Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

156, országos ülés 1911 május 15-én, hétfőn. 371 terjesztett be. Most, t. barátom Bakonyi Samuhoz fordulok, ki hasonlóképen igen tárgyilagos és igen méltányos kritikát tartott tárczám felett, és kinek több óhaja volt és észrevétele, melyre nézve bátorkodom a következőket mondani. Diffikultálta többek közt, hogy nem alkotmányosan jártunk el akkor, mikor a géppuskákat beszereztük, s ezek az állami költségvetésbe nem vétettek fel. Tényleg ugy áll a dolog, hogy mi 1909-ben parlamenti felhatalmazást kaptunk, hogy bizonyos számú géppuskát szerezzünk be. A múlt évben volt a szerbiai mozgalom és ennek folytán kénytelenek voltunk ministertanácsi' határozat alapján, több géppuskát beszerezni, s ezt mint előirányzat nélküli költséget a későbbi zárszámadásokhoz utalni. Az 1899. évi XX. t.-czikk elrendeli, hogy az összes kiadásokhoz törvényhozási hozzájárulás eszközöltessék ki, megengedi azonban 16. §-ában, hogy abban az esetben, ha évközben olyan szükséglet merülne fel, melynek fedezetéről a költségvetési törvényben gondoskodva nincs, és ha ez a kiadás elodázhatatlan, akkor az ilyen költség utalványozását az illető minister a ministertanács beleegyezésével teljesítse, és ezekre nézve a kormány a zárszámadás tárgyalása alkalmával nyerhet felmentést. Én azt hiszem, hogy e tekintetben eleget tettünk a törvény követelményének. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) . . A mi a t. képviselő urnak azt a kívánságát illeti, hogy a tisztiszolgák intézménye szüntettessék be, erre nézve bátorkodom a következő megjegyzéseket tenni. Rendszerint azok a tisztek tartanak tisztiszolgát, kiknek lovuk is van, s az mint lóápoló is szerepel. Azon esetben, ha a tisztiszolgák intézménye nem volna meg, mi történnék ? A praktikus életben igy szokott történni, — ezt őszintén bevaüom — kirendelnék ugy-e azokat az embereket, a kik különben fegyveres szolgálatra vannak beosztva ? Különben is a dolog ugy áll, hogy elvégre a katonaság nem tisztán fegyveres emberekből áll, hanem sok olyan egyénből is, a kik segédszolgálatra vannak hivatva. Ep ugy, mint minden polgári intézményben s általában mindenhol, megvan itt is a munkafelosztás elve ; az egyik fontosabb, a másik kevésbbé' fontos szolgálatra jelöltetik ki, összességükben azonban egyaránt fontos szolgálatot teljesítenek valamennyien, s az én felfogásom szerint igazári nem lehetne dehonesztálónak tekinteni semmi tekintetben azt, hogy az úgynevezett Privátdienerek, tisztiszolgák épen csak ezt a. szolgálatot teljesitik. A hazáért, az intézményért teljesített szolgálatuk ép ugy megbecsülendő, mint más szolgálat. (Helyeslés.) Egy kérdést méltóztatott felvetni, vájjon mi igaz abból a híresztelésből, hogy a mostani kereskedelmi tárczát ketté akarják választani és hogyha ketté választatik e tárcza, igaz-e, hogy á közlekedésügyi ministerium élére egy tábornokot tesznek ? (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) En őszintén szólva, a minisztertanácsban erről egy szót sem hallottam. Méltóztassék csak tekintetbe venni azt, hogy ha már a m. kir. honvédelmi ministernek nincs megengedve az, hogy tábornok legyen, a mennyiben én szolgálaton kívüli viszonyba helyeztettem, méltóztatik belátni, hogy a magyar alkotmány : nem fogja megengedni azt, hogy egy tábornokot tegyünk a közlekedésügyi tárcza élére. (Ugy van !' Ugy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon.)' Bakonyi Samu : Ez nem megezáfolása a hirnek. Hazai Samu honvédelmi minister: Bocsánatot kérek, én meg vagyok győződve, hogy abszolúte ; egy szó sem igaz ebből a hírből, és ezt méltóztassék megezáfolásnak venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) \ Áttérek most már azokra, a miket Brankovics Dömötör t. képviselő ur felemiitett. Természetesen ! nem fogja tőlem kívánni a t. képviselőház, de viszont a t. képviselő ur sem, hogy én belebocsátkozzam azokba a közjogi dolgokba és fejtegetésekbe, a melyekbe belebocsátkozott a t. képviselő ur, annál kevésbbé, mert hisz az éri t. barátom is azt mondta, hogy Pitreich lehetett kitűnő katona, . de rossz közjogász volt. Ennek következtében én nem akarok ugyanabba a hibába esni és. közjogi dolgokkal nem akarok itt foglalkozni, azt a t. ministerelnök úrra bízom. (Helyeslés jobbfelől. Derültség a szélsőbaloldalon.) A magam részéről tisztán csak azokra fogok reflektálni, a mik az én hatáskörömbe tartoznak. A t. képviselő ur kifogásolta először azt, hogy a zágrábi 7. honvéd kerületnél olyan nyomtatványok vannak forgalomba helyezve, a melyek tulajdonképen nem felelnek meg az e tekintetben hozott i törvényes határozatoknak, t. i. két- vagy többnyelvű nyomtatványok. Én azt hiszem, hogy az egész tévedésen alapszik, mert az én tudtommal — megnéztük a múltkor is — tisztán horvátnyelvű !nyomtatványok vannak, kivéve talán egy vagy ikét olyan nyomtatványt, a mely a sorozásra vonat• kőzik és a mely Magyarországon is az illető vidék | szerint — természetesen, hogy megértse a nép — a vidék népének anyanyelvén van forgalomban. Különben is azt hiszem, hogy nekünk az teljesen mindegy lehet, mert hiszen azzal, hogy esetleg talán magyarnyelvű szövege is vau, magyarosítani 'nem kívánunk ; az eszünkben sincs. Egy másik fontosabb kérdést is emiitett a t. képviselő ur, nevezetesen a horvát iskolák kérdését. E tekintetben következőképen áll a dolog. Tény az, hogy a zágrábi 7. honvédkerületnél a szükségelt tisztilétszám — ez autentikus adat — 334. Ezen szükséglet fedezésére Horvát-Szlavonországban községi illetőséggel biró tiszt a 7. honvédkerületben van 170. Magyarországon pedig 24 'szolgál. A szükséglet tehát összesen 334 és vau 194 horvátországi illetőségű tiszt; ennek következtében 60% van horvát illetőségűekkel betöltve, 35% magyar tisztekkel, 5% pedig hiányzik. Én azt hiszem, hogy nekünk magyaroknak abszolúte nincs érdekünkben az, hogy mi azokat a helyeket, a melyek tulajdonképen horvátok által töltendők be, elfoglaljuk, és mi természetesen azon 47*