Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-162
162. országos ülés 1911 május 22-én, hétfőn. 513 magyar Alföld központján állittassék fel, azzal a határozott czélzattal. hogy épen a színmagyar hallgatóság édesgettessék a műszaki pályára. A mellett Szegeden igen kitűnően szolgálhatná a második műegyetem a délvidéki nemzetiségeknek a magyar kultúra körébe való bevonására vonatkozó feladatot. Igen fontosnak tartom, a mint már előbb is emiitettem, hogy a műegyetemen gazdasági fakultás is állittassék fel. Ez a gondolat, hogy valamelyik főiskolánk gazdasági fakultással legyen kapcsolatos, már régóta, hogy ugy mondjam, közszájon forog. Felmerültek olyan nézetek is, a melyek szerint a tudományegyetemen kellene létesíteni a gazdasági fakultást; legújabban elhangzott egypár nézet szerint pedig az egyiken sem állítandó az fel, hanem külön gazdasági egyetem felállítását tervezik, azzal az indokolással, hogy az egyetemhez csatolt gazdasági fakultáson nem férnének el a szükséges szakmák. Már, engedelmet kérek, ha az összes orvosi tudományok, a jogtudományok és a bölcsészeti tudományok beleférnek egy-egy fakultás keretébe, akkor nem vagyok képes belátni, hogy a gazdasági tudományok egy fakultás keretébe miért ne tudnának beleférni. Annyival is inkább helyes volna a gazdasági fakultást a műegyetemre tenni, mert a műegyetemen már a gazdasági fakultással rokonszakmák egész légiója szerepel. Hiszen a műegyetemen ma is előadásra kerül a mezőgazdasági géptan, a mezőgazdasági, kémia, a mezőgazdasági közigazgatás, a borászati kémia, a szeszgyártás, az ipari állattan és növénytan, a gazdasági számtan ; hiszen ez már maga — hogy ugy mondjam - — egész gazdaságtani programm, és ezen tanszékeket akár a gazdasági fakultásba bevonva, akár, mint egy rokon fakultás kiegészítő tárgyait, sikeresen lehetne használni. JEs a mellett én azt hiszem, hogy a gazdasági fakultásnak a műegyetemre hozásával még a joghallgatók túlzsúfoltságán is lehetne némileg segíteni. T. i. ma nagyon gyakori eset, hogy egyes fiatalemberek, a kik el vannak szánva arra, hogy gazdasági pályára mennek, a felsőbb oktatási képzettség, a diploma megszerzése érdekében elvégzik igazán pro forma a jogot, hogy elmondhassák, hogy diplomás emberek, és azután mennek a gazdasági pályára. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem, ha ezeknek alkalom nyílnék arra, hogy a maguk életpályájául választott gazdasági szaktudományban egyetemi diplomát szerezhetnének, ezzel elvonhatok lennének a jogi pályától, s mennének egyenesen a műegyetem gazdasági fakultására. (Igaz! Ugy van!) A felső oktatásnál legyen szabad még egy pár szót szólnom. En egész röviden, de nagy nyomatékkal arra kérem a. minister urat, a kinek a közoktatásüg3 r i kérdések iránti tájékozottsága és buzgalma múltkori nagy beszédéből annyira kiviláglott, (Ugy van! jobbfelől) hogy vegye lelkére a felső oktatási törvény mielőbbi meghozatalát. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. Nem akarok most erre hosszadalmasabban kiterjeszkedni, csak három momentumot emelek ki, a melyeknek szempont]ábó] a felső oktatási törvényre égetően szükség van. Itt van először is a jogi szakoktatásnak tovább alig halasztható reformja, és itt az az intézkedés, a melyre különben a minister ur nagyon helyesen rámutatott, hogy ő a jogi szakoktatáson némi változtatásokat akar tenni, mert az egyetem jobb látogatottsága érdekében be akarja hozni a harmadik alapvizsgát, még a jogi szakoktatás reformját nem fogja kimeríteni. Közbevetőleg azt is megjegyzem, hogy ez a reform, a melyet különben helyesnek találok, megint ahhoz fog járulni, hogy a budajiesti egyetemen a helyzet még tarthatatlanabb legyen, mert ezen az egyetemen annyi hallgató van beiratkozva, hogy ha mind elmennének az előadásokra, igazán valóságos kulturális botrány keletkeznék A felsőoktatási törvény nagyon szükséges volna nézetem szerint még azért is, hogy az egyetemi autonómia kérdése tisztáztassék, körüli rassék és megfelelőleg, intézményszerüleg biztosíttassák. Valamint igen fontosnak tartóm a tanszabadságnak egyszer, valahára megfelelő körülírását, körülhatárolását és megszabályozását. Mert ne méltóztassék ebben talán ellenmondást látni, hogy a tanszabadságnak szabályozását kívánom, de igenis, daczára igazán szabadelvű nézeteimnek, mégis, a tapasztalatokból kiindulva, arra kell kérnem a minister urat, hogy legyen rajta, hogy a szabadosságba fajuló tanszabadság — és itt tanárokról és tanulókról egyaránt szólok — végrevalahára törvénybe iktattassék és szabályoztassék. A felsőoktatásról még csak egy idj elentést kívánok tenni, és ez az, hogy a felső tanintézetek csoportjának rendes kiadásai a tárcza összes kiadásainak 11.34%-át teszik ki, mig viszont a felső tanintézetek bevételei a kultusztárcza összes bevételeinek több mint 41%-át. Én abból indulok Id, hogy nézetem szerint egy államnak kulturjellege nem azon a kérdésen fordul meg, hogy hány analfabéta van az országban. S ha ezt mondom, ne méltóztassék azt hinni, mintha nem tartanám helyesnek azt a törekvést, hogy ne legyen egy analfabéta sem ; magam is kívánom, hogy minden magyar ember tudjon irni és olvasni, de el tudok képzelni egy kulturállamot, a melyben vannak analfabéták, de van a magasabb tudomány, az irodalom, a művészet munkásainak oly nagy csoportja, a mely az országok és a világ kulturális versenyében első helyre tudja azt az országot felküzdeni. Viszont tudok képzelni országot, a hol mindenki tud írni, olvasni, és még is a kulturnemzetek sorában nem számit. Ebből a szempontból én a felső oktatásra, a tudomány, irodalom és művészet ápolására óriási nagy súlyt helyezek. Különben már abból a szempontból is, mert, nézetem szerint, a jó felsőoktatás előfeltétele a jó középoktatásnak, jó középoktatás nélkül nincsenek jó tanítóink, jó tanítók nélkül pedig 65
