Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

420 158. országos ülés 1911 május 17-én, szerdán. nézve azt a felvilágosítást van szerencsém adni' hogy a kormány Kolozsvár, Marosvásárhely és Héjasfalva között egy direkt vasúti összeköttetés létesítésének tervezésével máris foglalkozik. Mivel azonban a helyi érdekeltség inkább egy másik vonalat óhajt, nevezetesen a Nagyidától, illetve Mezőbándtól Marosvásárhelyen át Paraj dig vezető viczinális vasút létesítését és mivel mindkét vasút létesítése igen jelentékeny áldozatot igényel, s az állam részéről, természetes, hogy mindkettő egyidejűleg létesíthető nem lévén, egv előre az előbb emiitett vasút létesítése függőben tartatott és igyekszünk ezt a másik vasutat, a mely az érdekeltség kívánalmait inkább alkalmas kielégíteni, létrehozni. Ezek után, t. képviselőház, legyen szabad áttérnem azokra, a miket a t. előadó ur tegnapi bevezető beszédében mondott. Én teljesen egyetértek vele abban, hogy nekünk, különösen ennek a tározának körében nagyszabású beruházási politikára van szükségünkf; nagyszabású beruházásokat keU teljesítenünk. A kérdés, t. ház, csak az, hogy ha ezt a problémát helyesen akarjuk megoldani, akkor különösen két dologra kell figyelemmel lenni. Az egyik a sorrend helyes megválasztása, a másik a fedezet kérdésének megoldása. A mi a sorrendet ületi, közismeretű dolog, hogy nemcsak a kereskedelmi tárczának, hanem a többi tárczának is jelentékeny beruházási szükségletei vannak és én, mint pénzügyminister, legjobban tudom, mily égető szükség van a kultusztárcza és más tárczák körében is jelentékeny beruházásokra. Mindezeket tehát lehetőleg össze keU egyeztetni, mert egyoldalulag ilyen nagyfontosságú kérdésben eljárni nem szabad. A mi magát a kereskedelmi tárcza beruházási szükségleteit illeti, itt az én véleményem az, hogy a sorrend tekintetében elsősorban azok a beruházások végzendők, a melyek már létező értékek konzerválását, jobb kihasználását, jövedelmezőbbé tételét czélozzák, és csak azután következnének a többiek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezeket nem szabad elhanyagolnunk, t. képviselőház, mert bizonyos beruházási munkálatok elmulasztása következtében már létező nagyfontosságú értékeink vagy parlagon hevernének, vagy egyenesen megsemmisülnének. (Igaz I ügy van! a jobboldalon.) Ebből kifolyólag az én nézetem szerint az első sor az államvasutakat illeti meg, (Helyeslés a jobboldalon.) mert ezek vannak abban a helyzetben, hogy ha beruházások utján nem segítünk rajtuk, akkor ott bizony igen jelentékeny bajok következhetnek be. Ezzel azonban bizonyos mértékig parallel kell haladnia a közúti hálózat továbbfejlesztésének is, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert hiszen ezek azok, a melyek a vasutat alimentálni képesek. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Viszont nem szabad elhanyagolni a posta-, távírda- és távbeszélő-beruházásokat sem, habár ezek nem képeznek olyan sürgős szükséget, de a forgalom természetszerű fejlődése okvetlenül megkívánja, hogy ezek is továbbfejlesztessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak ezek után kellene áttérni a viziutak szabályozására és a vizi beruházásokra, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy mindent egyszerre megoldani, megtenni nem lehet. Ezért nézetem szerint ez volna a helyes sorrend. (Helyeslés.) A mi már most, t. képviselőház, a fedezet kérdését illeti, ez szintén egy elsőrendű kérdés, különösen a mi viszonyaink között, a hol az államvasutakban az állam tulaj donképen legnagyobb vagyonát birja. Nálunk a pénzügyi tärczán kívül egyedül a kereskedelmi tárcza az, a mely jövedelmet hoz, a többinél jövedelemre számítani nem lehet. Ha tehát az' államvasutak üzemét nem rendezzük be ugy, hogy az jövedelmező üzem legyen, akkor egyáltalában nem vagyunk képesek a beruházások kérdését megoldani. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Es én, habár teoreticze elismerem annak helyességét, a mit ma Söpkéz t. képviselőtársunk előadott, hogy tisztán az üzleti hányad nem képezi kritériumát egy vasút helyes adminisztrácziójának és vezetésének, mégis, a mi specziális viszonyaink között, erre nekem a legnagyobb súlyt kell helyeznem, mert ha a vasutak jövedelmezőségét nem birjuk fokozni, akkor a beruházások kérdését sem leszünk képesek megoldani. Igen könnyű azt mondani, t. képviselőház, hogy vegyünk fel kölcsönöket és ezekből fedezzük a beruházásokat. Ámde a kölcsönfelvételnek, eltekintve attól a visszahatástól, a melyet ez az állam hitelére gyakorol, megvannak a maga természetes határai a piacz felvételi képességében. Ezt túlfeszíteni nem szabad, mert egy szép napon az előtt az eshetőség előtt fogunk állani, hogy értékeinket nem leszünk képesek a piaczon elhelyezni. (Igaz ! Ugy van ! a, jobboldalon.) Okvetlenül szükséges tehát, hogy mi magunk, saját erőnkből és a saját rendelkezésünkre álló terrénumokon, a tárczák keretein belül, gondoskodjunk azokról a fedezetekről, a melyek a beruházásokat lehetségesekké teszik. (Általános helyeslés.) T. képviselőtársam, az előadó ur még egy kívánságot, egy óhajt fejezett ki, hogy t. i. a postai alkalmazottaknál megkezdett fizetésrendezés folytattassék a tisztviselők többi kategóriájánál is. T. ház ! Hogy a kezelési alkalmazottakra, a kikre nézve most, a jelen költségvetésben a fizetésrendezés effektuáltatik, a mely fizetésrendezés mintegy három millió korona többletet vesz igénybe, hogy ezekre nézve helyes volt az államvasuti fizetési rendszernek kiterjesztése, ezt én konczedálom, mert hiszen ezeknek az alkalmazottaknak a szolgálata többé-kevésbbé azonos az államvasuti alkalmazottak szolgálatával. Azon kérdés felett azonban, hogy vájjon a postánál alkalmazott többi, adminisztratív szolgálatot teljesítő tisztviselőnek a szolgálata különbözik-e annyira a többi áUami alkalmazottak adminisztratív szolgálatától, hogy ez egy külön fizetési rendszer behozatalát indokolttá tenné ; e felett a