Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

Ü5. országos ütés 1911 május 2-án, kedden. 137 törvénybe jöjjön azért is, mert minálunk Közép Európában a legabnoimálisabb nagyságú hitbizományok vannak. De megfontolandó egy másik kérdés is, hogy t. i. nem kellene-e ezen egyes területi maximumok mellett még egyes vármegyei maximumokat is megállapítani, hogy a vármegye egész területének szántóföldjéből az összes ottlevő hitbizományok mennyit foglalhatnak le. (Helyeslés) E vármegyei maximum megállapításánál figyelembe kell venni az illető vármegye gazdasági, társadalmi és nemzetiségi viszonyait, és a többi jelenlévő holtkézi és kötött birtokok arányszámát. (Helyeslés.) Ezek volnának nagyjában azok a főbb reformok, melyektől a magyar hitbizományi intézmény eddigi hátrányainak eltűnését várhatnék és remélhetnők azt, hogy ezen intézmény a helyett, hogy káros határokat tüntetne fel, beállitható lenne, mint hasznos eszköz egy öntudatos magyar birtok- és faji politika czéljaira. Szólnom kell azonban még bizonyos, inkább társadalmi osztályok és családok helyzetét érintő szocziális hatásokról is. (Halljuk ! Halljuk !) Hallom sokat hangoztatni, hogy a hitbizományi intézmény elvileg ellentétben áll az igazságérzettel és a jogegyenlőséggel, mert egy embernek juttat mindent és a többinek nem ad semmit. Bár én a nemzet érdekét és az általános államrezon szempontjait minden elmélet és frázis fölé szoktam helyezni, mégis elismerem, hogy a menynyiben egy intézményt összhangba lehet hozni bizonyos általános jelszavakkal, azt meg kell kísérelni már magának az intézménynek az érdekében is. Épen ezért tegyük vizsgálódás tárgyává, hogy mennyiben lehet közelebb hozni a hitbizományi intézményt a jogegyenlőség' elvéhez. Induljunk ki abból, hogy a hitbizomány czélja egészséges és egységes földbirtokokat és földbirtokoscsaládokat konzerválni. Ez a czél szemben áll azután a többi családtagoknak azzal a vágyával, hogy ők is a jogegyenlőség elvéből kifolyólag részesedjenek a vagyonban. Ez a két ezél, ha szemben is áll egymással, nem kiegyenlíthetetlen. Ugyanis épen az uj német törvényekben találunk intézkedéseket arra nézve, hogy az évi jövedelemből bizonyos összeg minden évben tőkésittetik a fiatalabb családtagok apanazsirozására, kiházasitására és arra, hogy mikor a fiatalabb családtagok kilépnek az életbe és önálló életpályát kezdenek, bizonyos kezdő tőkével rendelkezzenek. Ez megint nemcsak azt a czélt szolgálja, hogy az általános jogegyenlőség elvének ad konczessziót, a jogérzetet elégíti ki, és a többi gyermekek helyzetét teszi könnyebbé, hanem egyúttal gazdasági czélt is szolgál, mert igy az illető hitbizományi vagyon részére forgótőkéket takarítanak meg, a melyeknek kamatját kaphatják az illető jogosult családtagok, a forgótőke pedig intenzív gazdálkodás czéljaira befektethető maKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. VII. KÖTET. gába a hitbizományba. így állapítja meg az uj szász törvény, Familienkasse, a badeni törvény Anlegschaftskasse és a porosz javaslat Verbesserungkasse-k megtakarítását. (Helyeslés.) Sajnos, a hitbizományi intézményből, ez a szellem majdnem teljesen hiányzik. Dicséretes kivételt találunk az Esterházy Pál által 1872-ben alapított hitbizományban és a báró Prónay Gábor-féle hitbizományi alapítólevélben. Azonban az utolsó években találunk mégis egy örvendetes kivételt és ez a nagy nemzeti alapitványairól hires és pár évvel ezelőtt elhunyt néhai gróf Pálffy Jánosnak végrendelete, melyről dr. Králik Lajos kimeritő tanulmányt irt. Pálffy János gróf ugyanis az ő 70.000 holdjából nem egy hitbizományi akart alapítani, nem egy nábobot akar fentartani, hanem öt jól szituált családot. Ezenkívül hatalmas tőkék gyűjtését rendeli el a család leány tagjainak kiházasitására, a család fiatalabb, de nem hitbizományos férfitagjainak neveltetésére és ellátására, a mikor ezek kilépnek az életbe. Pálffy János gróf végrendeletében tehát megtaláljuk a hitbizományi jog modern felfogását, az intézmény valódi szocziális és családias alapgondolatát. Megfontolandó a hitbizományi jog kérdésében az is, hogy azt mondják, hogy tönkre teszi a családban az atyai tekintélyt, mert a várományos tudja, hogy akárhogy viselkedik is, ha nevelése elhanyagoltatik is, ő feltétlenül a természet törvényei és a megváltozhatlan öröklési rend alapján hozzájut a hitbizományi vagyonhoz. Sokan ezt a megszívlelendő és alapos kritikáját az intézmény mai konstrukcziójának ugy akarják reform utján megoldani, hogy a mindenkori hitbizomány tulajdonosa részére megadják azt a jogot, hogy leszármazói köréből a közvetlen utódot szabadon választhassa ki. Ez a gondolat szerintem alapjában véve helyes, de igy mereven beállítva egy törvénybe, viszont az atyai szeszélynek nyújt tág teret és a családtagok közt örökös perpatvarokat, stréberkedéseket és egyenetlenségeket okoz. Én tehát az atyának ezt a jogát csak fakultative adnám meg és pedig ugy, hogy megállapítaná a törvény az általános örökösödési rendet, de alapos ok fenforgása esetén az atyának legyen joga ezt az örökösödési rendet megváltoztatni. (Helyeslés.) Erre nézve ismét a porosz javaslatra utalok, a melyben meg van adva a jog az atyának arra, hogy érdemetlen, vagy képtelen utódját a hitbizományi öröklésből kizárja. A mint látjuk tehát, est modus in rebus; a hitbizományok reformja megvalósítható és mindama kritikák, mindamaz alapos kifogások, melyek a hitbizományi jognak mai elavult szerkezete ellen felhozhatók, a mai nyugateurópai törvényekben és törvényjavaslatokban már meg vannak nagyrészt oldva és azok a magyar viszonyok figyelembevételével Magyarországban is átültethetők. Azonban épen a magyar viszonyokra és a jövőre való tekintettel a legfontosabb reformnak 18