, hogy fizesse be egyszerre. Engedelmet kérek, ez oly tétel, a melyet az egyháznak súlyosabb megterít éltetése és az alapvagyonnak megingatása nélkül rendeznie lehetetlen. Már most az egyház folyamodott, hogy tekintsenek el ettől a 24 évtől, mert hiszen állami törvények írják elő, hogy az adó négy év leteltével nem hajtható be. Ez jieclig már 24 éves ügy, tehát nem fizetendő. A közoktatásügyi kormány azonban erre azt mondta, hogy ez nem állami adó, ez a tanítók pénze és ezért nem engedheti el, hanem azt meg kell fizetni. Pedig az állami kincstár szedi be a tanítói illetményeket, az fizeti a tanítók nyugdiját a nélkül, hogy ugyanazt a pénzt fordíthatná oda, mert kezeli a saját belátása szerint vagy felhasználja. E szerint mindenkép állami pénz az, mert állami kezelésben van. Ez nem a tanítók vagyona, hanem azt a nyugdíj kiegészítésére fizetik ők. Minthogy pedig az állami adó, azt most, 24 év után a közoktatásügyi kormány, ha már elmulasztotta azt évről-évre beszedni, nem követelheti. Ezért hiba, ha most egyszerre akarja, még pedig végrehajtás utján behajtani. Nem tudom, vannak-e másutt is ily állapotok, de ez az állapot nem felel meg az igazságnak, mert ha rendesen kivetik és beszedik az illetéket, akkor ez a helyzet nem állhat elő. (ügy van! a baloldalon.) A felekezeti tanítóknál a korpótlékot, a mely jelentékeny része a fizetésnek, nem számítják be a nyugdíjazásnál, bár levonják az illetéket azon a czimen is, hogy a néptanító egyúttal kántortanító is, tehát a fizetése nem mint tanítónak jár, hanem mint kántornak. Ez az eljárás is helytelen és igazságtalan, (Zaj. Elnök csenget.) mert a felekezeti tanítónak és nem a kántornak adják a fizetést; a tanítói kötelességhez csatolták a kántorságot a régi időben és az egyház, a mely a fizetést adta, nem osztotta el, hogy az egyik rész a tanítóságért, a másik rész a kántorságért jár, mert a kettő együttvéve is kevés volt a tanító fentartására ; az egyház adott fizetést a tanítónak többféle alapból, hogy tanítson és a tanítóságot teljesítse. Semmiképen sem heljes tehát, hogy a mikor a tanító fizetését rendezik, akkor a tanítónak fizetését, a mely eredetileg is nagyon kevés, szétosztva kezelik ; mert igy semmit sem ér. Mikor pedig a korpótlékot kell megállapítani, vagy a nyugdijat kell kiszabni, akkor azt a fizetést nem számítják be, itt a nyugdij kiszabásnál pedig levonják, minélfogva oly kevés nyugdijat kap a tanító, hogy megélni belőle képtelenség. Én ezt igazságtalanságnak tartom. Annak a felekezeti tanítónak az összes fizetése lett az állásához felajánlva és az összes fizetés után jár neki a korpótlék és a nyagdij. (Helyeslés a baloldalon.) Tudok altanitókat, kik a múlt év szeptemberében lettek beállitva hivatalukba és még ma sem kapták meg az államtól fizetésüket. Huszár Károly (sárvári) : Nyolcz-kilencz hónapja várnak ! Szabó Istváü (nagyatádi) : Nem kapták meg nevezetesen azért, mert a tanügyi kormány . . . (Zaj.) Eiílök : Csendet kérek kéj)viselő urak. Nem lehet a tárgyalás alatt a teremben hangosan konverzálni. (Helyeslés.) " Szabó István (nagyatádi): ügy látszik, a néjáskolai tanítók ügye nem nagyon érdekli a házat. Sümegi Vilmos: A tanfelügyelő urak kortesuton járnak ! Szabó István (nagyatádi): Mint mondtam, vannak altanitók,kik múlt évi szejDtember hóban . . . Sümegi Vilmos: El kellene csapni az olyan tanfelügyelőt! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Figyelmeztetem Sümegi képviselő urat, hogy hangosan ne beszéljen a tárgvalás alatt. (Helyeslés.) . Szabó István (nagyatádi) : És miért nem kapják meg ezek az egyszerű, szegény fiatalemberek a fizetéskiegészitést ? Egyszerűen azért, mert a tanügyi kormány kilencz hónapon keresztül nem ért rá arra, hogy kiigazítsa azt, hogy előbb Fekete János volt a tanító, most meg Fehér János az. Az egész eljárás az, hogy ezt a név-, ezt a személycserét hivatalosan ki kellene igazítani, de a mi tanügyi kormányunk ezt kilencz hónapja nem képes megcsinálni és az a szegény tanitó nem kapja meg fizetésének kiegészítését. (Igaz! ügy van! balfeléJ.) Engedelmet kérek, itt már csak nem lehet valami gyorsaságot, igyekezetet, vagy tervszerűséget konstatálni abban a munkában, a mit a tanügyi kormány e téren végez. Tessék csak elgondolni azt, hogy arra a tanítói pályára valami gazdag, vagyonos fiatalember nem igen megy. Már most az a képezdéből kikerült fiatalember megkapja az állását ugy, hogy már a tanulmányait is alig birta bevégezni, megválasztják őt altanitónak, beül állásába, és akkor fizetését épen a kormány nem adja ki, és egy évig is fizetés nélkül kell ott magát fenntartania. Ily körülmények közt eredményes munkát várni alig lehet, és különösen azoknak a fiatalembereknek, kik nagy ambiczióval jönnek erre a pályára, hogy