Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

é UO. országos ülés 1911 Gál Sándor: Pénzt kellett szerezni először. Bizony A.kos: Ilyen körülmények között a kormány iránt bizalommal nem viseltethetvén, újból kijelentem, hogy sem én, sem pártom a tör­vényjavaslatot nem fogadjuk el. (Élénk helyeslés és éljenzés baljelől.) Elnök : Ki következik szólásra ? Beszkid Antal jegyző: Gróf Batthyány Tiva­dar ! (Halljuk I Halljuk ! baljelől.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk !) A mint előttem szólott igen t. képviselő­társam is kifejtette, az indemnitás megszavazásá­nak vagy meg nem szavazásának kérdése a mi parlamenti uzusunk és állandóan követett eljárá­sunk szerint bizalmi kérdést képez az illető kor­mánynyal szemben, ugy hogy ezek, a kik az indem­nitást megszavazzák, közfelfogás szerint a kormány iránt bizalommal viseltetnek, azok pedig, a kik azt meg nem szavazzák, a kormány iránt ezzel bizalmatlanságukat fejezik ki. (Ugy van' a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott igen t. képviselőtársam utalt azon nagy, általános elvi eltérésekre, a mely köz­tünk, a kik a 67-es állásponttal szemben a 48-as alapon állunk, és a kormány és pártja között fenn­állanak. Nem akarom az időt túlságosan igénybe­venni, azért ezeket az általános nagy elvi differen­cziákat a magam részéről nem terjesztem itt elő újból, hanem utalok azokra, a miket e tekintetben Bizony Ákos t. képviselőtársam elmondott. A ma­gam részéről azonban kötelességemnek tartom, hogy nemcsak ezen általános elvi okokból indokol­jam bizalmatlanságomat és pártom bizalmatlan­ságát a t. kormány iránt, hanem kötelességem utalni más kérdésekre is, a melyek azon komplexum alá tartoznak, a melyet röviden akként fejezhetnék ki, hogy bizalmatlansággal viseltetem a t. kormány iránt azért is, mert nemcsak hogy a mi programmun­kat nem követi, hanem a maga programra ját is, a melyet a képviselőválasztások előtt a nemzet elé vitt, (Ugy van! Ugy van! baljelől.) aztapro­grammat, a melyet azután már redukált mérték­ben kifejtett a királyi trónbeszédben, a melylyel ez az országgyűlés megnyittatott, ugyancsak nem tartja be, és mert az egész vonalon olyan politikát követ, a mely minden komoly közgazdasági, szo­cziális és kulturális haladásnak útját állja. (Ugy van ! baljelől.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én felszólalá­som keretében ki fogok terjeszkedni a kormány bűnlajstromának minden egyes tételére, mert akkor egy ülés. egy beszéd igazán kevés lenne erre. Hanem igenis kötelességemnek tartom ez alka­lommal legalább is egynéhány olyan momentumra kiterjeszkedni és utalni, a melyek ezen most em­iitett szempontból is kötelességünkké teszik, hogy a t. kormánynyal szemben a leghatározottabb bizalmatlansággal viseltessünk és a leghatározot­tabb ellenzéki álláspontot foglaljuk el. (Helyeslés baljelől.) Legyen szabad azonban előzetesen is megten­nem észrevételeimet arra a módra, a miként a t. április 25-én, keddett kormány az egész parlamenti működést vezeti és a mint a parlamenttel egyáltalában elbánik. Engedelmet kérek, tudja mindenki, hogy a kormány az egész múlt évet költségvetés nélkül vezette. Mi kifogásoltuk ezt annak idején is, hely­telenítjük ma is. hogy Corpus Jurisunkból az 1911. évi költségvetés kimaradt. Megengedem, hogy a t. kormányra nézve ez kellemes volt, hogy megkönnyítette a kormány helyzetét, azonban az alkotmányosság szempont­jából ezt az eljárást a leghatározottabban el kell Ítélnünk. Ha a t. kormány már arra a kényelmi álláspontra helyezkedett, hogy a múlt évre költség­vetést nem csinált, akkor méltán elvárhatta volna az ország, hogy legalább az ez évi költségelőirány­zatot oly időben terjeszti elő, hogy legalább a lehe­tősége meglegyen annak, hogy a képviselőház azzal idejekorán foglalkozzék. A tényállás ezzel szemben az, hogy a t. pénzügyminister ur beter­jesztette ugyan a költségvetést, a pénzügyi bizott­ság — merem állítani, pártkülönbség nélkül — igyekezett is azon, hogy a beható és alapos tár­gyalásnak keretein belül a legsürgősebben intézze el a költségvetés ügyét, mégis csak február 24-én osztatott ki a ház tagjai között a pénzügyi bizott­ság jelentése. Ez azt mutatja, hogy a t. kormány az egész költségelőirányzatot oly módon kezelte, hogy a priori ki volt zárva a lehetősége annak, hogy a ház idejekorán nemcsak hogy letárgyalja, s el­fogadja azt, de hogy még csak foglalkozzék is vele. (Ugy van ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A költségvetés eddigi vitája során merek utalni a negyvenéves múltra és ennek alapján meg­állapítom, hogy alig voltak rövidebb tárgyalások, mint az eddigiek, oly időben, a midőn nagyon is indokolt — s ezt a közgazdasági és a honvédelmi tárczáknál különösen fontosnak tartom — az ország ügyeivel való behatóbb foglalkozás. Ilyen előzmények után, a mikor tehát sem a parlamentnek, sem az ellenzéknek, sem senki­nek szemrehányást tenni nem lehet, és a kormány mégis odajuttatta a házat, hogy öt-hat nappal az ex-lex előtt tárgyaljak csak az indemnitást, s április végén ott tartunk, hogy a minden oldalról megnyilvánult legjobb akarat mellett is még igen messze állunk a költségvetés törvényhozási el­intézésétől, nem tagadhatom meg azt a kötelessé­gemet, hogy itt nyiltan kijelentsem, hogy a t. kormány a költségvetéssel nem nagyon komolyan bánik, a költségvetést nem oly módon készítette elő, a mint ezt a parlament és az ország érdekei eg3 ? aránt megkívánják. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Mint említettem, a legteljesebb bizalmatlan­sággal viseltetem a t. kormány iránt már azért is, mert saját programmját sem tartja be. E tekin­tetben elsősorban is utalok arra az eljárásra, a melyet a bankvita során az ország szine előtt egész világosan láttunk. A t. kormány a választások előtt ugy állt az ország elé, hogy hozza a kész­fizetések tényleges felvételét, sőt egyes tagjai,

Next

/
Oldalképek
Tartalom