Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-150

210 150. otszágos ülés tííí május 8-án, hétfőn, nálása lenne azon hatalmas energia-tömegeknek az iparnak, a kereskedelemnek és általában a közgazdaságnak intenzív szolgálata. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) T. ház ! Habár tagadhatatlan, hogy a földmivelésügyi tároza keretében a nemzetnek sok aktuális érdeke a leghatékonyabb támogatásban részesül, s különösen a t. minister ur olyan szívvel és lélekkel protegálja és propagálja ezeket az érdekeket, hogy e tekintetben igazán a jövőre nézve méltán várakozással néz az ország az ő működése elé: azonban, t. ház, rámutattam az előrehaladás végtelen lassú útjára, s rá kell mutatnom arra is, hogy a t. kormány eddigi ténykedéseiben inkább abban láttunk igen nagy készséget, miszerint a hadsereg, s főkép a haditengerészet igényeinek kielégítésére szükséges száz és száz milliók az osztrák-magyar nagyhatalomnak rendelkezésére bocsáttassanak. Ennek azután mi más az eredménye, mint az, hogy Magyarország eme nagy költségeknek kihatásában évenként legalább 60—70 millióval többet lesz kénytelen adóban kiizzadni. Es minő czélra ? Hiszen Magyarországnak a tengeri kereskedelme oly csekély jelentőségű, hogy azért milliókat kiadni valóban nem érdemes. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Epén ugy állunk eme kiadásokkal szemben, mint hogyha a szabad Svájczot valamely nagyhatalmi ábránd arra ösztökélné, mert neki a tengeren jelentékenyen nagyobb érdekei vannak, mint Magyarországnak, hogy ha őt is a nagyhatalmi ábránd arra bírná, hogy erős flottát állítson fel a Földközi-tengeren, és ugyebár meg vagyunk róla győződve mindnyájan, hogy a szabad S váj ez polgárai ezt az eszmét röviden kivégeznék és semmi életrevalósághoz nem engednék jutni. Ez az ország igen-igen súlyos viszonyok közt él; fenyeget bennünket már a jelen évtől kezdve az adóteher óriási növekedése. Az ország száz és száz sebből vérzik a pusztító kivándorlás hatása alatt. Népeink pusztulnak, hovatovább demoralizálódnak ; hiszen látjuk, hogy az átkos és vészes egyke-rendszer már nemcsak a Dunán túl dühöng és dul, de felütötte fejét Tiszán túl is, Szentes vidékén, és a mint az idei statisztika élénken bizonyítja, már ott is vajmi csekély a szaporodás, mert ott is terjed az egyke-rendszer. Nagy veszedelmek közt él ez az ország. A nép energiája veszendőben van, és itt nem használ más, csak az, hogy egy hatalmas, az egész nemzet erejét felölelő uj tevékenységet kell organizálni és kifejteni. Száz és száz milliókat kell rögtönösen befektetni egészséges, okos, észszerű telepítési czélokra száz meg százmilliókat kell befektetni a természetadta kincsek észszerűbb és czélszerűbb kihasználására, és ezek a száz és százmilliók nem fognak elmerülni a Földközi-tenger hullámsirjába, (Ugy van ! balfelől.) hanem produktívak lesznek, (Ugy van! a baloldalon.) és okos, bölcs beosztás mellett ezek közvetlenül és közvetve jövedelmeket fognak hozni a magyar államnak. (Ugy van! a baloldalon.) Meg fogják termékenyíteni ezt az országot, fel fogják virágoztatni azt, és a népet boldoggá fogják tenni. Ugyanazért — figyelmeztetve arra, hogy a kissármási és nagysármási gázkutakon, elementáris erővel kisüvitő és a levegőben haszontalanul szerteoszló óriási energia nagy mementó nekünk, szomorú figyelmeztetés arra, hogy a természetadta kincsekkel hogyan nem kell bánni — hangsúlyozom és annak a meggyőződésnek adok kifejezést, hogy az a kormány fogja ennek az országnak érdekeit leghathatósabban előmozdítani, az a kormány fogja Magyarországnak mai zsibbatag energiáit uj életre kelteni, hatalmas lüktető elevenségre emelni, a mely nem fog félni a befektetésektől, hanem a kellő utakat meg fogja találni, a melyet meg fog szállni Baross Gábor elhunyt nagy alkotó ministerünk szelleme és a mely rá fog térni a hasznos, nagy beruházások útjára. Ez fogja biztosítani Magyarország fejlődését, gazdagodását, népünk boldogulását és az egész ország állami erősödését, önállóságát és függetlenségét. (Ugy van ! a, baloldalon.) Ezekkel az eszmékkel bezárom beszédemet és kijelentem, hogy a költségvetést politikai álláspontomnál fogva nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. ház! Röviden óhajtom a t. ház becses tür;!mót igénybe venni. Megkönynyiti hely etemet az előttem szólott t. képviselőtársam, a mennyiben néhány oly kérdésről emlékezett meg és bizonyára sokkal jobban, mint én tehettem volna, a melyekről én is akartam szólni, másfelől azonban megnehezíti helyzetemet ugy az ő remek beszéde, mint előttem szólt más képviselőtársaim beszédei is, a kik igazán nagy szakavatottsággal, ékesszólással, legtöbben mint igazi telivér gazdák szóltak az ügyhöz, és akkor nekem, mint afféle félvér lateiner gazdának mindenesetre nehéz szerepem van. Kötelességem azonban felszólalni azért, mert egy oly városnak vagyok egyik képviselője, melynek 160.000 katasztrális hold területén 67.000 ember él, körülbelül 95%-ban részint földmivelésből, részint a földmivelők után. Annak a városnak vannak olyan sajátlagos érdekei, különlegességei, melyek más vidékektől elütnek, sőt nemcsak e városnak, hanem a környékének is. Az eddigi felszólalásokban épen azt tapasztaltuk, a mit talán mindnyájan tudunk, hogy Magyarországnak olyan a gazdasági helyzete, hogy azt egy kaptafára húzni nem lehet. Annyi különféle érdek van, hogy ha azokat egyenlősíteni akarjuk, nehézségbe ütközünk. Azért van Magyarországon az a sajátságos helyzet, hogy vannak ministeri rendeleteink és törvényeink, melyek egyes vidékekre kitűnően beválnak, más vidékekre azonban hasznavehetetlenek. Ilyen az 1898. évi XII. t.-czikknek különösen a hegyközségekre és a mezőrendőrségre vonatkozó része, ilyen a bortörvény, a cselédtörvény, a munkástörvények,