Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-147

178 W. országos ülés 1911 a melyekre ez a szokás egyáltalán alkalmazható lenne. De a törzsöröklés, mint általános és intestált öröklés, nemzeti szempontból, a nemzeti politika szempontjából sem volna czélhozvezető. Az előbb felsoroltakból is kitűnik, hogy ez a törzsöröklési szokás a magyarlakta vidékeken elterjedni és megerősödni nem tudott, és ismervén a magyar kisgazdaközönségnek az ujitástól kissé idegenkedő, — különben jogosan — gyanakvó természetét, nem valószinű, hogy meg birna honosodni. A törzs­öröklésre, különösen az intestált törzsöröklésre teljesen ráillik Sering mondása: »Eine grund­sätzliche Wiederbelebung der älteren Gebunden­heit wird nur vereinzelt gefordert. Sie würde weder der Mannigíaltigkeit der wirtschaftlichen Bedürf­nisse, noch dem allgemeinen Rechtsbewusstsein entsprechen«. Ha ezek után más orvosszerekről akarunk gondoskodni, csak részlegeset kereshetünk és talál­hatunk, de olyat, a mely minden egyes kis birtokra általános panaczeakép alkalmazható volna, nem fogunk találni. Elsősorban a gazda ingó hitelé­nek, a credit agricole-nak megalapozása válnék szükségessé. E kérdésre, melylyel a bankvita folyamán bőven foglalkoztam, ezúttal kiterjesz­kedni nem kívánok, csak néhány szót kívánok szólani azon másik intézményről, a melynek meg­honosításából üdvös eredményeket várunk. Ez pedig a járadékbirtok-rendszer. (Halljuk I Hall­juk: !) Tudjuk nagyon jól, hogy a járadékbirtok­rendszer Rotbertusz azon elvén alapszik, hogy nem a tőke, hanem a járadék forrása a föld, ennek foly­tán a járadékbirtok nem a pénztőke lefizetésé­ire!, hanem járadékrészletek lefizetésével szerez­hető meg, és pedig olyan egyenlő, meghatározott nagyságú, egyformán fizetendő járadékrészletek lefizetésével, a melyek csak ugy lesznek meg­felelőek és egészségesek, hogy ha arányban állanak az illető birtok tiszta hozadékával. A járadékbirtok előnyei szembetünőek. A nagy­birtokosra nézve, a ki nagyon megterheli a birto­kát, vagy a ki birtokának egy részétől szabadulni akar, hogy a többit tehermentesen bírhassa, a já­radékbirtok alapítása azért bir előnynyel másféle elidegenítéssel szemben, mert a járadékbirtok ala­pításával nagyobb vevőközönséget biztosit magá­nak, mert a vételi feltételek könnyebbek, és igy magasabb árakat érhet el. A járadékbirtokot vevő kisbirtokos számára azért bir ez a birtokvevési forma előnynyel a többi birtokvétel felett, mert itt a birtokvevő a vételárnak csak 25%-át kény­telen lefizetni, a mivel már korlátlan földbirtokot szerez. Ennek az a legfőbb előnjT-e, hogy a teher felmondhatlan és nem válhatik bármely pillanat­ban a teljes összeg erejéig esedékessé, mert hiszen a járadékadósság járadékrészletekből áll, és ezek nem egyszerre, hanem részletenként, járadékrész­letenként válnak fizetendőkké. Hogy pedig a nehe­zebb pénzügyi lebonyolítás az eladó és a vevő között simábban folyjék le, ott van az állami fel­május í-én, csütörtökön, ügyelet alá helyezendő, esetleg az állam által ala­pítandó járadékbank, a mely egyfelől a járadék­birtok alapító nagybirtokosnak kifizeti egy összeg­ben az egész vételárat,másfelől vállalkozik megfelelő kamat mellett arra, hogy a kisbirtokostól, a ki járadékbirtokot vesz, évenként behajthatja az esedékes összegeket. Kétségtelen, hogy e specziális birtok­kategóriák specziális jogviszonyokat igényelnek. Hogy ha ugyanis megalapítunk egy járadékbirtok­rendszert a nélkül, hogy körülbástyáznánk olyan garancziákkal, a melyek lehetetlenné teszik, hogy e természetű birtok újra szétoszoljon és elporlad­jon, mint az a magyar kisbirtokoknál történni szokott, akkor olyan valamit alkotunk, a minek állandó sikerét nem biztosítottuk. E kautélák felállítása azonban nagyban különbözik a törzs­öröklési rendszernek bizonyos birtok-kategóriákra való behozatalától. Mert hogy ha azt mondjuk ki, hogy a törzsöröklés kötelező bizonyos birtokra — mondjuk 10—15 hektárra, intestált örökösödés esetén — akkor ezzel olyan kényszerrendszabályt alkottunk, melytől az a 10-^15 hektár birtokosa, akár akar, akár nem, akár megfelelő az rá nézve, akár nem megfelelő, szabadulni többé nem képes, Mig ellenben, ha a járulékbirtokok esetleges oszt­hatatlanságát kimondjuk bizonyos kategóriákra nézve, akkor elsősorban is csupán azokra fog ez kiterjedni, a kik előzőleg tisztában vannak azzal, hogy ők, ha járadékbirtokot alapítanak, ezt a jogi kötelezettséget kénytelenek elvállalni, tehát előzőleg is már csak ugy hajtják ezen iga alá a fejüket, ha tisztában vannak azzal, hogy a fel­tételek az ő specziális viszonyaiknak megfelel­nek-e. Másodsorban pedig ez alól a kötelezett­ségek alól bármikor szabadulhatnak, nem ugy, mint a kötelező törzsöröklésnél, mert a meg­hozandó törvény és az államilag kezelendő bank szabályai szerint e járadékbirtokokat az illető járadékbirtokosnak bármikor joga kell hogy le­gyen, visszaboesátani a bank tulajdonába. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindebből kitűnik, hogy nálunk Magyar­országon a törzsöröklésnek rendszerét a kis­birtokra ép ugy nem ajánlatos és nem helyes meg­honosítani, mint a hogy a hitbizományi rendszer­nek bármilyen európailag modernizált formában való kiterjesztése a középbirtokra sem ajánlatos és tanácsos. (Igaz! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) A magyar kisgazdaközönség körében ennek a törzsöröklési rendnek kiterjesztése csupán a magyar törvényhozásba vetett hitnek megingatására ve­zetne, miután ez oly rendnek és rendszernek meg­honosítása lenne, a mely rend és rendszer a magyar gazdaközönség érzelmi és lelki világával össze nem egyeztethető. A magyar kisgazda idegenkedik tőle, s ez ennélfogva soha népszerű előtte nem lehet, s csupán olyan mérges gyümölcsöket teremne, melyek nem segítenék elő azt az óhajtott ered­ményt, a melyre mindannyian egyformán törek­szünk : a magyar kisbirtokosság megerősödését. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldahn.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom