Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

96 168. országos ülés 19ií május 30-án, kedden. az nagy hiba a magyar állani szempontjából, de igen káros azokra nézve, a kik román és tót tolmácsra, román és tót nyelvű birói végzéseknek kiszolgáltatására szorulnak. Ha pedig tanítják a magyar nyelvet, ez ismét sérelem a magyar ifjúságra, mert a mig ez esetben az idegen ajkú gyermekek az állam hivatalos nyelvét és a saját anyanyelvüket, tehát két nyelvet tanulnak meg és igy azon elv alapján, hogy mindenki annyi embert ér, a hány nyelvet tud, két emberszámba mennek, addig a magyar ifjúság az állam hivatalos nyelvében saját anyanyelvét is tanulván, csak egy nyelvet fog tudni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Már pedig a magyar ifjúság nem szolgált rá arra, hogy törvényhozási intézkedésekkel hátrányban részesittessék. Hitem szerint, hogy ha az elemi oktatásnál a kétnyelvűséget törvényileg elrendelnék, útját állnók azon lehetőségnek, hogy azon álpróféták ott künn, népoktatási rendszerünk, kulturális törekvéseink valódi czélját félremagyarázhassák. Meg vagyok róla győződve, hogy az iskola államosításának eddig tapasztalt nehéz akadályai ezzel gyöngittetnének. Az elemi népoktatással kapcsolatban, csak ugy általánosságban, azon hazafias óhajomnak adok kifejezést, bár csak lehetne mindenféle tanitó- és tanárnak és mindenféle felekezeti papnak a képesítést államilag felállítandó intézetekben és a törvénynek olyan intézkedése mellett megszereznie, hogy Magyarországon tanitó és tanár, valamint bármiféle felekezeti pap csak azok lehetnek, a kik ezen államilag felállítandó képzőintézetekben végezték tanulmányaikat és azoktól nyerték képesítő okmányaikat. (Helyeslések jobb felől.) Ezzel, t. képviselőház, rövidre szabott felszólalásomat befejezem. Méltóztassék még csak megengedni azt, hogy az igen t. minister urnak azon kijelentésére, hogy a népnevelési intézeteknek kibővítése, fejlesztése és tökéletesítéséhez köti állását, reflektáljak. Az igen t. minister urnak ez a kijelentése szerintem felesleges volt, mert soha alkalom arra nyílni nem fog, hogy ez a ház megtagadja a vallásés közoktatásügyi ministernek ason követelését, a melyet a magyar általános népoktatás érdekében támaszt, mert ha végighangzik módosított népoktatási rendszerünk mellett, a Kárpátoktól az Adriáig, a magyar szó, akkor e házban nem lesz senki, a ki a vallás- és közoktatásügyi ministernek, még ujabb megterheltetésünk mellett is, megtagadná azon követeléseit, a melyek a magyar népnevelésre irányulnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A mint beszédem elején kifejeztem, habár a költségvetés nem fedi teljesen azon szép eszményképet, a melyet a magyar oktatásügyről magamnak megrajzoltam, de mert a jelenlegi viszonyok között, meggyőződésem szerint ezt a költségvetést másként, mint a hogy azt a t. minister ur tette, összeállítani nem lehet, ennélfogva azt egész •terjedelmében elfogadom. (Elénk helyeslés jobbfelól. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Kállay Ubul! Kállay Ubu!: T. képviselőház! Eredetileg csak a költségvetés egyik tételéhez akartam hozzászólni, de Damián Vazul t. képviselő ur felszólalásának egész szelleme — és itt méltóztassék megengedni, hogy rögtön, beszédem elején, szembeállítsam e szellemmel Siegescu József t. képviselőtársam tegnapi, igazán hazafias és tartalmas felszólalását, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) — mondom, Damián Vazul t. képviselőtársam beszédének egész szelleme, valamint azon megjegyzések, melyeket Vajda Sándor t. képviselő ur az én szerény fejtegetésemre, az általános költségvetési vita során elmondott, arra kényszerítenek, hogy a magyar nemzeti, művelődés védelmére, a nemzetiségi izgatók aknamunkájának jellemzésére felhozott adataim igazát megvédjem ; megvédjem annyival is inkább, mert épen az általános vita során Issekutz Győző t. képviselőtársam, akkor, a mikor szerény felszólalásomat érdemén tul méltatta, ezen méltatáshoz azon megjegyzést fűzte, hogy a jelenlegi viszonyok között nem akar guerilla-harezot folytatni. Ilyen előzmények után, de különösen Siegescu t. képviselőtársam tegnapi felszólalása után kötelességem szándékaimat tiszta világításba helyezni és minden olyan czélzatosság színezetétől megtisztítani, a mely teljesen távol áll tőlem. Vajda Sándorral szemben könnyű helyzetem van. Könnyű először azért, mert az általános szempontokat illetőleg gróf Tisza István t. képviselőtársam teljes mértékben leszámolt vele, de könnyű azért is, mert múltkori felszólalásomban román írókat és törvényeket idéztem, a kiket és a miket nem czáfolt, nem is czáfolhat meg, hacsak a napot letagadni nem akarja. E helyett elővett néhány régi jelszót, egy régi taktikát, magyarán Bodóné taktikáját, hogy akkor, a mikor ő és társai Eománia liberális nemzetiségi és közművelődési politikájáról beszélnek, a fogalmak szándékos összezavarásával mindig romániai magyar iskolákról beszélnek, jól tudva, hogy ezek az iskolák Romániában élő magyar állampolgárok iskolái, nem pedig romániai magyar ajkú honosok iskolái. Mikor pedig valamelyik t. képviselőtársam Vajda Sándor beszéde alatt közbeszólt, hogy »beszéljen a romániai magyar iskolákrók, elővett egy jótékonysági bélyeget, a melyet a romániai krajovai magyar iskola javára árusítanak. Én ezzel szemben nagyon könnyű fegyverekkel élhetnék és hivatkozhatnék arra, hogy nálunk, Magyarországon, ministeri engedély alapján gyűjtenek és sorsolnak az aradi román leányiskola javára. De én a nehezebb védekezést választom : azt, a melyet múlt felszólalásomban is használtam, hogy t. i. román Írókkal és törvényekkel bizonyítom be állitásaim valódiságát. Es itt engedje meg nekem Vajda Sándor képviselő ur, hogy egy szerény figyelmeztetéssel éljek. Ne akarjanak minket azokkal a bizonyos romániai magyar iskolákkal megtéveszteni, mert először is nem téveszthetnek meg ma már, a mikor, pártkülönbség nélkül, — kiki a saját tehetsége