Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

492 161. országos ülés 1911 május- 20-án, szombaton. az Országos Gazdasági Egyesülethez, vagy a Gazdaszövetséghez fordulni, szóval ezzel az ügygyei foglalkozó fórumhoz, a mely elsősorban döntse el, vájjon az illető birtok telepítési vagy egyéb czélra alkalmas-e és csak akkor, ha e tekintetben nincs reflektáns, legyen az árverés utján áruba bocsátható. Végezetül — és ezzel befejeztem a tanügyi kérdések tárgyalását — ajánlom a vidéki levéltárak, a hiteles helyek ügyét a minister ur szives figyelmébe. Van egy rendelet, a mely kiadatott ezek rendbehozatalára vonatkozólag, az ezekre való felügyelet tekintetében, de ennek a rendeletnek nincs végrehajtója. Talán lehetne legalább egy levéltári felügyelőt alkalmazni; mert vannak helyek, a hol'a templom tornyának a teteje alatt tartják a legbecsesebb okmányokat, a hiteles levéltáraknak egész anyagát és ez aztán elkallódik és tönkremegy. Még néhány egyházi vonatkozású ügyre óhajtanám a t. minister ur szives figyelmét felhivni. Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszasan veszem igénybe a t. ház figyelmét, (Halljuk! Ralijuk!) de nagyon nehéz az anyagot összeszorítani. Az egyik ügy, a melyről részben már megemlékeztem, a protestáns egyházak segélyezése. Fagyon természetes, hogy ezt a legmelegebben pártolom. De óhajtanék még egyelőre a budapesti egyetemre vonatkozólag egy ügyet említeni, és ez a következő. Tudjuk, hogy a katholikus egyháznak, a főpapoknak igen nagy jövedelmeik vannak és bőkezűen gondoskodnak mindenféle kulturális czélról. így keletkezett egy igen derék, szép alkotás, a Szent-Imre-kollégium, a hol szabad levegőn nevelkednek, tanulnak, laknak az ifjak, és ez igen nagy hasznára van a tanuló ifjúságnak. A protestánsok, a kiknek intézményeit majdnem egyedül és kizárólag a hívek áldozatkészsége tartja fenn, már évek óta fáradoznak hasonló intézet létesítésén. Azonban attól félek, hogy anyagi eszközök hiányában ez nem fog létrejönni, a protestáns ifjúság nevelésének és kiképzésének nagy kárára. Azt hiszem, nagy hálára kötelezné a minister ur nemcsak a protestáns egyházakat, hanem az egész ország közönségét is, ha segédkezet nyújtana, hogy ilyen hasonló internátus jöjjön létre a főiskolák mellett. (Helyeslés.) Rákosi Viktor t. képviselőtársam emiitett fel itt egy ügyet, t. ház, a melyet, hogyha nem lettem volna erre már elhatározva akkor, a mikor képviselő lettem, talán nem említettem volna fel, mert ő kilátásba helyezte, hogy azzal foglalkozni fog. Minthogy azonban én sok éven át foglalkoztam azzal, s rég el voltam határozva, hogy itt szóba hozom ; azt hiszem, ő sem fogja talán rossz néven venni, hogy neki előzetesen szekundálok. (Halljuk ! Halljuk!) \ A görög-katholikus egyházról van t. i. szó, és annak a magyarnyelvű híveiről. Méltóztatnak tudni, hogy ugy a görög egyesült, mint a nem egyesült egyházaknál az istentiszteletnek az alapja a lelkész és a hivek közti párbeszéd. Tehát nem ugy van, mint a katholikus egyháznál, a hol a pap a tulajdonképeni misét szolgáltatja, a hivek pedig külön imádkoznak, vagy énekelnek, hanem ott párbeszéd folyik a lelkész és a hivek között és mindig a hivek válaszolnak a lelkész kérdésére. Nagyon természetes, hogy ez magával hozza azt, t. ház, hogy az istentisztelet a hivek által is értett nyelven történik. Ez a keleti egyháznak, és pedig ugy az egyesültnek, mint a nem egyesültnek az alapelve, a mely észszerű magyarázatát találja épen az említett körülményben. Magyarországon, a mint tudjuk, van a népszámlálás adatai szerint — nem a mostani, hanem a legutolsó népszámlálás adatai szerint — 245.000 magyarnyelvű görög katholikus. És ezeknek egyházi, iskolai élete, alapitványai, liturgikus gyakorlatuk mind szabályozatlan. Ennek igen nagy hátránya van, mert ezen hivek a liturgia nyelve és az idegen felekezeti iskolák révén könnyen elvesztik anyanyelvüket. A mi tulajdonképen ennél is súlyosabb, ez az, hogy a görög katholikus intelligenczia nem tud beleolvadni a magyar intelligencziába, mert az egyházi hovatartozandóság révén románnak, vagy ruténnak mondják őket, és hogy ha valaki közülök magyarnak vallja magát, igen sokszor megtörténik, hogy kétségbe vonják magyar voltát és azt mondják rá, hogy renegát. Ez nagyon súlyos állapot, és nemcsak a nemzeti érdek kivánja, hogy ez megváltozzék, de kivánja a magyar nemzetnek méltósága is, mert hiszen a mi megadatott a románnak és a ruténnak, azt talán a magyarok is megérdemlik. (Helyeslések.) 1649-ben jött létre ruténlakta vidéken ezen keleti egyházaknak az uniója, és azóta áll fönn ez az egyesült görög katholikus egyház, a melynek egyesítési okmányában benvan az : Ut ritum graecum ipsis servare liceat. Azóta széles keretben használ ták a magyar liturgiát, a nélkül, hogy az jóváhagyatott volna, annyival inkább, mert 1700-ban román vidéken egyesült a keleti egyház a pápával és attól az időtől kezdve a román élő nyelv használtatik ott mint oltárnyelv az ezen vidéken egyesült egyházban. A rutén lakta vidéken állítólag az ó-szláv, tehát holt nyelv használtatik, de ennek csak bizonyos archaisztikus fordulatai vannak s a hivők teljesen megértik; ez tehát alapjában véve élő nyelv. 1868-ban az összes egyházközségek összejöttek Hajdu-Dorogon és egy külön magyar püspökség felállítását kérték. Ez nem jött ugyan létre, de 1873-ban egy vikárius neveztetett ki, a ki azonban csak püspöki kinevezés utján jutván hivatalához, magasabb hatáskört nem gyakorolhat. 1896-ban intrikák következtében eltiltották ezt a liturgiát, a melynek megszerzésére egy mozgalom indult meg. Ez 1900-ban a munkácsi és eperjesi püspök vezetése alatt egy zarándoklatot vitt Rómába, hol a pápától a magyar liturgia szentesítését kérte. XIII. Leo meg is mondta : liabebo curam ; gondja lesz ennek az ügynek elintézésére. így aztán a görög-katholikusoknak nem volt ugyan szenté-