Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-142
242. országos ülés 1911 április 27-én, csütörtökön. 67 adóztatták meg. Sörben ez átszámítva az osztrákok részére hektoliterenként 1'60 K kedvezményt jelent. (Zaj.) Sümegi Vilmos: így csalnak minket! Krolopp Hugó: így válik versenyképessé nálunk még a gyenge osztrák sör is. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy legújabban még Erdélyben is megjelenik az osztrák sör, mert hiszen olyan előnyt élvez a magyar sörrel szemben, (Felkiáltások balfelöl: Prémiumot.) hogy ezt a szállítási költség-differencziát nagyon könnyen elviselheti. Mindezen a bajon pedig a sörkisérleti állomás és a mintasörgyár felállításával segíteni lehetne, miért is arra kérem a t. földmivelésügyi minister urat, legyen szives legalább a jövő évi budgetben erre megfelelő összeget beállítani. (Helyeslés jobbfelűl.) Förster Aurél: Hol leszünk mi akkor! (Derültség.) Krolopp Hugó: Végül legyen szabad megjegyeznem, hogy a sörkisérleti állomást felette czélszerű lenne a már meglevő szeszkisérleti állomással szerves kapcsolatba hozni már csak ökonómiai szempontból is, mert ha ezek szerves kapcsolatba hozatnak, sokkal olcsóbb azok fentartása, sokkal kedvezőbb azok felépítése, mert kevesebb személyzetre és aránylag kevesebb épületre van szükség. Ennek illusztrálásául legyen szabad felemlítenem, hogy a sörkisérleti állomás első feladata az kell, hogy legyen, hogy törekedjék a magyar sörgyárosoknak a külföldtől való teljes függetlenitésére, hogy továbbá idehaza állítsák elő a tiszta élesztőkulturákat, a mi ma még nem történik és a miért ma a hazai sörgyárak, de még a szeszgyárak is óriási összeggel adóznak a külföldnek. Ezt a műveletet egy egyén elvégezheti mind a szesz-, mind a sörgyárak részére, ha a fent emiitett kísérleti állomásokat egymással szerves kapcsolatba hozzuk. Ekkor természetesen a géptechnikai részt is egy és ugyanazon személyzet adhatná elő, egy irányban lennének kiképezve és ezenkívül végre megvalósítható lenne az úgynevezett szeszfőzői tanfolyam rendszeresítése is. Ilyen tanfolyamok hat-hat heti időtartamra most is vannak a földmivelésügyi minister ur szives támogatásával, de nem felelnek meg tökéletesen a kitűzött feladatnak, mert sokkal helyesebb volna, ha ezeket kint a kísérleti szeszgyárakban tartanák meg. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezekben voltam bátor a termelés fokozása szempontjából a kísérleti állomások kérdését a t. ház előtt felemlíteni, most még csak azt a kérést intézem a földmivelésügyi minister úrhoz, hogy miután a kísérleti intézményeinknél egyeseket intézeteknek hívnak, mint a kémiai, a növénynemesitő-intézetet, másokat pedig állomásoknak, mint növénykisérleti, vegykisórleti állomás, lenne szives az »állomás« szó helyett, a melyet németből fordítottak át a »Versuchsstation«-ból, végre jó magyarsággal az intézet szót használni. (Altalános helyeslés.) Befejeztem mondanivalóimat (Halljuh! Halljuk !) és egyébre nem is terjeszkednék ki beszédemben, ha az ujabbi időben az alföldi gazdák részéről nem merült volna fel minduntalan az a kívánság, hogy létesüljön már nálunk is mezőgazdasági ipar. Tegnap Tallián Bélát, képviselőtársam arról is szólott, hogyha az alföldi gazdák szeszgyárakat nem kapnak, intenzive gazdálkodni sem tudnak, mert hiszen az intenzív gazdálkopáshoz feltétlenül szeszgyárakra van szükség. Én most nem vitatkozom arról, szükséges-e az Alföldön szeszgyárakatdétesiteni, hanem legyen szabad arra rámutatnom, hogy ha az alföldi gazdák kérnék a söradózási rendszer megváltoztatását, a mit nekem volt szerencsém felvetni, akkor a sörgyártás is ép olyan jövedelmező iparág lenne, mint a milyen jövedelmező ma a szeszgyártás is, mert semmiféle konczesszióhoz nincs kötve, a sörgyártás az Alföldön szépen elterjedhetne. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezenkívül legyen szabad a tisztelt ház figyelmét felhívnom arra is, hogy van egy uj ipar, a mely az Alföldön ugyancsak meghonosítható és ez a burgonyaszáritással foglalkozó ipar. (Halljuk! Halljuk!) Sokat olvastam erről az iparról és két évvel ezelőtt Németországban személyesen tanulmányoztam, is, fejlettségéről pedig április havában előadást tartottam a Közteleken és jelentést is tettem róla a földmivelésügyi és a kereskedelemügyi minister uraknak. A dolog lényege abban áll a burgonyaszáritó iparnál, hogy a burgonyát, a mint szekerén vagy vasúton megérkezik, megmossák és mindenféle gépek és transzmissziók segélyével két fűtött henger közé préselik és míg a henger megfordul, leesik róla a préselt burgonya, mint pehely. Ez kitűnő takarmányt képez, mert Kellner szerint keményítő értéke 69. Ezzel szemben pl. az árpáé 68, a zabé 60, a tengerié 81. E szerint a zabot meg az árpát fölülmúlja, s közel áll a tengerihez. Ez a takarmány nálunk teljesen ismeretlen. Sümegi Vilmos: Börzén még nem is játsza- , nak azzal. Krolopp Hugó: Konczecláloin, hogy szükséges az alföldi gazdaságokban a kapásnövények nagyobb arányú terjesztése és elhiszem, hogy erre kivált a burgonya alkalmas, de ha ez anynyira szükséges, nincs akadálya annak, hogy az Alföldön fel ne állittassék a burgonyaszáritó ipar. Jó üzletág, a mennyiben a befektetési tőke, a mi ehhez szükséges, csak 82.450 korona és 60 fillér, ehhez kell üzleti költség 19.000 korona, ha a befektetett tőkét amortizáljuk, az összes költség 29.000 korona olyan gyárnál, mely napi 200 métermázsa nyers burgonya feldolgozására van berendezve és 150 üzemnapon át dolgozik. Hogy ha a nyers burgonya 18'2 keményítő tartalommal bir, akkor ebből 3 és 1 k métermázsa szárított pehely állitható elő. Miután Német9*
