Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

Ití. országos ülés 191Í április 29-én, szombaton. 97 Ha volna nemzeti hivatás, ez az volna, hogy a tisztviselő a néppel bánni tudjon, hogy annak a népnek gazdasági érdekeire is figyelemmel legyen, hogy igy a nép lássa azt, hogy abban az emberben tanácsadója van. A nép fia mindjárt tisztában van azzal, hogy kivel van dolga. Ez országos, nemzeti érdek és nekem semmi kifogásom nem volna az ellen, hogy a mi üldözött nemzetiségi népünket megnyerjék ezek az urak s hogy ne kergessék — a mint Batthyány Tivadar t. képviselőtársam mondta — a mi karjainkba; Hiszen mi boldogok volnánk, ha nem hallanók a nép mindennapi panaszát. Hisz az emberben mégis van egy kis humánus érzés és ha hozzám magyar ember jön a panaszával ez ép ugy fáj nekem, mint a román ember baja. Az erdészeti kérdéseknél is az a legnagyobb baj, hogy tisztviselőinknek nincs szocziális érzéke. Tisztelet a kivételnek, általánositani nem akarok, de az tény, hogy ha szocziális érzéke volna, akkor a parasztembert embertársának tekintené (Ugy van! a középen.) és érvényesitené a nép fiainak azokat a jogait, a melyek a természet jogával és az isteni törvényekkel összeegyeztetendők és akkor megvan a béke. Nem folytatom tovább, felolvasom határozati javaslatomat, és kérem t. képviselőtársaimat, támogassák azt. Támogassák, különösen pedig a t. földmivelésügyi minister urat, hogy ebben a tekintetben szívlelje meg a dolgot, és ha kételkedik abban, hogy a valósághoz hiven adtam elő az ottan lévő állapotokat, győződjék meg személyesen a helyszinén a dolgokról, és én azt hiszem, a minister ur meg fogja találni módját annak, miképen kell ott kiegyenliteni az erdőgazdaság érdekeit a legelők érdekeivel. Határozati javaslatom igy szól (olvassa) : »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a kopár helyek beerdősitésére kiadatt rendeleteket vonja vissza és hogy ugy a kopár helyeknek, valamint a közlegelőknek gyümölcsfákkal való beültetése tárgyában szakférfiak és az érdekeltek meghallgatása után, a háznak javaslatot tegyen.<< (Helyeslés a középen.) Ennek a határozati javaslatnak elfogadását kérem, különben pedig a felhozott indokokból és pártállásomból folyólag is a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző: Mándy Sámuel! Mándy Sámuel : T. ház! Előttem felszólalt t. képviselőtársamnak arról az oldalról mindenesetre tárgyilagosnak mondható beszédére megjegyzem, hogy sok megszívlelendő dolgot hallottam részéről, miknek egyikére-másikára felszólalásom folyamán vissza is térek, egyet azonban — a mit ő mindjárt beszéd elején előadott — nem hagyhatok szó nélkül; nevezetesen, a miket a vadászatra mondott, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, azok nem felelnek meg a tényeknek, a mennyiben ma már igenis, elfogadott álláspont az, hogy a vadállomány közgazdasági hasznot KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. VII. KÖTET. képvisel, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől) én pedig nemcsak a nagybirtokosok szempontjából, hanem talán a népet tekintve is . . . Mi hali Tivadar : Erdélyben nem ! (Zaj. Elnök csenget.) Mándy Sámuel: ... a mely igy téli időben is munkát talál, vadászati jövedelmet szerez, azonkívül földje — mint méltóztatnak tudni — a bérletek következtében e szempontból is jövedelmet biztosit neki. (Közbeszólások a középen. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mándy Sámuel: Én csak azért jegyzem ezt meg, mert ugy tudom, t. képviselőtársam beszéde más nyelven is megjelenik, nemcsak magyarul, és azt a benyomást kelthetné a románok között, avagy külföldön, mintha nálunk a vad szabadon okozhatna kárt a népnek, a mit aztán senki sem térit meg. Pedig a dolog épen ellenkezőleg áll, (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) mert minden kár meg lesz térítve és csak kivételes eset lehet az, a mikor a kártérítés elmarad. Hanem igenis, méltóztassék a népet felvilágosítani, hogy ha kárt szenved, forduljon a hatóságokhoz és követelje annak megtéritését. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj a középen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A koronauradalom nem fizet! A császár nem fizet! Elnök csenget!) T. ház ! Feltett szándékom volt, hogy a földmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál részletesen fogok a kérdéssel foglalkozni, tekintettel azonban az előrehaladott költségvetési vitára, (Zaj a szélsőbaloldalon.) nem fogom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni, hanem csak egészen röviden, hogy ugy mondjam, a főbb körvonalakban fogok a napirenden levő kérdésekkel foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Ha ilymódon való felszólalásommal más czélt nem érek is el, elérem legalább azt, hogy a t. ház engedelmével e kérdéshez való ragaszkodásomnak és szeretetemnek kifejezést adhatok. Nem mintha ezt a kérdést tartanám azok közül, a melyek itt tárgyaltatnak, a legfenköltebbnek, hanem mert mint par excellence gyakorlati mezőgazda, meggyőződéssel vallom, hogy állami életünk legfontosabb ágazatául közgazdaságunkat, s ennek kimagasló részét, a mezőgazdaságot tekintem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ügy vélem, t. ház, hogy e kérdések tárgyalásánál nem szükséges az újság ingerével hatni, nem szükséges ez idő szerint még uj ideákkal sem előállani, sőt az elhangzott felszólalások után, különösen pedig az igen t. előadó urnak minden kérdést felölelő kimagasló beszéde után, még ismétlésektől sem szabad irtóznunk, mert a czélhoz csak ugy juthatunk, hogyha már kipróbált, bevált, mindnyájunk által elfogadott módozatokkal igyekezünk odahatni, hogy mezőgazdaságunkat felvirágoztassuk és ezzel a jobb boldogulást, az anyagi függetlenséget, a köz jólétet, hovatovább a közvagyonosodást elérni igyekeztünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert, t. ház, az ma már axiómaként 13