Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-148

182 Í4S. országos ülés 1911 május 5-én, pénteken. veszteséggel társait, a ministeriumot sújtotta, melynek ő tagja, hü társa és munkatársa volt. Az ő nagy terjedelmű tudása gazdag forrása volt azon bölcs tanácsoknak, a melyek társainak erejét és munkakedvét növelték. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A midőn ennek az érzésnek fájó szivvel adok kifejezést, ugy érzem, hogy az ő elhunytával az ország és különösen a parlament és a párt, a melynek tagja volt, a Ház egyik legképzettebb, legbuzgóbb, lelkiismeretes és kötelességtudó tagját vesztette el. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezeknek az érzelmeknek keresetlen szavakban kifejezést adva, egyúttal a kormánynak, valamint a pártnak nevében, a melynek tagja volt, a hála és köszönet pálmaágát teszem, le emléke előtt. A magam részéről az elnökség által tett indítványokhoz hozzájárulok, és még csak azt a kérést fűzöm hozzá, méltóztassék a t. háznak elhatároznia, hog)^ a temetés országos költségen történjék. (Általános helyeslés.) Elnök: Apponyi Albert gróf képviselő ur kivan szólani. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Annak a pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, vagyok bátor kijelenteni, hogy mi, a kik a boldogultalak politikai ellenfelei voltunk és nem egy kemény harczot vívtunk vele, e megrendítő pillanatban mélyen átérezzük azt az értéket, a melyet ő a nemzeti életben képviselt, és annak a veszteségnek súlyát, a mely az ő elhunytával a nemzetet érte. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből folyólag teljes készséggel, sőt szívvel-lélekkel hozzájárulunk ugy a ház elnökének, mint a ministerelnök urnak indítványához. (Elénk helyeslés.) Elnök : Széll Kálmán képviselő ur kíván szólni. Széll Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mélyen meghatva kérek néhány percznyi türelmet a t. háztól. Mindnyájan megrendülve és mély fájdalommal vettünk tudomást arról a csapásról, a mely a magyar közéletet és a magyar politikát érte, és a mely mindenkit sújt, a ki az elhunyttal életében érintkezésben volt. És ha én szót emelek és kérek néhány percznyi türelmet, ne vegyék rossz néven tőlem, mert kevesen vannak ma ebben az országban, a kik oly hosszú idő óta és évtizedeken keresztül együttműködtek az elhunyttal, ugy mint én. En, mint kezdő ifjú politikus, mondhatnám fiatal gyermek, működtem vele együtt az ország egy nagy bizottságának előadójaképen, mikor ő megjelent ott, mint alárendelt tisztviselő, azon szakmának védelmére, a melyet ő szolgált. Már akkor feltűnt nekem az a nagy tehetség, a mely ebben az emberben élt, feltűnt benne az, hogy semmit sem mond a nélkül, hogy alaposan ne tudná, semmiről sem nyilatkozik, semmit sem tesz, ha a dologgal a legnagyobb mélységgel, alapossággal nem foglalkozott. Később, a mikor a pénzügyek élén jöttem vele össze, nagyon nehéz, kényes kérdésekben — vallomást teszek most e házban •— és akkor, a mikor az ország gazdasági és pénzügyi érdekeinek rendezése és meggyógyítása czéljából egy nagy eszmének is szolgáltam és szenteltem működésemet, hogy Magyarországon az államvasutak elvét megalapítsam, megvallom, hogy az első és sokáig az egyedüli ember, a ki ennek az én akcziómnak tudomásával bírt, a kivel egész titokban közöltem, a kivel terveimet megbeszéltem, a kivel együtt működtem, Hieronymi Károly volt. Azután később, mikor ő nőtt mindig feljebb, mint olyan ember, a ki sokat tudott, de mindent jól, a ki sokkal foglalkozott és mindennel alaposan és mélyen: volt idő, hogy nehéz viszonyok közé jutott, és én örömmel és nagy önérzettel gondolok vissza, hogy azok közé tartoztam, kik annak az embernek az igazi értékét tudták felismerni és segítették Magyarország állami állásainak egyik legnagyobbikára és teljes érvényesülésére. Ezek az érzületek mélyen és talán jobban megindítanak engem, a ki legtöbbet és legrégibb idő óta dolgoztam vele ugy, hogy mély fájdalmamnak adok kifejezést. Ez a fájdalom nemcsak az egyéné, hanem az országé, mert Hieronymiban mi egy nagy embert, nagy munkaerőt, olyan embert veszítettünk el, a ki az ő dolgainak egész lelkét, egész életét odaadta, veszített elhunytával az ország és mindenki, a Id ismerte. Hieronymi mély belátással, éles, erős elmével birt, behatolt alaposan mindenbe, a mibe akart és a mibe hivatása hivta. Szakavatottsága nem volt sem egyoldalú, sem fölületes ; mélységes és átható, megérlelte minden eszméjét teljesen. És oly nagy terjedelmű volt ez a tehetség, mint kevés emberé az életben. Emlékét örökké fogjuk tartani magunkban, és fogja tartani az ország, és mindenki, a ki közel állt hozzá. (Elénk helyeslés.) Elnök: Justh Gyula képviselő ur kivan szólni. Justh Gyula : T. ház ! A megrendítő, szomorú, nagy, országos gyászeset alkalmából mi is őszinte, mélyen érzett részvétünknek adunk kifejezést és ennek jeléül elfogadjuk egész terjedelmében ugy az elnök urnak, valamint a ministerelnök urnak javaslatát. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szmrecsányi György képviselő ur kivan szólam. Szmrecsányi György : T. ház ! Az országgyűlési néppárt teljes tudatában van annak a pótolhatatlan veszteségnek, és azon csapásnak, mely az országot Hieronymi Károly kereskedelmi minister halálával érte. (Igaz ! Ugy van!) Azért gyászunk és megilletődésünk jeléül szomorú készséggel jelentem ki azt, hogy hozzájárulunk ugy az elnökség,, mint az igen t. ministerelnök ur javaslatához. (Élénk helyeslés.) Elnök : Juriga Nándor képviselő ur. kér szót. Juriga Nándor: T. ház ! Azon párt részéről, melyhez szerencsém van tartozni, kijelentem, hogy magunk is legbensőbb részvéttel résztveszünk azon országos gyászban, mely most mindenkinek szivét eltölti. Főként az indít minket arra, hogy I őszintén hozzájáruljunk e részvéthez, mert az