Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

10 Ír(K országos äíés Í91Í április %-é.n, kedden. kötelességeiket — mondom, valamennyit kitették, hanem igenis beletették Ehrlich G. Gusztáv urnak, a VII. kerület koronázatlan fejedelmének a vejét, egy igen tiszteletreméltó fiatalembert, de a ki ellen fiatalsága miatt és prononszirozott pártállása folytán még olyanok is felzúdultak, a kik egyébként abszolúte nem voltak ellenzékiek. A midőn tékát nem tudtuk elérni azt sem, hogy a VII. kerület adókivető bizottságába csak egy tag is bejusson, pláne elnöknek, a mire nem is gondoltunk ; a midőn látjuk, hogy a VII. kerületben, a hol az egész közéletet tisztán és kizárólag pártpolitikai szempontból irányítják és vezetik, a t. kormány ennyire ment a pártpolitikai törekvések támogatásában és istápolásában: akkor, bocsánatot kérek, nem kivánhatják tőlem, hogy a t. kormány pénzügyi politikája iránt bizalommal viseltessem, és egyáltalában módot nyújtsak a t. kormánynak arra, hogy a pénzügyi térre, a hol pedig a pártpolitikának teljesen ki kellene zárva lennie, szintén ennyire bevihesse a pártpolitikát, a mely politika ellen nekem a leghatározottabban tiltakozni kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Helytelenítem a t. kormánynak pénzügyi politikáját különösen kapcsolatban a véderőreformmal. Kimutattuk a delegáczionális tárgyalások során és ki fogjuk mutatni ezután a tárgyalások során is, hogyjminő exorbitáns terheket akarnak az urak a nemzetre róni. Erre nézve csak egy konkrét példát hozok fel. Az 1908. évi vizi beruházási törvény közel 700 milliót kontemplált, a melylyel Magyarországot 25 éven belül a viziutak, ármentesitések, vizszabályozások révén nagy mértékben átalakitaná. Az igen t. kormánynak csak a Dreadnought-tipusú hajók ellen kellett volna állást foglalnia. E hajókról különben az a véleményem, hogy mihelyt felépitik őket, mihelyt használatba kerülnek, máris túlélték magukat. Konstatálni fogjuk majd, hogy nem válnak be, vagy a többi nemzetek által időközben építendő nagyobb hajók és az azokon alkalmazandó nagyobb dimenziójú ágyuk folytán, vagy —a mi csak egy lehetőség — az által, hogy a technika fejlődése lehetetlenné teszi e hajóóriásoknak a háborúban való czélszerű alkalmazását. Ha tehát a t. kormány csak ezzel a flottafejlesztéssel helyezkedett volna szembe és ezen összegeket a vizi beruházásokra forditotta volna, annak a nagyszabású programúinak kétharmadát megvalósíthatta volna és az országot uj virágzás küszöbére vezethette volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) A véderő-kérdéssel kapcsolatosan kénytelen vagyok röviden utalni két dologra. (Zaj jobbfelől.) Hát majd a Poolról is beszélünk, csakhogy nem ma. Ezt csak ugy mellesleg báró Lévaynak emiitettem. A lapokból arról értesülünk, hogy az igen t. kormány óriási nemzeti küzdelmet folytat Bécsesel és Bécsben. En csodálom, hogy a t. kormány, különösen a ministerelnök ur, ily nagy és éles hárczot folytat a katonai perrendtartás kérdésében. Itt t. i. az álláspont igen egyszerű és világos. Magyarország közjogi helyzetéből kifolyólag törvényeink alapján és a magyar államiság és a magyar állami nyelv jogai alapján csak egy álláspont képzelhető el, és ez az, hogy a katonai per| rendtartás hivatalos nyelve a magyar állam területén, vagy, jobban mondva, a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg keretében egyedül és kizárólag a magyar. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csakis magyar lehet a tárgyalási nyab, csakis magyar lehet az egész eljárási nyelv. Azokkal szemben, a kik nem bírják az állam nyelvét, egyszerűen tolmács alkalmazandó. Mihelyt a t. kormány erről az alapról lecsúszik és elkezd tárgyalásokba bocsátkozni az osztrák kormánynyal arra nézve, hogy a magyar törvénykönyvbe a törvénykezés, a perrend ügyébe a német kommandónyelv bevonassék, oly térre lépett, a melylyel, merem állítani, sokkal rosszabb helyzetet teremt, mint hogy ha a mai törvénytelen katonai perrendtartás továbbra is fenmaradna. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a helyzetet tűrtük 40 évig, tűrtük volna egy ideig még tovább is. De ha törvénykönyvünkbe beleviszszük azt a rettentő gondolatot, hogy a magyar állam területén lehet hatósága a magyar államnak, a mely ne a magyar állam nyelvén bíráskodjék, ez olyan lecsuszamlás, a melylyel szemben mindenkinek, még önöknek is állást kell foglalniuk. Van még egy kérdése a véderőreformnak, a melyre már most is egész röviden utalok, és ez az, hogy, mint a lapokban olvassuk, a honvédelmi minister ur nagy mértékben fejleszteni szándékozik a magyar honvédséget. Olvassuk, hogy az osztrákok is fejlesztik az övékét, azonban nem tudom, igaz-e, a mit egyes lapokban olvastunk, hogy t. i. az osztrákok itt követik azt az eljárást, a melyet negyven éven át követtek a saját államháztartásuk előnyére : hogy most is eltérnek attól az elvtől, hogy a pragmatika szankczióban lefektetett kölcsönös és együttes védelemhez a két állam a maga anyagi erejéhez mérten járuljon hozzá. Ha mi a honvédséget nagy mértékben fejlesztjük, miért teszszük ? Valami nagy nemzeti vívmánynak tekinteni ezt nem lehet, hanem teszszük azért, mert a kormányférfiak abban a meggyőződésben vannak, hogy a véderő ezen részének fejlesztésére is az összes véderő megerősítése szempontjából van szükség. Ha pedig igy áll a kérdés, akkor igenis követelnünk kell, hogy Ausztria abban az arányban járuljon hozzá a saját honvédségének fejlesztéséhez, a mely arányban mi a magunk anyagi viszonyaihoz képest fejlesztjük a magunkét, msrt hogy mi aránylag többet költsünk ezen a téren a nagyhatalmi czélok érdekében, ahhoz mi nagyon is szegények vagyunk, arra ez a koldusnemzet igazán nem lehet hivatva. (Ugy van/ ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom igen hosszan igénybe venni becses türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Szives engedelmükkel azonban még kénytelen vagyok